Sokan egyetértenek vele, mások megkérdőjelezik azt, amit a magyar iskolarendszerről mond, de az biztos, hogy Vekerdy Tamás pszichológus gondolatai sokakat megmozgatnak. Öt olyan idézetet választottunk ma tőle, amin érdemes elgondolkodni. Véleményeket is várunk kommentben.

"A szülők beveszik a süket dumát arról, hogy teljesítményelvű világban élünk, ha jót akarsz a gyerekednek, „topmenedzserképzést már az óvodában is!” Jönnek a béték, a káefték az oviba, kikapkodják a kicsiket a szabad játékból és elviszik „képezni”; lovagolni, úszni, angolórára... ami teljesen abnormális.. "(wmn)

"A kisgyereknek azért „nagy a feje”, mert úgyszólván felnőtt agyveleje van. Az agy a legoxigénigényesebb szerv, a kisgyerek tüdőlebenyeinek felszíne viszont ötöde a felnőttének. Tehát a gyerekszervezetnek egyötödnyi tüdővel kell ellátnia a „felnőtt” agyat. Ez úgy-ahogy csak akkor lehetséges, ha a kisdiák négy-öt órát rohangálhat és üvöltözhet a szabad levegőn. Az iskolában viszont rendesen kell ülni 45 percig, netalán még a szünetben sem lehet kimenni az udvarra, mert onnan „behordják a piszkot”. A gyerek folyamatos oxigénhiányos állapotban van, „rosszalkodik”, hogy több levegőhöz jusson." (Népszava)

"A felnőttek szoronganak. A maguk előrejutása, élete, egzisztenciája ügyében is, és ezt átviszik a gyerekekre: ő is teljesítsen, az lesz jó neki. Az egész magyar iskolarendszert áthatja az az abnormális gondolat, hogy a jó tanulóból lesz jól boldoguló ember. Ez abszolút nem igaz." (Inforádió)

"Boldog országokban minden iskolában töltött évvel csökken a gyerekek magukkal hozott társadalmi különbsége. Valóban, Magyarországon minden iskolában töltött évvel nő. Ez katasztrófa. Dániában például, amely 46 éve a legboldogabb országnak bizonyul a boldogságkutatásokban, az iskolákban szolidaritás, empátia van. Nem kompetitív az oktatás, nem arról szól, hogy győzd le a másikat, te legyél a jobb tanuló. Mi nem ezt az utat járjuk az iskoláinkban az osztályzással és egyebekkel. Elvesszük az örömöt a gyerekektől, sodorjuk őket az agresszió és a depresszió felé."

"Pénteken 47 példát hoz haza az iskolából, hogy legyen mivel foglalkozni a hétvégén? Azonnal, még péntek kora délután eldöntöm, írok-e a tanító néninek az üzenőbe vagy az elektronikus naplóba, hogy családi okból nem tudtuk megoldani a házi feladatot. És ez igaz is, mert az egy családi ok, hogy legyen egy jó hétvégénk, és ne ezekkel a baromságokkal gyötörjük egymást." (Magyar Narancs)