A héten megérkezett a szeptemberi családi pótlék a bankszámlákra, a 12-17 ezer forintos támogatás azonban aligha lesz elég a tanszerek, az iskolatáska és a többi dolog beszerzésére. Ahhoz ugyanis, hogy egy elsős diák rendben elkezdhesse a tanévet, legalább 50 ezer, de inkább 70-80 ezer forintot kell költeni. A szülőket egy dolog vigasztalhatja: a következő nagy feladat, a gyerek első laptopjának megvásárlása talán még odébb van.

Akár 50 ezer forintot is elvihet a tanévkezdés, de az összeg attól is függ, kell-e új iskolatáska, mert az akár meg is duplázhatja a költségeket – egy friss felmérés szerint ennyit kell költeni egy általános iskolás tanszereire és egyéb felszereléseire. A korábbi évek kutatásai ennél kisebb kiadásokról számoltak be, a KSH 2019-ben például úgy fogalmazott, hogy a 19 év alatti diákot nevelő háztartásokban egy gyerek iskolakezdésére átlagosan "több mint 25 ezer forintot" költöttek.

Ami néhány évfolyamon igaz is lehet, de nem az elsősöknél. Az általános iskolát idén kezdő diákok szüleinek ennél sokkal mélyebben a zsebükbe kell nyúlniuk, ha mindent be szeretnének szerezni, és nincs nagyobb testvér/unokatestvér/ismerős, akitől az elsős megörökölhet egy-egy iskolatáskát vagy tolltartót. Az első évfolyamos tanszerek beszerzése amúgy sem egyszerű feladat – és nem csak anyagi okok miatt. A tapasztalatlan (értsd: akinek a legnagyobb/egyetlen gyereke megy szeptemberben iskolába) szülőket meglepheti, mennyi mindent kell vásárolni ahhoz, hogy az iskola rendben elkezdődhessen, és hogy a tanszerek listája egy A4-es lapra nem fér rá.

Ha a tornacipőtől az íróasztalig mindent felírunk a bevásárlólistánkra, gyorsan kiderül, hogy az 50 ezer forintos becslés igen optimista. Sokkal inkább 70-80 ezer forint körüli összeg megy el augusztusban – akkor, ha egy család mindenből a középkategóriát választja. Ha drágább tornacipő, iskolatáska, fényes borítójú füzet kerül a kosárba, ennél nagyobb összeggel kell kalkulálni.

Tíz füzet: 600-tól 10 ezer forintig

Hogy füzetekre néhány száz vagy több ezer forintot költ egy család, kizárólag attól függ, beéri-e az elsős diák az egyszerű füzetekkel, vagy fényes borítójú, rajzfilmfigurákkal vagy fotókkal díszített darabokat szeretne. Míg előbbi darabja 60 és 200 forint között mozog, addig a fényes borítójú változatok 200 forinttól kezdődnek, de 900 forintért is találtunk kisalakú, alsó tagozatosoknak szánt füzetet. Ezért az összegért olyan „extrákat” kapnak a vásárlók, mint a szokásos 32 helyett 40 vagy 60 oldal, metálos árnyalatú vagy „különleges tapintású, soft touch” fedlap és „hófehér belív”. Az elsősök füzetcsomagjának beszerzését így aztán a legolcsóbb üzletekben akár 600 forintból is meg lehet úszni, míg a legdrágább változatot választók csak füzetre majdnem 10 ezer forintot költenek.

Családi pótlék: évek óta változatlan az összeg

Ahogy az előző években, úgy idén is hamarabb kapták meg a szülők a különböző családtámogatásokat: a szeptemberi gyes, gyet és családi pótlék összege augusztus utolsó hetében megérkezett a bankszámlákra, legközelebb október elején lesz utalás. A családi pótlék összege 2008 óta változatlan: egy egygyermekes család 12 200 forintot kap, egy kétgyermekes 26 600, egy háromgyermekes 48 ezer forintot (ha az anya vagy az apa egyedül neveli a gyerekeit, valamivel nagyobb összeggel kalkulálhat). A tartósan beteg vagy súlyos fogyatékossággal élő gyerekek szüleinek 23-26 ezer forintot utal az állam.

