Lehetséges megtalálni az arany középutat a mindennapi pörgés és munka ellenére is? A minőségi időn kívül mi az, ami segíthet abban, hogy képesek legyünk jobban megismerni magunkat? Többek között ezekre a kérdésekre is válaszolt Törköly Erika, az Énidő.hu alapítója. Ha érdekelnek az előadások, látogass el a Jobline Női Karriernapra június 10-én szombaton.
Az előadásában szó lesz az minőségi időről, arról, hogy mennyire fontos magunkkal foglakozni. Mit gondol, hogyan lehet megtalálni az egyensúlyt a munka, a mindennapi teendők, a család között?
Szerintem az a legelső, hogy felismerjük, hogy a "magunkkal való foglalkozás", a magunkra szentelt minőségi idő is legalább olyan fontos, mint bármelyik másik szerepünk. Sőt! Mert ha mi magunkkal jól vagyunk, akkor az összes többi szerepben is jól vagyunk! Meg lehet találni az egyensúlyt a különböző életterületek között, ami sajnos nem egy konstans dolog, hiszen gyakran kibillenünk, ez természetes. Szükséges törekedni az egyensúlyra, ami ugyan kihívásokkal jár, de nagyon meghálálja magát. Priorizálnunk kell a feladatainkat, és megtanulni meghúzni a határainkat!
A legtöbbünket nyilván az érdekel, sikeres lehet-e egy nő egyszerre több fronton - anyaként és dolgozó nőként, illetve más szerepekben egyaránt. Az önmegismeréssel lehetséges, hogy ezeket könnyebben egyensúlyban lehet tartani? Melyek lehetnek még azok a technikák, amelyekkel egyensúlyba hozhatjuk életünk különböző területeit?
A válaszom, egyértelműen az, hogy igen! De ehhez az első lépés, hogy meghatározzuk magunknak, hogy számunkra mit jelent a siker, vagy a sikeresség egy-egy szerepünkben. És itt azon van a hangsúly, hogy nekünk mit jelent, és nem másoknak, meg amit a társadalom diktál, hogy mit kellene sikeresnek gondolnunk. Az én tapasztalatom szerint az önismeret és az önfejlesztés az egyetlen lehetséges út, hogy egyensúlyba tudjuk tartani az életünket és a szerepeinket. Számtalan technika van, nagyon sokféle "terápia", azaz önfejlesztési lehetőség. Én mindenkit arra szoktam biztatni, hogy akkor fog a legjobban működni a dolog, ha mindenki megtalálja a saját eszköztárát, a neki legjobban passzoló terápiát, ami jellemzően nem egyfajta valami, hanem általában módszerek egyvelege, sorozata. De mindegyikből tanulunk valamit, és ez a lényeg!
| Jobline Női Karriernap |
| Hogyan találhatod meg azt a szakmát, amivel szívesen foglalkoznál a középsuli után? Mit tudsz tenni már most azért, hogy motivált és lelkes legyél a jövőbeni munkádban? Hallgasd meg ismert és elismert szakemberek inspiráló előadásait a Jobline Női Karriernapon Vass Virág moderálásával! Találd meg a SAJÁT utad június 10-én, a Millenárison! Kattints ide a részletekért! >> |
Hogyan kell belekezdeni az énidő építésébe? Mit tanácsol azoknak, akik szeretnének egy komoly változtatást tenni ez ügyben?
Én azt vallom, hogy mindannyian úton vagyunk, és az énidő első és legfontosabb lépése maga a tudatosítás, hiszen mindenkinek van, vagy lehetne minőségi ideje magára, csak jobban észre kellene venni és megélni. Ha ez már megvan, akkor pedig el lehet indulni abba az irányba, hogy erre kifejezetten időt és energiát szentelni, hogy fejlődjünk és fejlesszük magunkat, dolgozzunk a saját témáinkon. A kérdések pedig lehetőségek, ezért kell, hogy kérdezzünk magunktól és kérdéseket tegyenek fel nekünk mások is. Én erre szoktam mondani, hogy időről időre mindenképpen jó, ha be tudunk vonni egy-egy objektív külső szemet, aki felteszi nekünk azokat a kérdéseket, amiket mi már nem teszünk fel magunknak. Ez lehet egy szakértő, segítő, tanácsadó, terapeuta. De számtalan módszer van, tényleg, így azt kell megtalálni, ami minket megmozgat, valamit elindít bennünk, ami nekünk a legjobban működik adott élethelyzetben, adott témában, adott ember által.
Lehetséges megtalálni az arany középutat a mindennapi pörgés és munka ellenére is?
Igen, lehetséges! Bár nem vitás, hogy ez kihívásokkal teli, és olykor csak pillanatokra adatik meg, hogy "arany" az középút, de pontosan az a lényeg, hogy a pörgés is hatékony pörgés legyen, és legyenek benne lelassulások, befelé figyelések, "itt és most"-ok!
