Országos felmérés keretei között vizsgálják, mely köznevelési intézmények élnének a kínai nyelv oktatásának lehetőségével. Igény esetén ,,az intézményhálózat sajátosságait figyelembe véve általános iskolában, 5-8. évfolyamon szakkör jelleggel, középiskolában pedig második idegennyelvként lenne lehetőség a kínai nyelv elsajátítására" - erről számolt be néhány héttel ezelőtt Pálfi Tamás, a Kecskeméti Tankerületi Központ igazgatója a KecsUp.hu-nak, amit aztán az Eduline számára a Klebelsberg Központ is megerősített.

Azokra a kérdéseinkre, hogy

• miért tartják indokoltnak a kínai nyelvoktatás bevezetését Magyarországon?
• hány fő esetén indulna kínai nyelvoktatás az iskolákban és milyen óraszámban?
• van-e elegendő kínai nyelvtanár Magyarországon ahhoz, hogy igény esetén a nyelvoktatás több iskolában is elinduljon?
• tervezik-e anyanyelvi nyelvtanárok meghívását, amennyiben több intézményben is bevezetik a kínai nyelv oktatását?

a Klebelserg Központ nem válaszolt. Indoklásukban azt írták; mivel a felmérés még nem zárult le, ezért annak eredményéről és az azt követő értékelésről nem tudnak még érdemben nyilatkozni.

Hogy a felmérés pontosan hogyan zajlik, arról a KK nem tájékoztatta lapunkat, ez azonban - a szülők visszajelzései szerint - iskolánként különböző lehet. A kecskeméti szülőknek egy online kérdőívet kellett kitölteni, míg egy másik szülő, Andrea szerint az ő kislánya iskolájában a felmérés mindössze annyiból állt, hogy megkérdezte az osztályfőnök, ki az, akiket a kínai nyelvtanulás lehetősége érdekelne.

Semmiféle egyéb infót nem tudnak, se azt, hogy ki tanítana, se azt hogy hány órában, se semmit

- jegyezte meg.

Megoszlanak a vélemények

Mivel a felmérésnek még nincsenek eredményei, lapunk közvetlenül a szülőktől igyekezett megtudni, mit szólnának hozzá, ha a kínaiul tanulás lehetőségét bevezetnék a gyerekeik iskoláiban akár mint választható második idegen nyelv, akár mint szakkör.

A Szülői Hang Facebook-csoportjában feltett kérdéseinkre tucatnyian válaszoltak. Többen élből elutasították ezt a lehetőséget arra hivatkozva, hogy "jó úton haladunk így is afelé, hogy kínai gyarmat legyünk", amivel feltehetően Orbán Viktor miniszterelnök és a kínai elnök, Hszi Csin-ping jó kapcsolatára utaltak és a Magyarországon terjeszkedő kínai vállalatokra és cégekre. Mások viszont ennél mélyebben gyökerező elutasító indokot fogalmaztak meg.

,,A távol-keleten nem pozitívum ha beszéled a nyelvüket, befurakodóként tekintik az európait, aki beszél a nyelvükön" - írta Ágnes, aki azt is hozzátette, hogy a kínai nagyon-nagyon nehéz nyelv, amit csak nagyon sok idő alatt lehet minimálisan is elsajátítani. Míg Mária szerint;

nagyon megy az oktatásirányításnak, hogy ész nélkül és megfelelő feltételek nélkül bevezetnek bármit. Se tanár, se könyv, se világos cél. Elvileg egy indoeurópai nyelv magyar diákoknak B2 szintig 700 óra. A kínai 2700.

De elsősorban a nehézségére hivatkozva mondana rá nemet Judit is, aki szerint az angol nyelvoktatással is akadnak problémák az iskolákban. ,,A kínai nagyon nehéz, ahhoz nagyon elszántnak kell lenni és a magyar iskolarendszer nem az a közeg ahol ezt érdemben tudnák oktatni..." - mondta.

