Bár hivatalosan csak októberben hozzák nyilvánosságra a kormány javaslatát az egyre nagyobb gondban lévő brit egyetemek finanszírozásáról, a BBC kiszivárgott információkra hivatkozva más most arról ír, hogy a javasolt „gyógymód” a diploma megadóztatása helyett a tandíjak drasztikus emelése lesz. Az előzetes felmérések szerint a változás ugyan nem fogja visszavetni a jelentkezési kedvet, de növeli az esélyegyenlőtlenséget és azt eredményezi majd, hogy az angol diplomások súlyosan eladósodva kezdik meg a karrierjüket.

Évről-évre többen jelentkeznének a felsőoktatásba Nagy-Britanniában, ami komoly kihívás elé állítja a már most anyagi problémákkal küszködő intézményeket. A kormány még tavaly felállított egy bizottságot azzal a céllal, hogy megvizsgálják, hogyan lehetne az egyetemek finanszírozását hatékonyabban megoldani. A Lord Browne kormánytanácsadó által vezetett vizsgálat eredményeit késő őszre ígérték, de az angol médiában már terjengenek hírek arról, hogy Browne a diplomásokra az egyetemi éveik után kivetett úgynevezett diplomaadó helyett a tandíjak emelésével oldaná meg a problémát.

Az angol állami egyetemi tandíjaknak jelenleg van egy felső határa, aminél a felsőoktatási intézmények nem kérhetnek többet (ez éves szinten most 3.290 font, vagyis körülbelül 1 millió forint), de jelenleg alig akad olyan intézmény, amely ennél kevesebbet kér. Ha Browne javaslatára az angol kormány eltörli ezt a felső határt, akkor az egyetemek előreláthatólag nemcsak, hogy megduplázzák a tandíjakat, de a népszerűbb kurzusokon és az elit intézményekben akár a 10 ezer fontot is elérheti majd az éves tandíj ára.

Az előzetes felmérések szerint ugyanakkor a díjtételek emelkedése nem változtatna jelentősen a jelentkezési tendenciákon, és ezt támasztja alá a Leicester University egyik legújabb – 730 egyetemre készülő tanuló helyzetét vizsgáló – felmérése is. A tanulmány részletes analízist kínál arról, hogy az emelkedő tandíjak hogyan változtatják majd a diákok továbbtanulási kedvét, és a mutatók szerint a tanulók 90 százaléke akkor is tovább anulna, ha a tandíjak 10 ezer font fölé emelkednek. 

Sir Bob Burgess, a Leicester University alkancellárja úgy nyilatkozott a BBC News-nak, hogy „kívánatos dolog, hogy a fiatalok ma már mérlegelik, hogy a diplomájuk milyen mértékben befolyásolja majd a későbbi karrierjüket, de az igazi kihívás mégis az lesz, hogy olyan rendszert dolgozzunk ki, amely nem hozza hátrányos helyzetbe a szegényebb diákokat. Ha a tandíjak emelkednek, akkor csatolni kell hozzájuk egy olyan finanszírozási segélycsomagot is, amely segít a szegényebb háttérrel rendelkező tanulóknak a jelentkezésében.”

A tanulmány szerint ha a tandíj 7 ezer fontra ugrik az a jelentkezők 10 százalékát bátortalanítja el, és leginkább a humán területek, valamint az új egyetemek lesznek azok, amelyek a legtöbb tanulót veszítik majd el. A tandíjemelés az elitegyetemeken egyáltalán nem jelent majd változást, és a népszerű kurzusok sem veszítenek diákokat.

A diákszervezetek és a közvélemény nincs elragadtatva a tandíjemelés ötletétől. Az általános nézet az, hogy az államnak nem kizsákmányolnia, hanem támogatnia kellene a diákokat, hiszen ők lesznek azok, akik majd tovább gyarapítják az angol gazdaságot, valamilyen fokú „befektetés” tehát kívánatos lenne. A közvélemény aggódik továbbá attól is, hogy Nagy-Britannia hasonlóvá válik az amerikai iskolarendszeréhez, ahol a szülők egész életükben a gyermekük egyetemi éveinek a finanszírozására spórolnak. Ha a szülők nem vállalják fel a költségeket, akkor csak a tanulmányi kölcsön felvétele marad, ez pedig az új tandíjak mellett azt jelenti, hogy egy friss diplomások akár 50 ezer font (16,5 millió forint) adóssággal kezdi meg a karrierjét. 


Krisztina O'Brien

London