Hasonló a helyzet a ceruzákkal, a vízfestékekkel, a zsírkrétákkal, a színesceruza-készletekkel. Van, ahol az elsősöknek ajánlott háromszögű színes ceruzákból egy tizenkét darabos készlet 330, máshol 700 forint, de 2500 forintért is láttunk. A tizenkét színből álló vízfesték árában is nagyok a különbségek, találtunk 500, 1000 és 2100 forintért is. A legolcsóbb tizenkét darabos zsírkrétakészlet 155 forint, de 600-700 forintért már ismert márkák zsírkrétáit is meg lehet vásárolni – ebből a „luxuskategória” az illatos, amelyből tizenkét darab 1500-2000 forint.

Az elsősöknek a füzetek és az írószerek mellett számtalan „apróságot” is meg kell venni, ilyen például a számegyenes, a számolópálcikák és -korongok, az origamipapír, az olló és a ragasztó, a műanyag óralap. Igaz, ezekért mindenhol nagyjából ugyanannyit kell fizetni, egyenként 100-200 forintos összeggel kell kalkulálni.

A papír-írószer üzletek egyébként kész csomagokat is összeállítanak, persze ezekben általában az olcsóbb füzeteket és írószereket találjuk – áruk néhány ezer forinttól 16-17 ezer forintig terjed például attól függően, hogy a rajzórákra szükséges eszközöket is tartalmazzák-e.

Ezek a csomagok persze iskolatáskát és tolltartót nem tartalmaznak – ezen a téren tényleg csak a diákok ízlése és a szülők pénztárcája dönt. A webshopok már június óta hirdetik az iskolatáska-akciókat: az elsősöknek szánt táskák 8-10 ezer forinttól kezdődnek, de a legnagyobb választék a 20 ezer forint körüli táskákból van. A többszintes vagy kihajtható tolltartók általában 3000 forint körül vannak, de láttunk 6800 forintért és 7000 forintért is, igaz, ezeket feltöltötték filctollakkal, színes ceruzákkal, grafitceruzákkal, tollakkal, radírral, egy-két kisebb vonalzóval. 30 ezer forint körüli összegért olyan szettet is lehet vásárolni, amelyben tolltartó, tornazsák, iskolatáska, sőt kulacs is van.

Iskolaköpeny, egyenpóló, tornacipő

Amivel tíz szülőből kilenc garantáltan nem számol, az az egyenruha/osztálypóló/iskolaköpeny ára. Bár az iskolaköpenyről hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy utoljára a nyolcvanas években volt általános viselet, valójában az elsősök-másodikosok számára ma is meglepően sok iskola teszi kötelezővé. Az iskolaköpeny már nem műszálas anyagból készül, az ára 2500 és 7000 forint között mozog. „Iskolapóló” általában ott is van, ahol iskolaköpeny nincs, ennek darabja 1500-2000 forint.

Az intézmények egy része egyenruhát is kér a diákoktól – a nemzetközi iskolákban tanulókkal ellentétben ezt csak az ünnepségeken kell viselni, ám az ára néhány ezer forinttól egészen 16-17 ezer forintig terjedhet attól függően, hogy pontosan milyen ruhadarabokat kell megvenni.

A testnevelés-felszerelést meg lehet úszni 3-4 ezer forintból is, de csak akkor, ha a szülők a legolcsóbb, 2000 forintos vászoncipőt veszik meg, hozzá egy egyszerű, néhány száz forintos fehér pólót és egy fekete rövidnadrágot. Aki azonban komolyabb felszereléssel készül (netalán két-három váltás pólóval-rövidnadrággal készül a heti öt testnevelésórára), 15-20 ezer forintot is költhet. Ebből az edzőcipő a legnagyobb tétel, az ismert márkák modelljei 7000 forinttól kezdődnek, és ha pólóból, rövidnadrágból többet, esetleg jobb minőségűt vesznek a szülők, összességében az is 10-15 ezer forintba kerül.

