Kaszinók, partik, négy férj és egy kis kódolás - minden ma futó számítógépes program Dán Klára több mint hetven évvel ezelőtt írt kódján alapszik. Története ugyanolyan elismerést érdemelne, mint férjéé, a polihisztor Neumann Jánosé. Új sorozatunkban híres tudósok kevésbé ismert feleségeit mutatjuk be, akiknek nemcsak az volt a dolguk, hogy esténként meleg vacsorát tegyenek az asztalra, hanem a tudományos életben is bizonyítottak.

A negyvenes évek végén egy harmincas éveiben járó, barna, hullámos hajú nő bukkant fel Los Alamosban, aki Lucky Strike-ot szívott, miközben számok és szimbólumok szépen táblázatba rendezett sorait írogatta papírlapokra. Ő volt Dán Klára, akit barátai és családtagjai csak Kláriként ismertek, és akit nyugodtan nevezhetünk a számítógépes programozás úttörőjének.

Gyerekként nem volt jó matekból

Dán Klára 1911. augusztus 18-án született Budapesten, gazdag zsidó családban. Otthona egy pompás villa volt, amely mellesleg a főváros elitjének hatalmas összejöveteleinek helyszíneként is szolgált, ahol üzletemberek, politikusok művészekkel és írókkal találkoztak. Még a csendes családi vacsorák is egész éjszakán át tartó ünnepségekbe torkolltak.

Klári gyerekkorában nem érdeklődött a tudományok iránt, és kiadatlan emlékirataiban úgy írja le magát, mint aki teljes hülye volt a matekhoz. Szenvedélye a műkorcsolyázás volt, és annyira jól ment neki, hogy tizennégy éves korára országos bajnok lett. Élete során négy férjet fogyasztott el. Neumann János, akit sokan a világ valaha volt legokosabb emberének tartanak, a harmadik volt a sorban.

1931-ben, mindössze 19 évesen összeházasodott első férjével, Engel Ferenccel, aki szerencsejáték-függő volt. Kaszinóról kaszinóra utazva éltek. Klári egy Monte-Carlói utazás során találkozott először Neumann-nal, akire így emlékezett vissza:

„Egy nagy papírdarabbal és egy nem túl nagy halom zsetonnal ült egy rulettasztalnál. Bonyolult szisztémát dolgozott ki, de ennek ellenére gyorsan elvesztette az összes pénzét..”

"Teljesen világossá vált, hogy mi egymásnak vagyunk teremtve"

Klári első házassága saját bevallása szerint „abszolút katasztrófa” volt, így négy év után elvált férjétől. Nem szomorkodott sokáig, ugyanis 1936-ban hozzáment Rapoch Andorhoz, egy nála tizennyolc évvel idősebb bankárhoz. Ezalatt Neumann első, gyermekkori szerelmével, Kövesi Mariettával kötött házassága véget ért, miután felesége elhagyta őt egy végzős diákért.

Amikor Neumann visszatért Budapestre, Dán Klári ezt írta: " Kávézókban ültünk, és órákon át csak beszélgettünk, csak beszélgettünk és beszélgettünk". A beszélgetés témája vadul változott: a politikától és az ókori történelemig. A kettejük közötti levél- és táviratváltás azután is folytatódott, hogy Neumann elhagyta Budapestet.

"Teljesen világossá vált, hogy mi egymásnak vagyunk teremtve" - emlékezett vissza Klári.

"Kedves és megértő apuci-férjemnek őszintén megmondtam, hogy senki és semmi nem helyettesítheti számomra Jánost.”

Rapoch beleegyezett a válásba, Neumann Budapestre sietett, hogy feleségül vegye menyasszonyát. Dán Klári október végén vált el, de két héttel később már feleségül is ment Neumannhoz.

Partik a Princetonon

Princetonban a házaspár a város egyik legelőkelőbb házába költözött, ami hamar pazar partik helyszínévé vált. Mindeközben aggódva figyelték, hogy szeretteiket a harmincas évek végére teljesen ellehetetlenítették. Végül családjaikat Klári személyes közreműködésével sikeresen kimenekítették Európából.

