Amint kezdetét veszi a logikus és racionális bal agyfélteke intenzív igénybevétele – vagyis az iskola –, az érzelmi agy „lemarad”, és egyre nagyobb hátrányba kerül, mondta Bagdy Emőke pszichológus.

„A kisebb gyerekek mesékre, a fantázia és a képzelet szárnyalására, játékra vágynak, és szerencsés esetben ezt meg is kapják az óvodában. 6 éves koruk körül azonban szinte minden átmenet nélkül vetik bele őket a betűk és számok tengerébe, s a bal agyfélteke számára igazán komoly kiképzés veszi kezdetét. Nem elég, hogy a gyerekek az iskolában írnak, olvasnak és számolnak, a házi feladatoknak köszönhetően otthon is sok időt kell erre fordítaniuk” – mondta az NLCafénak adott interjúban Bagdy Emőke pszichológus, aki szerint amint kezdetét veszi a logikus és racionális bal agyfélteke intenzív igénybevétele, az érzelmi agy „lemarad”, és egyre nagyobb hátrányba kerül. „Ez nemcsak azért szomorú, mert ezáltal háttérbe szorul a kreativitás és a képzelőerő, hanem azért is, mert az érzelmi agy fejlettsége szorosan összefügg a szociális-érzelmi intelligencia kialakulásával” – tette hozzá.

A pszichológus úgy véli, napjainkban a hangsúly javarészt a bal agyféltekés nevelés irányába tolódik, ami egyáltalán nem kedvez a szelídségnek, a toleranciának, az altruizmusnak, „vagyis sajnos azt kell mondanom, hogy a gyerekek egyre inkább érzelmi fogyatékosként nőnek fel a bal agyfélteke egyoldalú trenírozásának következtében”.

„A jobb agyfélteke egyik jellegzetessége a befele figyelés, „introspekció”, azaz belső jelenlét, amihez leginkább a relaxáción, az imagináción és a meditáción keresztül vezet az út, azonban minden korosztálynak más a lelki megközelíthetősége. A nagycsoportos óvodásokat például játékos mozgással lehet leginkább az ellazulás, a belső béke és az önmegnyugtatás irányába terelgetni, kihasználva, hogy ebben az életkorban a képzelőtudatuk is zseniális. Csodálatosan el tudnak lazulni, ha arra kérjük őket, hogy csukják be a szemüket, és képzeljék el, hogy egy hatalmas léggömb zsinórját fogják a kezükben. Ez a léggömb szép lassan a magasba emelkedik, egészen az égig, ahol aztán ráhuppanhatnak a felhőkre, és így tovább. A kísérletek során szerzett tapasztalataim megerősítették, hogy ezeket az érzelmi erősítőkkel tarkított elképzeléses feladatokat végrehajtva és a nekik szóló versikéket hallgatva a gyerekek képesek mély átélésekre, be tudják ültetni, meg tudják tanulni azokat a műveleteket, amelyek elősegítik az aktív kapcsolatot az érzelmi tudatukkal. Később ezekbe a belső megerősítésekbe kapcsolódik be a magasabb szintű stresszkezelés és meditáció tanulása” – magyarázta.