Gyalog, biciklivel, vonattal, iskolabusszal vagy metróval. Településenként változik, hogyan jutnak el a gyerekek az iskolába, és hogy hány éves korukban engedik őket először egyedül. Néhány szülő most velünk is megosztotta a tapasztalatait.
Ausztriában, Csehországban, Észak-Macedóniában, Horvátországban, Montenegróban, Szerbiában és Szlovéniában már tíz éves koruk előtt, Bulgáriában, Lengyelországban, Romániában, Szlovákiában és Magyarországon viszont inkább csak tíz éves koruk után engednék először egyedül közlekedni a gyerekeiket a szülők - ez derült ki az Ifjúságkutató Intézet friss felméréséből.
A kutatás kifejezetten azt vizsgálta, hogy a megkérdezett szülők szerint a gyerekek hány éves korukban tehetik meg először egyedül az otthonuk és az iskola közötti távolságot. A távolság mértéke azonban családonként, sőt, akár gyerekenként is különböző lehet abban az esetben, ha a diákok más szintű, vagy más típusú iskolákba járnak.
Szerencsére – ellentétben mondjuk Szibériával vagy Afrikával – olyan extrém helyzetekkel nem találkoznak sem az európai, sem kifejezetten a magyar gyerekek, hogy az iskolába való eljutás hónapokat vegyen igénybe, és sivatagokon, dzsungeleken, vagy éppen jégtáblákon sem kell átvergődniük magukat, de az iskolába járás módja és ideje nálunk is lehet akár több óra.
Nem mindegy, hogy két perc, vagy két óra
„Kb 800 méterre van a suli. Nagyobbik lányom (önállóbb személyiség) 3. osztályosan egyedül járt haza, reggel többnyire egyedül ment. Kisebbik eleinte nővérével járt, mikor a nagy továbbtanult, akkor kísérni kellett egy ideig, de kb 4. óta ő is önálló már. Többnyire gyalog jártak, néha autóval hoztuk-vittük őket” – válaszolta az Eduline újságírójának kérdésére egy faluban élő szülő a Szülői Hang nevű Facebook csoportban.
A válaszolók között többen voltak, akik azt írták, szintén faluban laknak, ahol jellemzően bátrabban engedik el egyedül már tíz éves koruk alatt a gyerekeket, akik többnyire gyalog vagy biciklivel közlekednek, de olyan családok is akadnak, ahol „alternatív” eszközöket vetnek be; rollerrel vagy gördeszkával, görkorival járnak a gyerekek iskolába attól függően, hogy éppen milyen kedvük van.
Ez viszont csak akkor működhet, ha az adott településen van, és működik is iskola. Az elmúlt években ugyanis sorra zártak be a kistelepülések oktatási intézményei, jellemzően létszámhiányra hivatkozva.
A Somogy megyei Nágocson például két héttel a tanévkezdés előtt derült ki, hogy ötven év után 2023-ban már nem nyit ki a helyi általános iskola, mert nincs meg a törvényileg előírt gyereklétszám. A gyerekeknek így a szomszédos falu iskolájába, Andocsra kell járniuk, a színvonal miatt azonban sok szülő úgy döntött, hogy inkább Tabra, Törökkoppányba, vagy Balatonföldvárra íratja a gyerekét, ezzel bevállalva azt, hogy naponta több kilométeres távot tesz meg velük. A 600 lakosú Alsóújlakon pedig állítólag pedagógushiány miatt nem nyitott ki az idei tanévben az általános iskola, az érintett szülők viszont úgy gondolják; a szombathelyi tankerület szándékosan záratta be az iskolát annak magas költségei miatt.
Ezzel kapcsolatban Totyik Tamás, a Pedagógusok Szakszervezetének elnöke azt nyilatkozta; a kormány mintegy 35 falusi iskola bezárását tervezi, és uniós támogatásra is pályáztak.
Az iskolába járást viszont ezeken a településeken is meg kell oldani. Van, ahol iskolabusz szedi össze a gyerekeket, máshol a szülők fognak össze, és egymást váltva beosszák, hogy mikor ki vigyen át egyszerre több kisdiákot is a szomszédos település iskolájába.
„A tömegközlekedés hiánya miatt autóval viszem két faluval odébb és onnan busszal megy, de így is késik 5-8 percet az első óráról. Vagy elviszem a suliig, ami 20 km. Visszafelé ugyanez”
– írta egy zsákfaluban élő anyuka.
A nagyobb, felső tagozatos, vagy középiskolás diákok jellemzően már egyedül járnak. Feltéve persze, ha van olyan útvonal, amihez nincs szükség autóra, és a tömegközlekedés is megfelelően ki van építve.