Néhány hónappal később tragédia történt. Apja, aki Magyarországon gazdag és befolyásos ember volt, nem tudta megszokni az új, amerikai életét. Egy héttel karácsony előtt vonat elé lépett. Halála pedig depresszióba taszította az asszonyt.

ENIAC és Los Alamos

Nem sokkal később Neumannt felkérték, hogy csatlakozzon az amerikai atombomba projekthez, hogy az ENIAC utódjának megépítésével meggyorsítsa a számításokat.

Az ENIAC (angolul Electronic Numerical Integrator And Computer) az első programozható, elektronikus, digitális számítógép volt, 1946. február 14-én készült el. 17 468 elektroncsövet, 7200 félvezető diódát és 1500 jelfogót építettek bele. 2,5 m magas volt, 30,5 m hosszú és 30 tonna.

Neumann bevonásával gyorsan elkészültek az ENIAC utódjának megépítésére vonatkozó javaslatok, és őt bízták meg az új gép tervének véglegesítésével. Az általa készített "First Draft of a Report on the EDVAC" (Az EDVAC-ról szóló jelentés első vázlata) című tanulmányban először írta le absztrakt módon egy modern, általános célú, "tárolt programú" számítógép felépítését.

Miután a gép elkészült, Neumann látni akarta, hogy egy nem matematikus is képes-e programozni a gépet. Úgy gondolta, ki lenne alkalmasabb erre a feladatra, mint a felesége?

„Én lettem Jani kísérleti nyula" - írta Klári, majd hozzátette

megtanultam, hogyan kell az algebrai egyenleteket numerikus formákra fordítani, amelyeket aztán gépi nyelvre kell átültetni abban a sorrendben, ahogyan a gépnek kell számolnia.

Ezzel pedig ő  lett az egyik első "kódoló". Új foglalkozását  egy nagyon szórakoztató és meglehetősen bonyolult kirakós játéknak tartotta.

Stressz és depresszió

Klári programja volt az első, amely új formájában futott az ENIAC-on. Az asszony kódja egy atombombán belüli nukleáris láncreakciót írt le, több százszor megrajzolva a magányos neutronok véletlenszerű útját.

Hogy ez mennyire nem volt egyszerű munka, jól mutatja, hogy Klári Nicholas Metropolis fizikussal és egy komplett csapattal több hónapig dolgozott a számításokon. Végül a rengeteg munka, a stressz, valamint az, hogy Teller Ede és a Nobel-díjas Enrico Ferni előtt kellett megvédeni a kódolását, amiben mellesleg hiba is volt,  lelkileg nagyon megviselte.

Kórházba került, depressziós lett, de nem adta fel. A következő évben visszatért Los Alamosba, és befejezte a munkát.

1950-ben Klárinak az ENIAC-on kellett tesztelnie Teller hidrogénbomba tervét. A szimulációk során arra jutott, hogy ebben a formában nem megvalósítható a tudós ötlete. (Ennek köszönhetően a modern bombáknál ma már más gyújtási módszert alkalmaznak.) De a tudományos világ még ezután is megkérdőjelezte az asszony tudását, amitől Klári ismét depressziós lett, és soha többé nem írt egyetlen programot sem.

Az utolsó évek

Neumann 1957-ben halt meg rákban. Klári ezután még egyszer, utoljára férjhez ment, ezúttal Carl Eckart fizikushoz. A pár La Jollába költözött, de az 52 éves asszony nem tudott szabadulni a démonjaitól: 1963-ban egy szép őszi nap elegáns fekete ruháját 15 kiló nedves homokkal töltötte meg, és belesétált a tengerbe.

Mégis munkásságát nem mosta el a történelem, minden ma futó számítógépprogram Klári több mint hetven évvel ezelőtti kódjából származik: szinte minden számítógép, a laptopoktól az okostelefonokig, távoli rokona annak, amelynek újrahuzalozásában annak idején ő segített.