Inkább az angolba kellene több energiát fektetni

Ezzel a véleménnyel nincs egyedül. Szülők tucatjai érveltek a kínai nyelvtanulás ellen azzal, hogy először is az angoloktatást kellene olyan szintre hozni a közoktatásban, hogy minden tanuló legalább középfokú nyelvtudásra tegyen szert. Ez ugyanis finoman szólva is hagy kivetnivalókat maga után az iskolákban. Rozgonyi Zoltán, a Nyelvtudásért Egyesület elnöke még 2023-ban fogalmazott úgy egy a lapunknak adott interjújában, hogy

,,Borzasztóan szétszakadt a középfokú oktatás, a gimnáziumok, középiskolák teljesítménye.

Az iskolák egy jelentős részében sajnos nemhogy a középfok, de bármi értelmezhető szint közelébe se sikerül elvinni a diákokat, ugyanakkor van egy 15-20 százalék körüli „krémje” is a középfokú oktatásnak; azok az iskolák, amik újra és újra tömegével küldenek B2-es, nagy számban pedig C1-es nyelvvizsgára tanulókat úgy, hogy jelentős részben, vagy teljes egészében az iskolában készülnek föl.

Létezik ez a réteg, de sajnos messze nem jellemző az egész közoktatásra" - mondta.

Az angolból (és minden másból) nyelvvizsgát szerző középiskolások száma pedig 2020 óta a sorozatos nyelvvizsga-amnesztiák, majd a felsőoktatási törvény módosítása miatt folyamatosan csökken.

2024-ben például mindösszesen 58 969 fő nyelvvizsgázott valamilyen nyelvből.

49 109 fő angolból, 7760 fő németből próbálkozott, amit párszáz nyelvvizsgázóval követett a

• spanyol,
• francia,
• olasz
• orosz.

Ellenben 2014-ben még 122 885 fő ment nyelvvizsgázni, a jelenlegi szám több mint duplája, ami tehát azt jelenti, hogy 2014 és 2024 között körülbelül 52 százalékkal esett vissza a nyelvvizsgázók száma.

 

Igaz, több ezren vannak, akik nyelvvizsga helyett azt választják, hogy emelt szinten érettségiznek. Ezeknek a nyelvtanulóknak a száma ezekben a statisztikákban nem szerepel, de nekik köszönhetően a legalább középfokú nyelvtudással rendelkezők száma ennél jóval magasabb.

,,Ha valaki ezt szeretne tanulni, legyen lehetősége. Fontosak a nyelvek, és Kína is egy folyamatosan erősödő hatalom, hasznos a nyelvének ismerete. De amíg nincs meg a lehetőség pl emelt angol tanulására még szakkör szinten sem vagy második nyelvként németre, addig ne. Előbb ezt oldják meg" - vélekedett az egyik szülő.

Ha már keleti nyelv, akkor koreai

Többen ugyanakkor kifejezetten pozitívan nyilatkoztak a lehetőségről. Az érveik közt szerepelt többek között, hogy nyelvet tanulni mindig hasznos és jó dolog, függetlenül attól, hogy milyen nyelvről van szó. Kiváltépp akkor, ha az eltérő logikájú, számunkra idegen nyelvcsaládba tartozik.

,,Nálunk (Waldorf) második nyelvként oroszt tanulnak a gyerekek. Az elméleti háttere az, hogy két teljesen eltérő logikájú nyelvet sajátítsanak el, mert így fejlődik a gondolkodásuk. A kínai ennek megfelel. Nincs bűnös nyelv, nincs bűnös ország, csak bűnös politikusok vannak" - érvelt Olga.

Mások szerint ugyanakkor, ha már feltétlen valamilyen távol-keleti nyelv bevezetése a cél a magyar közoktatásban, érdemesebb lenne a japán vagy a koreai lehetőségét mérlegelni a kínai helyett, mert a keleti nyelvek iránt érdeklődő gyerekek a szülők szerint a japánt és a koreait helyezik előnybe. Köszönhetően a népszerű mangáknak, animéknek és a koreai popkultúrának; a fiú- és lánybandáknak és televíziós sorozatoknak, amik akár az egyetemi továbbtanulást is képesek befolyásolni.

A koreai évek óta a keleti nyelvek és kultúrák alapszakra jelentkezők között a leggyakrabban, legtöbbek által választott szakirány. Ezt tehát - valószínűleg - drága magánórák és nyelvtanfolyamok helyett jóval nagyobb lelkesedéssel fogadnák választható tárgyként vagy szakkörként az általános- és középiskolákban is, mint a kínai nyelvet.