„Nincs semmilyen törvényi garancia arra, hogy az akadémiai vagyon további felhasználása a magyar tudomány érdekeit fogja szolgálni” - emeli ki az Akadémiai Dolgozók Fóruma.

Ez csak az aggályaik egy része a december 11-én tartandó szavazással kapcsolatban, ahol eldől, hogy a Magyar Tudományos Akadémia Közgyűlése eladja-e az MTA-tól elszakított kutatóhálózat (jelenleg: HUN-REN) használatában lévő ingó és ingatlan vagyonelemek legnagyobb részét a magyar államnak.

Az MTA honlapján az olvasható, hogy a kormány szóbeli vételi ajánlatot tett az MTA-nak a vagyonelemekre. A kormány állítása szerint a cél az, hogy a megvásárolt ingatlanokat és ingóságokat ingyenesen adja a jelenleg a Parlament előtt lévő törvényjavaslattal átalakítandó HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat tulajdonába.

Az ADF szerint a valós szándékokról viszont sokat sejtet, hogy a törvényjavaslat szerint az ingyenesen tulajdonba adott ingatlanokon nem állna fenn elidegenítési tilalom, azokat tehát a HUN-REN törvényjavaslatban megnevezett, a kutatóhálózat tulajdonosi jogait gyakorló, kizárólag a kormány által kinevezendő hét személyből álló Irányító Testülete akár azonnal el is adhatná.

Így a magántulajdonba kerülő vagyonnal a Testület azt tehetne, amit csak szeretne.

„A Magyar Tudományos Akadémia vagyona a formális tulajdonjogtól függetlenül nemzeti érték, közös kincs, amit a magyar nemzet évszázadok alatt halmozott fel. Ennek semmi helye nincs magánjogi szervezetben. Az MTA vagyonának privatizálása a magyar tudományos élet autonómiájának további szűküléséhez vezetne” – emelték ki az ADF tagjai.

A nyílt levelet teljes egészében itt lehet elolvasni:

„mert amit erő és hatalom elvesz, azt idő és kedvező szerencse ismét visszahozhatják, de amiről a nemzet, félve a szenvedésektől, önmaga lemondott, annak visszaszerzése mindég nehéz s mindég kétséges.” (Deák Ferenc)

 

Tisztelt MTA Közgyűlési Tagok!

 

Az MTA-tól alkotmányellenesen elszakított kutatóhálózat sorsa komoly fordulóponthoz érkezett. Az átalakításra irányuló kormányzati szándékok végrehajtása hosszú távon ma még beláthatatlan káros következményekkel járhat az MTA volt kutatóhálózata és a hazai tudományosság egésze számára, tehát az ország jövőjére is.

 

Éppen ezért arra kérjük az MTA Közgyűlésének tagjait, hogy ne adják a nevüket olyan átalakításhoz, amely a kutatóhálózat tudományos autonómiájának végleges felszámolásához, a kutatóhálózat vállalati típusú átalakításához és az átalakításkor kinevezett vezetők külső ellenőrzés nélküli, hosszú távú bebetonozásához vezet.

Biztosak vagyunk abban, hogy az MTA Közgyűlése számára is világos: nem csak az MTA alkotmányellenesen kisajátított vagyonának sorsáról van szó. Még ha járna is rövid távú előnnyel az MTA rendezetlen vagyoni helyzetének megoldása, arra kérjük a Közgyűlést, hogy a hazai tudományosság hosszú távú érdekeit képviselve lépjen fel, mint ahogy korábban is tette.

 

Ne engedjék át az MTA vagyonát az államnak, amely aztán olyan kutatóhálózatnak adná át, ahol a vagyon sorsa véglegesen kikerülne a magyar állam, a magyar társadalom és a tudományos élet választott testületeinek ellenőrzése alól. Ne engedjenek a kormányzat nyomásának, különösen annak a várható zsarolásnak, amely az MTA-székház felújításának feltételekhez kötésében vagy az MTA jogainak és állami támogatásának további szűkítésére irányuló felvetésekben nyilvánul meg.

 

Kérjük a Közgyűlést, hogy utasítsa el a kormány vételi ajánlatát. Ne fogadják el az ajánlatot, mert ez ellentmondana az MTA kétszáz éves hagyományának és az alapítók szándékainak, és mert nincs semmilyen törvényi garancia arra, hogy az akadémiai vagyon további felhasználása a magyar tudomány érdekeit fogja szolgálni. A magántulajdonba kerülő vagyonnal az új tulajdonosok szabadon gazdálkodnának: megterhelhetnék, vagy akár el is idegeníthetnék korlátozás nélkül. Az MTA vagyonának privatizálása nemzeti kincsek elvesztését jelentené.

Ne mondjon le a Közgyűlés az akadémiai szabályzatokban előírt garanciákról, így a három független értékbecslésről, a becsült ár alatti eladás tilalmáról, valamint arról, hogy az értékbecslésnek az állítólagos értékcsökkenésre is részletesen ki kell térnie. Az Akadémia az ingóságait és a szellemi tulajdonát ne adja át ingyen egy még ismeretlen struktúrájú, később létrehozandó szervezetnek. A Közgyűlésnek a vételi ajánlatot tehát mindezek tisztázatlansága miatt is el kell utasítania.

 

Ne fogadja el a Közgyűlés az ajánlatot azért sem, mert az átalakítást nagy eséllyel az Európai Unió intézményei sem fogják elfogadni, tehát a kutatóhálózat intézményei a tervezett átalakítás következtében valószínűleg nem részesülhetnek majd európai uniós forrásokból sem.

 

Tisztelt Közgyűlési Tagok!

 

Biztosak vagyunk abban, hogy nem erről a feladatról álmodtak, amikor elfogadták az MTA közgyűlési tagságával járó feladatokat és felelősséget. Kérjük, hogy a Magyar Tudományos Akadémia 200 éves történetéhez és haladó hagyományaihoz méltó, felelős döntést hozzanak az MTA-ra nehezedő politikai nyomástól függetlenül. Ne vállaljanak kényszerű, elhamarkodott, meggondolatlan kompromisszumot, hanem a magyar tudomány jövőjét és az ország hosszú távú érdekeit vegyék figyelembe.

 

Az Akadémiai Dolgozók Fóruma továbbra is kiáll a magas színvonalú kutatás iránti elkötelezettség, a tudomány autonómiája és meritokratikus hagyományai mellett, és abban a meggyőződésben tevékenykedik, hogy a kutatóhálózat helye az MTA felügyelete alatt lenne.

 

Post nubila Phoebus – Borúra derű.

 

Tisztelettel:

Akadémiai Dolgozók Fóruma