És a bútorok

Az általános iskola első éve előtt még egy nagyobb kiadással is számolni kell: hacsak a gyerek nem éri be a konyhaasztallal, ki kell alakítani egy olyan helyet, ahol tanulni lehet. A legolcsóbb íróasztalért a nagyobb bútoráruházakban 13 ezer forint körüli összeget kell fizetni – ezért egy egyfiókos, tényleg (és a szónak nem feltétlenül a jó értelmében) egyszerű íróasztalt kapunk. Aki olyat szeretne, amelyben több fiók és szekrényes rész is van, annak mélyebben a zsebébe kell nyúlnia, ezeknek az ára ugyanis 18 ezer forinttól kezdődik, de az átlagár inkább 30 ezer forint körül alakul. A különleges – például mintás, esetleg állítható magasságú, dönthető asztallapos – változatok már 40-50 ezer forintba kerülnek.

Az asztalhoz persze szék is kell: a görgős, „gyerekméretű” székek ára 9000 forintnál kezdődik, de a színes változatokért 20 ezer forint körüli összeget kell fizetni. Extra funkciókkal, például lábtartóval ellátott ergonomikus darabokat árulnak 60-70 ezer forintért is, igaz, ezek sokkal több fokban állíthatók, így folyamatosan alkalmazkodnak a gyerekek (gyorsan változó) magasságához.

Tankönyvek ingyen. Tényleg ingyen?

A tankönyveket az elsősök (is) ingyen kapják, vagyis elvileg ezzel nem kellene kalkulálni – mégis előfordulhat, hogy végül a szülőknek pár ezer forintot el kell különíteniük a tankönyvekre. Ez történhet akkor, ha a tanító a szülők elvi és anyagi támogatását kéri ahhoz, hogy a hivatalos tankönyvjegyzéken nem szereplő kiadványt, például valamelyik magánkiadó könyvét választhassa, mert úgy tapasztalta, hogy azzal hatékonyabban tanulhatnak a diákok. Ezeket a kiadványokat nem adja ingyen az állam, a szülőknek kell kifizetniük.

A Szülői Hang Közösség idén is meghirdette a „Válasszuk a legjobb tankönyvet” elnevezésű „szülői aktivista programot”. „Bár az iskolák április végén véglegesítik az állami tankönyvek megrendelését, tudnunk kell, hogy az csak egy formális eljárás. Ha élni kívánnak azzal a széles tankönyvválasztékkal, amely egyben a módszertani szabadságot is jelenti, a tanárok és a szülők összefoghatnak, és közösen megrendelhetik a saját igényeiknek megfelelő könyveket is” – írják, hozzátéve: a szülői tankönyvrendelés független az iskolai tankönyvrendeléstől, annál némileg több egyeztetést igényel, mert a pedagógusok által jelzett igényeket össze kell vetni a magánkiadók kínálatával és a szülők anyagi erőforrásaival. „Természetesen nem feltétlenül kell minden tantárgyból más könyvet venni, így diákonként már 1-2 ezer forintos nagyságrendű megrendeléssel is nagy segítséget nyújthatunk a pedagógusoknak, és rajtuk keresztül gyermekeinknek” – írják, hozzátéve: arra is érdemes gondolni, hogy az osztály a kevésbé jó anyagi helyzetű diákoknak össze tudja-e dobni a jobb könyvek árát, de az is előfordulhat, hogy ha csoportosan rendelik meg a könyveket, a kiadói kedvezmény pont fedezi a rászorulók könyveinek az árát.

„Szülőként jogunk van a gyermekeinknek tanulást segítő kiadványokat vásárolni, a gyerekeknek és a tanároknak pedig senki nem tilthatja meg, hogy azokat használják. A szülők által vásárolt könyvek hivatalosan nem számítanak tankönyvnek, hanem tanulási segédeszközöknek, melyeket a szülők szabadon beszerezhetnek és a tanárok is használhatják azokat. Míg az állam által finanszírozott hivatalos tankönyvekért természetesen az iskola nem kérhet pénzt, a hivatalosan tankönyvnek már nem minősülő könyvek önkéntes szülői beszerzése továbbra is teljesen szabályos” – írják. A Tankönyvesek Országos Szakmai Egyesülete (TANOSZ) ezért idén is összeállította az „alternatív tankönyvjegyzéket”, amelyről válogathatnak a tanítók.