Minden harmadik intézményben folyt sztrájk, de többen is lehettek volna, ha egyeseknek "anyagi megfontolásból", vagyis pénzügyi helyzetük miatt nem kellett volna felvenni a munkát. Ez is mutatja a tanárok kiszolgáltatottságát, hogy egyeseknek egy napi bérük is rengeteget számít, de a szakszervezetek sincsenek jobb helyzetben.

A Pedagógusok Sztrájkbizottságának szerda késő délutáni adatai szerint 25211 sztrájkoló pedagógus és nevelő volt az országban, ehhez még hozzáadódhatnak a sztrájkot felvevő bölcsődei dolgozók is - bár az ő esetükben némileg kisebb arányban vették fel a munkát szerdán.

Bár 130 ezer pedagógus tartozik a Klik által fenntartott intézményekhez, a teljes pedagógus társadalomra vonatkozik a PSZ adata (közel 160 ezer), azaz a tanárok 15-16 százaléka nem vette fel a munkát.

Hogy mi ront jelentősen az adatokon?

• Az Eduline-nak egy sztrájkoló tanár elmondta, hogy iskolájában többen is sztrájkoltak volna hivatalosan, ám a közelgő érettségi miatt felvették a munkát és órát tartottak a végzősöknek.
• Az intézmények 30-40 százaléka nem a Klik fenntartása alá tartozik (egyházi, alapítványi, önkormányzati, NGM), így kisebb volt a motiváció ezekben az intézményekben, bár a köznevelési törvény számos más rendelkezése őket is sújtja.
• A vidéki kisebb iskolák testületeire nagyobb nyomást tud helyezni a hatalom. A szakszervezetek felé jelezték - Békés megyéből nagy számban is -, hogy a sztrájk előtt szankciókkal fenyegették a tantestületeket a tankerületi vezetők, egyes helyeken a polgármesterek.
• Anyagi okokból is kevesebben sztrájkoltak, ugyanis az állam nem fizette a sztrájkolóknak a gyerekek felügyeletét, azt viszont kötelező elégséges szolgáltatássá tették.

A szakszervezeteknek a törvény arra ad lehetőséget, hogy a tagok fizetésének legfeljebb 1 százalékában állapítsa meg a tagdíjat. A taglétszámuk nem fedi le a teljes közösséget, a szerdai sztrájkot szervező Pedagógusok Szakszervezetének saját bevallásuk szerint 50 ezer tagja van, a Mendrey Lászlóval is fémjelzett PDSZ-nek ennél lényegesen kevesebb, legfeljebb 22 ezer fő.

A beszedett összeg szolgálhatná egy sztrájkalap létrehozását is, ám a befizetések mértéke jóval elmarad a törvény által lehetséges 1 százalékos szinttől. A munkatársak fizetése, a székházak és irodák fenntartása, a kiadványok és az érdekképviseleti munka adminisztratív költségei nagyrészt feléli a tagdíjból befolyó összeget. Nem ritkaság az sem, hogy egy szakszervezet elnézőbb a befizetéssel meg-megcsúszó tagokkal szemben.

Jól mutatja a szakszervezetek nehéz helyzetét, hogy a PSZ a február 13-i akciónál kifizetett 25 millió forinttal felélte megtakarítását, így nem maradt lehetősége, hogy anyagilag legalább kis mértékben kompenzálja a tanárokat az április 20-i sztrájk során.

Sokaknak így fel is kellett venni a munkát, az Index szerdai óvodai videoriportja is bemutatta, hogy volt olyan munkatárs, aki nem engedheti meg magának, hogy ne dolgozzon.

Bár lenne lehetőség arra, hogy a kormány egy megállapodással vállalja, hogy a sztrájk alatt is fizeti a tanárok bérét, erre nem volt hajlandó - erről a Budapest Beacon számolt be. Azonban a sztrájkjog gyakorlásához elengedhetetlen az elégséges szolgáltatás biztosítása, ebben pedig kérlelhetetlen volt a kormány, hogy mindenhol kötelezzék a pedagógusokat, hogy megoldják a diákok felügyeletét. Viszont ennek megfizetését nem vállalta, kényszerű helyzetbe hozva számos tanárt, aki nem tudta vállalni a sztrájkot ilyen feltételekkel.

Miért nincs oka mégsem a kesergésre a pedagógusoknak? Mert a megosztottság és az anyagi helyzet ellenére közös céljaik mégis az elmúlt két évtized legnagyobb pedagógus sztrájkját eredményezte.