Nem ünneplünk egyformán – így emlékezünk elhunyt szeretteinkre a nagyvilágban Campus life
Rodler Lili

Nem ünneplünk egyformán – így emlékezünk elhunyt szeretteinkre a nagyvilágban

Míg a magyarok meghitt, családi környezetben gondolnak vissza az elhunytakra, van, ahol megidézik a rokonok szellemét, sőt sok helyen nagy ünnepségeket is rendeznek.

Egy korábbi cikkünkben már helyre tettük, hogy mi is a különbség a halloween, a mindenszentek és a halottak napja között. Mind a három régre nyúlik vissza, ám míg az október 31-i ünnep kifejezetten pogány szokásokból eredeztethető, addig a két utóbbi már szorosan kapcsolódik a kereszténységhez.

„A katolikus egyház tanítása szerint november 1-je azoknak a szenteknek az ünnepe, akiknek nincs külön emléknapjuk. A Mindenszentek hagyománya a VII. századra nyúlik vissza és a IX. században vált kötelező egyházi ünneppé. A november 2-i halottak napja a bencés szerzetesek clunyi kolostorából terjedt el a X. században és a XIV. századra már általános szokássá vált. Mindenszentek ünnepéből az utóbbi kétszáz év során lett a halottak napjának előestéje.” – írja egy ezzel foglalkozó cikkében a múltkor.hu történelmi magazin.

A hiedelem úgy tartotta, hogy ezeken a napokban a halottak hazalátogattak, ezért volt szokás számukra megteríteni, sót, vizet, kenyeret vagy egy tál ételt kikészíteni az asztalra. Ez a szokás mára már elhalványult Magyarországon, de a temetőlátogatás, illetve az otthoni gyertyagyújtás továbbra is hozzátartozik a halottak napja ’ünnepléséhez’.

A világon sok nemzet hasonlóan tartja meg a halottak napját és a mindenszenteket, mint mi, de vannak olyan népek, ahol egészen másként tartanak megemlékezést - a szó szoros értelmében hangosan ünnepelnek, felvonulásokat tartanak.

Mexikó: Día de los Muertos


Mexikóban november első két napján a családok, sőt a közintézmények is úgy fogadják az elhunytak visszatérő szellemeit, hogy oltárokat állítanak nekik. Rengeteg virággal, képekkel, gyertyákkal és ajándékokkal díszítik fel ilyenkor a családok az elhunyt hozzátartozóik sírját.

A temetőkben virágszirmokat szórnak a földre, hogy a halottak szellemei megtalálják az utat az élőkhöz és együtt mulasson az egész család. Mint egy örömünnep, ilyenkor senki sem szomorkodik és hatalmas lakomákat tartanak.

Japán: Obon fesztivál


A japánok a halottaikra szintén tánccal, énekléssel, családi összejövetellel emlékeznek, csak éppen nyár végén. Ezt a fesztiválszerű ünnepséget a lámpások éjszakájának is nevezik. Ilyenkor mindenhol fényfűzérek lógnak és késő este tömegesen engednek lebegő lampionokat az égbe a családok az elhunyt szeretteikért.

A japán hiedelem szerint augusztus 13-án a pokol és a menny közötti kapu megnyílik, és az ott élők letekintenek a még élő rokonaikra. A fényekre pedig azért van szükség, hogy az élő és a holt lelkek megtalálják egymást.

Kína: Csingming

Másnéven ez az ősök napja. Ezen a, már legalább kétezer éves ünnepen, elhunyt rokonaikra emlékeznek, tiszteletüket fejezik ki azzal, hogy a kedvenc dolgaikat, ételeiket viszik a szépen rendbetett sírokhoz. A kínaiaknál is szokás a lámpások, illetve a gyertyák gyújtása. Sőt ők még hamis pénzt is égetnek, ezzel ajándékot adva halott szeretteiknek.

Guatemala: Día de Todos los Santos

Ez az ünnep kicsit olyan mintha az európai mindenszenteket összekeverték volna a mexikói halottak napjával. Szintén november elsején tartják, de rendkívül látávnyos és élettel teli.

Szép, színes textilsárkányokat eregetnek a főtereken és parkokban, hogy ezekkel a hatalmas repülő díszekkel megnyissák a mennyország és a föld közötti kaput a szellemeknek. Ilyenkor ők is feldíszítik a sírokat, és nagy lakomát csap együtt a család.

Spanyolország: Gesztenye és mindenszentek

Spanyolország koránt sem egységes, még ünneplési szokások szempontjából sem.

Katalóniában például gesztenyés finomságokat sütnek, vásárokat tartanak, feldíszítik a temetőket, a hangulat pedig leginkább egy fesztiválhoz hasonlítható. Andalúziában pedig a temetőlátogatás után a család a szabadban piknikezve mesél régi történeteket egymásnak.

Dánia, Svédország: Alla helgons dag


A svédeknél nincsen kőbevésett dátum, mindig egy október 31-e és november 6-a közti szombati napra esik a megemlékezés napja. A mi ünnepünkhöz hasonlóan a családok temetőbe mennek, mécseseket gyújtanak és a képen látható szép, az adventi koszorúra emlékeztető örökzöld növénydíszeket tesznek a sírokra.