Újabb német politikusnak kell magyarázkodnia doktori disszertációja miatt: az alsó-szászországi oktatási miniszter, Bernd Althusmann számos tudományos alapszabályt megszegett tanulmánya megírásakor, többek között hivatkozás nélkül vett át szövegrészleteket más szakemberektől.

Althusmann beismerte, hogy hibázhatott doktori disszertációjának megírásakor, de „ezek csupán technikai hibák”, a tudatos plagizálás vádját visszautasította, így lemondani sem hajlandó – írja University World News. A tanulmányt a potsdami egyetem részletesen átvizsgáltatta, a jelentés szerint a politikus hosszabb részleteket kölcsönzött mások tudományos munkáiból anélkül, hogy a forrásokat megjelölte volna.

Guttenberg, Pröfrock, Koch-Merin, Sass

Nem ő az első német politikus, akit plagizálással vádoltak meg az elmúlt hónapokban. A tübingeni egyetem nemrég vonta meg a CDU-s Matthias Pröfrock, a waiblingeni tartományi gyűlés egyik képviselőjének doktori címét, a disszertáció jelentős részét ugyanis más dolgozatokból vágta össze.

Plágiumgyanúba keveredett Silvana Koch-Merin, az Európai Parlament képviselője, valamint Veronika Sass jogász, a volt CSU-elnök, Edmuns Stoiber lánya. Koch-Merin ügye kínos a Szabad Demokrata Párt számára, amely az utóbbi időben egyébként is gyors ütemben vesztett a népszerűségéből, a fiatal politikusnőre a párt egyik leendő „megmentőjeként” tekintettek.

Karl-Theodor zu Guttenberg: az év plágiumbotránya

A legnagyobb plágiumbotrány azonban Karl-Theodor zu Guttenberg volt német védelmi miniszter nevéhez fűződik, aki nemcsak a doktori címről, hanem a kormányban betöltött posztjáról is kénytelen volt lemondani. A konzervatív politikust még februárban fosztotta meg tudományos címétől a bayreuthi egyetem, miután bebizonyították, hogy Guttenberg az intézmény jogi karán 2007-ben leadott disszertációjában idegen forrásmunkákból emelt át részleteket – a lábjegyzetben ezt azonban „elfelejtette” jelezni.

Az egykori minisztert a német sajtó hetekig „copypaste-bárónak” csúfolta, Angela Merkel azonban sokáig kitartott mellette, a kormánynak ugyanis Guttenberg volt az egyik legnépszerűbb tagja. Miután a jogászprofesszorok és szorgalmas „plágiumkutató” önkéntesek a 475 oldalas dolgozatban több mint száz olyan részt találtak, amely forrásmegjelölés nélkül idézett szó szerint vagy kevés változtatással mások tudományos munkáiból, a politikus lemondott. Guttenberg plágiumbotrányáról bővebben itt olvashatsz.

Plágiumbotrányok Kínában és Oroszországban

2010 márciusában Wang Huit, a pekingi Tsinghua Egyetem professzorát vádolták plagizálással. Támadói szerint az irodalomprofesszor, aki a kínai Új Baloldal egyik szellemi vezetője, 1985-ben beadott disszertációjában hivatkozások nélkül vett át részeket mások műveiből. Az egyetemi oktatók nagy része Wang Hui pártjára állt: véleményük szerint a hiányos forrásmegjelölések oka a hanyag idézéstechnika, nem pedig a tudatos csalás volt. A botrány nem okozott törést a professzor karrierjében, de nagy visszhangot váltott ki a kínai akadémiai körökben – ahol egyelőre nincs konszenzus arra nézve, hogy mi számít plágiumnak.

eduline