Magyarországon hiányzó szakokért és jobb munkahelyekért mennek külföldre a magyar egyetemisták, pedig nem feltétlenül kapnak magasabb színvonalú oktatást. A 2012-es keretszámvágás hatásai már most érződnek.
Alapszak az Egyesült Államokban, szakdolgozatírás Indiában, PhD-képzés Chilében, féléves tanulmányút Indonéziában – jobbnál jobb ösztöndíjpályázatokat találtunk a Magyar Ösztöndíj Bizottság (MÖB) oldalán. A legérdekesebb felhívások közül válogattunk.
Miért dönt úgy egy magyar diák, hogy maga mögött hagyja az egyetemet, a családot és a barátokat, a Kazinczy utcai romkocsmai "merengést", és külföldre költözik? Tényleg igaz, hogy „mindenhol jó, de messze a legjobb”? A Hallgatói Hálózat és az eduline közös cikksorozatának első részében egy 26 éves PhD-hallgató, Birtha Magdi mesél arról, pályakezdőként hogyan vált "főállásává" a munkakeresés, és hogy elég erős érv-e a hazaszeretet, amikor kint maradásról-hazaköltözésről van szó.
Évről évre nő a lakhatási krízis az egyetemeken: elöregedett kollégiumok, kihasználatlan szobák és emelkedő albérletárak nehezítik a hallgatók helyzetét. A minőségből és a privátszférából egyre kevesebben hajlandók engedni, sokan inkább drága albérletbe költöznek, hogy elkerüljék a zsúfolt, gyakran lepusztult kollégiumi szobákat.
