Az Alternatív Közgazdasági Gimnáziumban érettségiztél, ahonnan sokan külföldre mennek. Te miért döntöttél úgy, hogy Magyarországon maradsz?

Igen, ha jól emlékszem, nagyjából az évfolyamom fele külföldre ment, és az első AKG-s évemben nekem is az volt a célom, hogy külföldi egyetemre menjek. Aztán maga a belpolitikai helyzet és az én szerepem a magyar belpolitikában abszolút eldöntötte a sorsomat. Amikor az AKG-ban leérettségiztünk, kaptunk egy kérdőívet. Két kérdés szerepelt benne; hogy külföldre mész vagy itthon maradsz, és ha itthon maradsz, miért, ha külföldre mész, miért. Én bejelöltem, hogy itthon maradok, és a miért maradsz itthon kérdésre azt válaszoltam, hogy itthon kell maradnia valakinek, hogy olyan országot teremtsen, hogy a többiek, akik elmennek, egyszer hazajöhessenek.

Van egy nagyon közeli ismerősöm, aki nagyon szeretne Dániában élni, és én mindig azzal próbálom unszolni, hogy itt maradjon, hogy majd én hozom ide Dániát, ne te menj Dániába. Nyilván ez egy nagyon merész kijelentés, de erre törekszem.

Az egy nagyon becsapós dolog, ami a közvéleményben el van terjedve erről az egyetemről és ami a valóság. Én viszont egy nagyon éles határt húznék az Orbán Balázs-féle emberek között a vezetőségben, valamint a tanárok és a diákok között. Messze nem az a fajta ideológiai agymosás megy ugyanis a mindennapokban, mint ami eljut hozzánk a médiában például az izraeli miniszterelnök, Benjamin Netanjahu díszpolgárrá avatásáról vagy az olyan megkérdőjelezhető előadókról, mint a holokauszttagadó volt iráni elnök. Az viszont, hogy a kötelező órákon a tanárok mi alapján fogalmaznak meg véleményeket, vagy milyen komoly jogi eseteket veszünk példának, teljesen mást mutat, mint ami az egyetemről elterjedt a köztudatban.

Az kiderült, hogy milyen karon, de az nem, hogy pontosan milyen szakon tanulsz. Mit választottál?

Az Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Karon a 10 féléves, osztatlan államtudományit. Nagyon megmosolyogtam, amikor a hallgatói státusz mellett a beiratkozás során láttam, hogy a doktorandusz szó szerepel. Nagyon jól hangzik, de kicsit azért megrémisztett.

Érdekesen indultak itt a tanulmányaid, legalábbis a kormánymédia és Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatójának részéről, aki fontosnak tartotta kiemelni, hogy ide olyan fiatalok járnak, akiknek fontosak a hazfias értékek és a nemzet szolgálata. Az egyetemen hogy fogadtak?

A diákok közül tízből kilencen nagyon-nagyon jó fejek, nagyon támogatnak és abszolút semmi probléma nincsen. Életemben először találkoztam itt fideszes fiatalokkal, de velük is, hogyha esetleg vita alakul ki, abszolút normálisan tudunk ezekről a kérdésekről beszélgetni. Vannak olyan alkalmak persze, amikor kicsit kevésbé, de összességében véve abszolút korrektek, a tanárok pedig objektívek. Ugyanúgy kezeltek engem eddig, mint bármelyik másik diákot.

Igen, lehet, hogy a folyosón néhány tanár nagyon-nagyon feltűnően rám mosolyog - és ezt pozitív értelemben értem - és van egy-két ott dolgozó, akinek bizonyára nem vagyok szimpatikus, de nem kezelnek engem másképp, mint a többi hallgatót se pozitív, se negatív irányban. Ennek én örülök a legjobban.

Korábban azt mondtad, te szeretnéd Dániát Magyarországra hozni. Mik azok a dolgok, értékek, amiket szerinted érdemes átvenni tőlük?

Egyrészt nyilvánvalóan az életszínvonal, az iskolázottsági szint és azok a skandináv alapvető közminimumok vagy társadalmi szerződések, mint például az oktatás, az egészségügy és a lakhatás helyzete. Volt szerencsém Dániába elmenni és látni például azt, hogy hogy néz ki egy egyetemi kollégium, mennyit fizetnek érte és milyen az ingyen elérhető oktatás.

Ami viszont közelebb áll a szívemhez, az maga egy gondolkodásmód váltás, amire szükségünk van nem csak itthon, hanem nemzetközi szinten is, ha nem akarjuk azt, hogy egy újabb kollektív trauma megtörténjen és formálja a társadalmunkat.

Mire gondolsz?

Maga a gondolkodásmód nem feltétlen azt jelenti, hogy miről gondolkozol és mit gondolsz bizonyos dolgokról, hanem maga az a struktúra, ahogyan egy-egy dologban elindulsz. Az, hogy ideológiákkal politizálunk, és hogy mostanra az emberi kapcsolataink mennyire át vannak itatva azzal, hogy miről gondoljuk azt, hogy az jó vagy rossz, és ezek alapján alakítjuk az életünket, az esetek 99 százalékában téves képet mutatnak és érzelmekből fakadnak.

Ezek azok, amik elvezettek oda, hogy például 20 éven belül kétszer is világégés alakuljon ki.

Most azt látjuk, hogy azért Európában 80 éve talán békének mondható az, ami van, viszont megint egy kollektív trauma irányába megyünk, és az én kérdésem, amiértitt  is tanulok, az az, hogy hogyan lehet egy olyan társadalmi berendezkedést és gondolkodásmódot létrehozni a kultúrában, ami nem eredményezi ezt a világégést. Nemcsak 10 év múlva nem eredményezi, hanem 100, 200 és 300 év múlva sem.

Ez attól függ, hogy milyen a szavazati kultúra Magyarországon. Ma semmiféleképpen nem tudom azt mondani, hogy én ma politikusnak állnék, mert nincsenek meg bennem az ehhez szükséges tulajdonságok. Én nem tudnék populista lenni, nem tudnék hazudni, nem tudnék önös érdekek mentén politizálni, nem tudnék a saját támogatói körömből kizárni egy másik csoportot és egyszerűen nem tudnám alávetni az igazságérzetemet annak, hogy engem megválasszanak politikusnak. Itt a kampánnyal van nekem a problémám, nem egy ország elvezetésével.

Alapvetően, ha belegondolok, én egy abszolút reformpolitikusnak tudnám elképzelni magamat. Viszont az a politikai kultúra, ami ma van Magyarországon, ezt ellehetetleníti. Én jelen pillanatban azért dolgozok a tartalomgyártással vagy a műsorvezetéssel, hogy valahogyan ezt megváltoztassuk. És hogyha majd ideálisak lesznek ezek a körülmények, akkor én leszek a legboldogabb ember, ha politikus lehetek.