Az amerikai külügyi szolgálat (Foreign Service Insitute FSI) nyelvoktatásért felelős intézménye négy kategóriába sorolta a nyelveket nehézség szerint.

Mielőtt megnézzük a kategóriákat érdemes elmondani, az osztályozás nem tudományos, hanem kifejezetten pragmatikus szempontok alapján történik: egyszerűen csak azt veszi figyelembe, hogy mennyi időbe kerül amerikai az tanítványoknak megtanulni egy-egy idegen nyelvet. Illetve hozzá kell tenni, hogy a "folyékonyan" beszélni fogalma is szubjektív, azonban a lista szemléletes.

Az 1. kategóriába az FSI egyrészt azokat a nyelveket tette, amik hasonlítanak valamilyen szinten az angolra. Ide került a beosztás szerint 24 hét alatt megtanulható dán, a holland és az északi germán (skandináv) nyelvek; illetve az újlatin nyelvek, mint a francia (ehhez már legalább 30 hét kell), az olasz, a román, a spanyol és a portugál. Ezeket egy amerikai anyanyelvű tanuló nagyjából fél év alatt, 24-30 hetes, illetve 600-750 órányi tanulással el tudja sajátítani.

A 2. kategóriás nyelvek közé került a német, amit 36 hétig, illetve 900 óráig kell tanulási egy amerikainak. Ide tartozik a maláj, indonéz és a szuahéli is.

A 3. kategóriába kerültek a „nehéz nyelvek” - azok, amelyek jelentősen eltérnek nyelvi és/vagy kulturális szinten az angoltól. Ide rengeteg nyelvet sorolnak, az albántól a törökön át a zulu nyelvig – ezeket 44 hétig, nettó 1100 órán át kell tanulni ahhoz, hogy az ember elmondhassa magáról, beszéli őket. Nem mellesleg ebbe a kategóriába tartozik a magyar is.

Az 4. kategóriába tartoznak a legnehezebb nyelvek, amelyeket legalább 88 hétig, 2200 órán keresztül, akár két évig is tanulni kell. Ide sorolták az arab, a kantoni, a mandarin, a japán és a koreai nyelveket.