A köznevelési államtitkár szerint "nehezen értelmezhető a nyomásgyakorlás", mert a parlament már befejezte a munkáját, vagyis nincs lehetőség a törvények módosítására. A PDSZ országos választmányának tagja azonban még a munkabeszüntetés előtt elmondta, miért érezték úgy, hogy most kell felhívniuk a figyelmet az oktatás siralmas helyzetére.

„A célokban – a béremelés szükségességében – nincs vita, de erről a következő két hétben már nem születik döntés, így nehezen értelmezhető a nyomásgyakorlás” – mondta Maruzsa Zoltán köznevelési államtitkár a Hír TV-ben, hozzátéve: az április 3-i választásig már nincs törvényhozási időszak, a parlament befejezte a munkáját, vagyis lehetőség sincs a törvények módosítására.

A Magyar Hírlap összefoglalója szerint Maruzsa Zoltán azt mondta, a kormány tavaly októbertől következetesen jelezte a tanároknak, hogy a javaslatokról már nem hoznak döntést a választások előtt, ezért is teljesen érthetetlen az időzítés.

A kérdésre – miért pont most sztrájkolnak az oktatásban dolgozók – Nagy Erzsébet, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) országos választmányának tagja már napokkal ezelőtt válaszolt abban a videóban, amellyel arra kérték a pedagógusokat, hogy csatlakozzanak a határozatlan idejű sztrájkhoz.

„Miért most sztrájkolunk? Azért, mert azt szeretnénk elérni, hogy bármelyik kormány is jut hatalomra, azonnal foglalkozzon a közoktatás ügyével, különben nem tudjuk, hogy holnap ki fog tanítani. Nem tudjuk, hogy ki fog egyáltalán vigyázni a gyerekekre, hiszen egyre kevesebben vagyunk” – mondta.

Hozzátette: az ukrajnai háború miatt egyre több iskoláskorú érkezik az országba, akiket szintén fogadni kell az iskolákban. „Na de kik lesznek azok, akik foglalkoznak velük, amikor sorra hagyják el a pályát az oktatásban dolgozók? Azért, mert nem kapnak elegendő bért ahhoz, hogy eltartsák a családjukat, és olyan mértkű a munkaterhelést, amit már nem lehet kibírni” – magyarázta, hozzátéve: ha még többen elhagyják a pályát, végképp összedől a rendszer, „amely valójában már most sem működik igazán”.