Hogyan lehet egy útkeresésből előnyt kovácsolni, és megismerni önmagunkat?
Azáltal lehet a legjobban megismerni önmagunkat, ha kérdéseket teszünk fel, illetve kérdéseket kapunk. Hiszen a válaszok mindig bennünk vannak, de kell, hogy felmerüljön az igény bennünk, hogy ezeket a kincseket ki akarjuk "bányászni". Az útkeresés pedig maga az út!
Melyek azok a pontok az ember életében (és főként karrierjében), amikor elengedhetetlen az önismeret?
Ebben éppen az a trükkös, hogy ez egy örökké tartó folyamat, és nem lehet elég korán kezdeni, volt már ilyen gondolatom, hogy bár sokkal előbb kezdtem volna én magam is... De hogy konkrétabb legyek, már magában a karrier választásban is hatalmas előny, ha rá tudunk érezni, vagy valaki tud minket segíteni abban, hogy merre érdemes elindulni, hogy mi az, amit szívből tudunk csinálni. És szintén nagy előny egy kiválasztási folyamatban is, egy interjúhelyzetben, de a beilleszkedésnél is csak profitálhatunk belőle. A lehetséges karrierváltó pontokról nem is beszélve! Mivel a szervezetek építőkövei is az egyének, ezért a cégek jövője is mindenképpen az, hogy ha a munkatársaik jóllétébe és egyéni fejlődésébe tudnak energiát fektetni. A WE Programunkban kifejezetten ezt tűztük ki célul!
A minőségi időn kívül mi az, ami segíthet abban, hogy képesek legyünk jobban megismerni magunkat?
Ahogyan már említettem, nekem az a tapasztalatom, hogy az objektív külső szem, azaz egy segítő szakértő, tanácsadó, terapeuta tud a leghatékonyabban segíteni. És utána idővel már össze tud állni a saját eszköztárunk is, amivel már magunkon is tudunk segíteni. És persze mindig újabb és újabb témák merülnek fel, ahogyan haladunk az úton. Fontos a célok meghatározása, de az is fontos, hogy utána hogyan tesszük meg a szükséges lépéseket, tehát maga a cselekvés is elengedhetetlen.
Miként képes egy önismeretileg stabilabb helyzetben lévő ember egy önmagát nem ismerő emberrel szemben többet nyújtani? Ennek milyen jelei lehetnek a munkában?
Az önmagát kicsit is ismerő ember egyértelműen kiegyensúlyozottabb, jobb vele kapcsolódni, együttműködni, határozottabb, magabiztosabb, és jóval hatékonyabb is a munkájában!
Mindenki egyedi, így a megismerés folyamata is egyéni, de milyen praktikák válnak be mindenkinél? Esetleg vannak olyan élethelyzetek, amikor azonos lehet mindenki számára ez a feladat?
Pont ez az izgalmas szerintem, hogy nincsen titkos recept, ami mindenkire ráhúzható lenne, mert mindenkinek más működik, lehetnek benne hasonló vagy azonos elemek, módszerek, de nem tudnék általánosan kiemelni valamit. Vagyis de! A csend maga! Az mindenkinek minden élethelyzetben hasznos! Csendben lenni saját magunkkal, amiben meghallhatjuk a gondolatainkat, sugallatokat, inspirációkat!
Ha az önismeret egy mérföldkő az életünkben, akkor a gyereknevelésben is meg lehet találni? Egy kisgyermeknél is lehet a neveléssel az önmegismerést segíteni?
Naná, a gyereknevelés kifejezetten egy olyan terep, ami nagyon sok felismerést hoz az életünkbe, nagyon sokat tanulunk a gyerekeinktől, a gyerekeink által. És igen, ezt nem lehet elég korán kezdeni. Szerintem a legjobb dolog, amit a gyerekeinkkel tehetünk, ha a saját útjukon, a saját maguk megismerésében és elfogadásában segítjük őket minél előbb.
Mit gondol, mikor jön/jöhet el az a pont, amikor a legtöbb ember szembesül azzal, hogy több énidőre van szüksége? Mik a tapasztalatok, milyen korban kérnek a legtöbben segítséget?
Bár jobb lenne, ha a megelőzésre tudnánk törekedni, de sajnos általában valami diszkomfort vagy akár krízishelyzet által merül fel az igény, hogy elkezdjük felfejteni a dolgok okát, hogy "oké, de akkor ki is vagyok én valójában?" "Honnan jövök és hová tartok? "
Azt látom, hogy nem kor kérdése, de azért nyilván nagyobb az igény, amikor valaki már közelebb jár a harminchoz vagy gyermeke születik, a szülővé válás az egy igen komoly fordulópont szokott lenni. De úgy általánosságban azt látom, hogy egyre többen felismerik ennek az erejét, és amint valaki ráérez erre, akkor onnantól már egyértelművé válik, és az élete természetes része lesz.
