A Hallgatói Hálózat múlt hétfői tüntetésén többször szóba került a zágrábi egyetemisták 2009-es akciója. De mi ellen tiltakoztak ők? Mit értek el, és miért vált belőlük példakép?

Az oktatásban való részvétel jog, és nem piaci csereügylet tárgya, a tudás nem áru, az egyetem pedig nem tudásgyár – hirdették azok a horvát egyetemisták, akik 2009-ben nyolc város húsz egyetemi karát tartották blokád alatt 35 napig, a tandíj bevezetése ellen tiltakozva.

A szervezők honlapján a mai napig olvashatók azok az alapelvek, amelyeket a tiltakozó diákok elfogadtak: meg akarták állítani az oktatás "egyre nagyobb mértékű kommercializálódását", szerintük ugyanis az állami támogatás szűkülése és a tandíj bevezetése miatt az intézményeknek a piac számára kell munkaerőt termelniük - ahelyett, hogy a művelődés és a kritika bázisai lennének.

Mi ellen tiltakoztak?

2009-ben a horvát kormányzat hozott egy döntést, amely alapján a következő évtől minden mesterképzésben résztvevő hallgatónak fizetnie kellett volna a képzésért. A hallgatók nem sokáig késlekedtek: a blokád a zágrábi egyetem bölcsészet- és társadalomtudományi karáról indult, 2009. április 20-án. A hallgatók bementek a termekbe, megszakították a tanórákat, amelyek a blokád egész időtartama alatt szüneteltek. Helyettük alternatív oktatási programokat – előadásokat, filmnézéseket – szerveztek.

Az egyetemek mindenki előtt nyitva álltak. Mivel a szervezők szerint „az oktatás az egész társadalom ügye”, mindenki részt vehetett, felszólalhatott és szavazhatott azokon az esti üléseken is, amelyeken a további lépésekről szavaztak. A mozgalomról az egyik résztvevő, Igor Bezinovic készített dokumentumfilmet „A blokád” címmel, amelyet idén itthon, a 9. Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztiválon is bemutattak. A film előzetesét itt nézhetitek meg, a rendezővel készült interjút pedig itt olvashatjátok.

A mozgalom szervezettsége más hallgatói megmozdulások számára is mintául szolgált: különböző munkacsoportok alakultak a kommunikációs, technikai és biztonsági feladatokra. A sajtóval napi egy sajtótájékoztatón, illetve közös nyilatkozatokon keresztül kommunikáltak. Naponta – néha napi kétszer is – hírlevelet nyomtattak több ezer példányban, amely a honlapon megjelent híreket, a hasznos tudnivalókat és a napi sajtóközleményt tartalmazta.

A horvátországi blokád résztvevői többször felhívták az oktatási minisztert, de ő egyszer sem reagált a hallgatók kérdéseire. Az oktatók először mind támogatták a mozgalmat, később azonban elhatárolódtak diákjaiktól. A tandíj teljes eltörlését végül nem érték el a hallgatók. Ehelyett a kormány egy olyan rendszert vezetett be, amelyben az első év mind az alap-, mint a mesterképzésben mindenkinek ingyenes, utána pedig sávosan, teljesítmény alapján kell tandíjat fizetni. Ennek a legmagasabb összegét nem emelték.