„Az enyéim vonattal járnak Szolnokra, 30 kilométerre. 14 és 16 évesek, tavalyelőtt kezdték a "bejárást". Mindkettővel végig jártam párszor az útvonalat a suliig, de most már ők az ’expertek”, kitapasztaltak minden egérutat” – írja egy céglédi szülő.
A kétgyermekes édesanya ugyanakkor azt is hozzáteszi: „nem könnyű pálya”, amin a gyerekei járnak. Rendszeresek a vonatkésések, amik jobb esetben 5-10 percesek, rosszabb esetben már 30 percesek, vagy akár több órásak is lehetnek.
Egyedül a fővárosban?
„Mikor először engedtem egyedül a nagyokat, távolról követtem őket” - osztotta meg a lapunkkal Judit, aki Budapest 23. kerületében él.
Judit azok közé a szülők közé tartozik, akinek az otthonától mindössze egy buszmegállónyira van az iskola, ahová a gyerekei gyalog vagy biciklivel is könnyen, nem utolsó sorban pedig biztonságosan eljutnak.
Bár a reggeli közlekedési dugókat látva nehezen hihető, de a fővárosban élő szülők egy része ugyanúgy „juttatja el” a gyerekeit az iskolába, mint azok, akik vidéken élnek: biciklivel vagy gyalog. Ez főként a külsőbb, kertvárosi kerületekben élők számára kényelmes és biztonságos, de a megfelelő kísérettel a belvárosban élő családok számára sem lehetetlen, hogy kerékpárral járjanak iskolába.
Sok esetben ráadásul – éppen a reggeli csúcsforgalom miatt – ez egy gyorsabb megoldás is lehet. Mégis többen inkább az autót választják, mivel lehet, hogy a gyerek iskolája a közelben van, de a szülők munkahelye gyakran a város másik felében. A válaszolók alapján ugyanakkor a fővárosban élőkre jellemzőbb, hogy később engedjék el először egyedül a gyerekeiket, aminek az oka részben a közbiztonság, vagy annak hiánya.
„A nyolcadik kerületben laktunk eddig, de még a kapu elé sem mertem kiengedni a gyereket egyedül. Inkább elkísértem az iskoláig”
– írja Aranka.
A szülők többsége viszont inkább arról számolt be; ők a közlekedés miatt féltik egyedül engedni a gyerekeiket. Sok helyen vannak útkereszteződések, ahol „rendszeresek a balesetek”, vagy éppen buszok is közlekednek.
Mivel a gyerekek sokszor még nem tudják megítélni a veszélyt, a legjobb az lenne, ha az autósok figyelnének jobban a gyalogosan vagy kerékpárral közlekedőkre, de nagyon fontos az is, hogy a gyerekek ismerjék a közlekedési szabályokat.
„Sokszor bejártuk az utat, előre megbeszéltük a problémásabb útszakaszokat és szituációkat. A szabályokról elsős kora óta beszélünk, busz mindig jön, de élete csak egy van, így alap, hogy időben elindulni, nem kell futni a buszt elérni, körültekintően átkelni az úttesten, mert a többi közlekedő figyelmetlen” – osztotta meg Csaba.
Bár egyelőre csak az osztályfőnöki órákon esik szó róla, később önálló tantárgy is lehet az iskolákban a biztonságos közlekedés.
Keresztül a városon
Míg az általános iskolák jellemzően a lakhelytől nem nagy távolságra vannak, a középiskolákkal már más a helyzet; ezek akár a város másik felében is lehetnek, ahová hévvel, busszal, villamossal vagy metróval lehet eljutni, és lehet, hogy át is kell szállni.
„6. osztálytól váltottunk iskolát. Kelenföldről a Nyugatihoz, (majd a suli a Lehel térre költözött, utána oda) járt a gyerek. Tanév első hetében együtt mentünk. A forgalmi dugó esetére megismertünk alternatív útvonalat is. Amiatt, ha pl. nem jár a metró, ne ijedjen meg, haza tudjon jönni. A következő héten egyedül ment, de én néhány lépés távolságból követtem. Például a metró elején utazott én pedig a közepén. A harmadik nap után azt mondta, hogy már erre nincsen szükség ő boldogul egyedül. Azóta egyedül jár” – mondta Katalin.
Hozzá hasonlóan több szülő is arról számolt be; kezdetben együtt „próbálta ki” a tömegközlekedési útvonalakat a gyerekével.
Az egyedül járásnak viszont sokszor feltételei vannak. Van, aki - függetlenül attól, hogy hol élnek - azt kéri, hívja fel, vagy legalább írjon neki egy üzenetet, amikor elindul és megérkezik valahová a gyereke, míg mások okosórán követik, merre jár éppen az önállósodó gyerekük.
