Ennél meghatóbb videó nincs most az interneten
Már kétmillióan nézték meg a YouTube-on azt videót, amelyet a Stanford készített: Chao-Lin Kuo prosszor bekopog Andrei Linde professzorhoz, és közli vele, hogy bizonyítékot találtak a táguló univerzum elméletére - arra, amit az idős fizikus egész életében tanulmányozott.
Akik lemaradtak volna a hétfői bejelentésről: először találtak közvetlen bizonyítékot a világegyetem tágulására amerikai kutatók, akik a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzást teleszkóppal kutatva észlelték az ősrobbanás első rezgéseinek tartott gravitációs hullámok nyomait.
A gravitációs hullámoknak a létezését majd száz évvel ezelőtt Albert Einstein relativitáselméletében már megjósolta, ám közvetlenül kimutatni azóta sem sikerült senkinek. Nyomainak teleszkóp általi felfedezése segíteni fogja a tudósokat abban, hogy megértsék az univerzum keletkezését, és azt, hogyan tágult a világegyetem galaxisok, csillagok, nebulák, majdnem üres hatalmas terek óriási halmazává.
Albert Einstein relativitáselmélete szerint az ősrobbanás feltételezhetően gravitációs hullámok háttérsugárzását is létrehozta, olyan hullámokét, amelyek a téridő finom torzulásaiként ma is kitöltik a világűrt, és információt hordoznak az univerzum ősrobbanást követő legkorábbi állapotáról. Tudósok évtizedek óta keresik ezeket a gravitációs hullámokat, mivel két elméletnek is fontos hiányzó bizonyítékai - Einstein 1916-ban közzétett általános relativitáselméletének és a világegyetem tágulásáról Alan Guth amerikai fizikus által 1979-ben közzétett elméletnek.
Utóbbi szerint a világegyetem keletkezését 13,8 milliárd évvel ezelőtt elindító ősrobbanás - Big Bang - után a másodperc tíz a mínusz harminckettediken része alatt a gyermek világűr eredeti méretéről sokszorosára - egy atom méretéhez képest egy focilabdáéra - tágult.
A gravitációs hullámokat a szakemberek a Déli-sarkon lévő BICEP2 (Background Imaging of Cosmic Extragalactic Polarization) teleszkóppal kutatták. A berendezés a földről figyeli az égboltot, méri és elemzi a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzást, egy nagyon gyenge sugárzást, amely keresztülhatol a világegyetemen. Ezt a sugárzást a New Jerseyben lévő Bell Labs csillagászai fedezték fel 1964-ben, és a mai napig ez a felfedezés a legjobb bizonyíték arra, hogy a világegyetem egy hatalmas forró robbanással kezdődött. A háttérsugárzás nem egyenletes, a fényhez hasonlóan polarizált, ami az elektronok és atomok világűrbeli kölcsönhatásának eredménye.
Számítógépes modellekkel megjósoltak egy fodrozódó mintát a háttérsugárzásban, amely a várakozások szerint megfelelne az világegyetem tágulásának az ősrobbanás után. Az amerikai asztrofizikusok nemcsak megtalálták ezt a mintát, hanem felfedezték, hogy a vártnál sokkal erősebb. Ez olyan, mint amikor egy tűt keresünk a szénakazalban, ehelyett feszítővasat találtunk - tette hozzá Clem Pryke, a Minnesotai Egyetem szakembere, a kutatócsoport másik vezetője.
A felfedezés Nobel-díjat érhet Tom LeCompte, az Európai Nukleáris Kutatási Szervezet, a CERN nagyenergiájú fizikával foglalkozó tudósa szerint. Hozzátette, ez az utóbbi évek egyik legjelentősebb felfedezése a fizika területén.
