Már több pedagógus használ innovatív módszereket az elsősök fejlesztésére, ezek azonban szinte teljesen kiszorulnak a tanórákról. Egy friss kutatás arra is rávilágított, hogy éppen azok a tanítók kerülnek mentálisan nehezebb helyzetbe, akik bátran újítanak – mert az elvárásrendszerrel mennek szembe.
A Magyar Tudományos Akadémia és az Apor Vilmos Katolikus Főiskola Tanulási Környezet Kutatócsoportja 2021 és 2025 között 46 iskola 50 osztályát vizsgálta. Mint kiderült, a tanítók sok esetben szívesen alkalmazták a fejlesztő módszereket, például „a különböző mozgásos feladatokat, az énekes játékokat, a tanulókártyákat”, de ezeket leginkább délután, szünetekben vagy játékidőben használták. A kutatás szerint:
A legtöbben nem merték bevinni ezeket a módszereket az órákra, aminek a legfőbb oka az a nyomás, ami az oktatásirányítás, sőt a szülők és a kollégák irányából érkezik.
– magyarázza az Apor Vilmos Katolikus Főiskola oktatója.
Jurtákban tanulnak és csak heti négy napot járnak be a diákok egy angliai iskolába
A szakemberek hangsúlyozzák: „A gyerekek ugyanis képtelenek úgy tanulni, ahogy a magyar iskola megköveteli, 45 percen át ülve és figyelve. Nyolcéves korukig utánzással, kérdésekkel, kipróbálással és játékkal tanulnak igazán.” Az innovatív módszerek hatása azonban csak akkor érvényesül, ha a tanórák részévé válnak.
A legbátrabb, leginnovatívabb tanítók sérülnek leginkább
A kutatók az új módszerek mentálhigiénés hatását is vizsgálták. Arra számítottak, hogy a kreativitás és az innováció javítja a pedagógusok lelkiállapotát, ám épp az ellenkezőjét tapasztalták. „Azok a pedagógusok váltak sérülékenyebbé mentálisan, akik a legtöbb innovációt építik be az óráikba, hiszen ők ellenszélben – az oktatásirányítás, a szülők, a kollégák elvárásaival szemben – dolgoznak.”
Előrejelezhető, hogy egy gyerek sikeres lesz az iskolában?
A kutatás feltérképezte azokat a háttérképességeket is, amelyek alapján előre jelezhető, hogy egy gyerek mennyire lesz sikeres harmadik osztályra. A szakértők szerint különösen meghatározó az ujjtudatosság, a testséma és a beszédhangok megkülönböztetésének képessége. A szakpszichológus szerint „nagyon sok problémát meg lehetne előzni azzal, ha ezeket az óvodában folyamatosan fejlesztenék”. A vizsgálat azt is megállapította, hogy a kistelepüléseken élő elsősök több mutatóban elmaradást mutatnak a nagyobb települések gyerekeihez képest.
A tanterem, nem csak padokból áll, segítheti a tanulást
A kutatás azt is kiemeli, hogy az új módszerek csak akkor működnek, ha az osztályterek kialakítása is megváltozik. Dr. Gyarmathy Éva szerint „az osztálytermet ahhoz kell alakítani, amilyen formában tanulunk – frontálisan, csoportban, párban vagy egyénileg”. A pedagógusoknak a szokásos rend átalakításával sokkal izgalmasabbá lehetne tenni a tanulást: a padok elmozdításával több mozgástér jöhet létre, függönyökkel különálló, elvonulásra alkalmas terek alakíthatók ki.
A szakember szerint az ideális tanteremben helyet kellene kapnia egy bordásfalnak, technikai eszközöknek, labdáknak és különféle „kuckóknak”, ahol a gyerekek nyugodtan elvonulhatnak.
