Kiss Ádám a Showder Klub népszerű humoristája igazán képben van a mai magyar felsőoktatási viszonyokat illetően, hiszen nem kevesebb, mint 6 éve jár főiskolára. Hogy miért is, az kiderül interjúnkból:

Igaz, hogy végzős főiskolai hallgató vagy?

Igen, most már harmadik éve vagyok végzős. 2003-ban leérettségiztem, és utána beiratkoztam egy főiskolára közgazdász szakra. Ami a választást illeti, abszolút nem éreztem késztetést, hogy közgazdász legyek, csak gondoltam, amíg kitalálom, hogy mi legyek, addig is elvégzek egy főiskolát. 2 évig teljesen normális, hétköznapi főiskolai hallgató voltam, utána beindult a humor business, majd 2006-ban megnyertem a Humorfesztivált. Akkor el kellett döntenem, hogy mibe fektetek több energiát, hiszen közgazdásszal Dunát lehet rekeszteni, humorista viszont alig van. Inkább a humor irányába indultam, ezáltal sokkal kevesebb energiám jutott a főiskolára. A TO-s (tanulmányi osztály – a szerk.) nénik, meg nem értették, hogy itt ez a csávó, aki megcsinálta a főiskola 80%-át, vajon mi történt – hiszen utána két évig gyakorlatilag egy szalmaszálat sem tettem keresztbe a főiskolai tanulmányaim érdekében. Inkább építettem a karrieremet. Most két év után visszacsöppentem, és befejeztem azokat a tantárgyaimat, amelyek még nem voltak meg, például néhány szigorlat, gazdasági szaknyelv, és társai. Most ott tartok, hogy májusban szeretném leadni a diplomamunkámat és államvizsgázni.

Miből írod a szakdolgozatodat?
Éppen most kell témát választani. Én média szakirányon végzetem. Nem tudom, hogy össze fog-e jönni, amit szeretnék, hiszen valamiféle gazdasági megvilágítás minden diplomamunkába kell. Én szeretnék a talkshow történelemről vagy a médiaviszonylatokról írni a rendszerváltástól napjainkig. Arról, hogy Amerikából hoztuk át ezt a műfajt és nálunk hogy alakult ki, és milyen hatással van az emberekre. Majd meglátjuk, hogy sikerül-e.

Ha lediplomázol, akkor keresel egy jó közgazdász állást?
Azt szoktam mondani, hogy az Isten őrizze azt a céget, ahová én odakerülök, mint közgazdász. Inkább azért csinálom, hogy legyen a tarsolyomban egy diploma. Anélkül manapság már szóba sem állnak az emberrel. Ha a média esetleg pofára ejt, akkor majd lesz mihez nyúlni. Mondjuk lehet hogy akkor is a médiában maradnék, ha lenne lehetőségem, csak nem a színpadon, hanem a háttérben dolgoznék.

Mi okozta a legnagyobb nehézséget a tanulmányaid során?
A mikro- makro ökonómia megizzasztott, a statisztika szigorlatom hatodszorra sikerült, a pénzügy úgyszintén. A legnagyobb ellenségem a Pénzügyi Tanszék. Az, hogy ELÁBÉ azaz az eladott áru beszerzési értéke - az hónapokig üldözött álmomban. Ezt mindaddig nem tudtam megjegyezni, amíg nem találkoztam BÉLA BÁ-val. Hatodik alkalommal, amikor megbuktam pénzügyből fölém hajolt a tanár úr egy 400 fős előadóban és annyit mondott, hogy „Szedjed magad össze, mert már így is többször húztalak meg, mint a feleségemet.” Erre mondtam neki, hogy „Tanár úr én úgy érzem, hogy ez nem az én problémám.” Nehogymá’ az jöjjön le, hogy én vagyok a balfék, én egyelőre csak pénzügyből buktam meg. Ezen kívül az angol szaknyelvvel is adódtak nehézségeim. Angolból nem azt tanuljuk, hogy „Nice to meet you”, hanem hogy „okmányos inkasszó”, amiről én azt hittem, hogy az egy trópusi állat. Részvényekről meg kötvényekről kell beszélni a vizsgán. Én Németországban nőttem fel, ott jártam oviba és rengeteg német barátom van, anyukám pedig német tanár, ezért körülbelül anyanyelvi szinten beszélem a németet. Amennyire jól tudok németül, annyira nem tudok angolul. Nehéz volt, hogy egy olyan iskolába csöppentem, ahol nem hogy tudni kellett angolul, de arról kellett beszélni angol nyelven, hogy miért jó a gazdaság kifehérítése, stb. Ezt picit mélyvíznek éreztem, és ezzel küzdöttem a legtöbbet. Az angol szigorlatom két év után sikerült.

Kellett tanulnod a főiskolán felesleges dolgokat?
Csak azt kellett. Rengeteg olyan lim-lom tantárgy van, ami csakúgy van és soha az életben nem fogom használni. Mindig is olyan gyerek voltam, hogy ami érdekelt, azt 100 %-osan megtanultam, utána nyomoztam és érdeklődve hallgattam, ami meg nem érdekelt, azzal nem foglalkoztam. Azokból a tantárgyakból annyit tanultam meg, amennyi a ketteshez kell és pont. Szerintem soha nem fogják megkérdezni tőlem angolul, hogy mi a véleményem az okmányos inkasszóról. Bár a mai világban soha nem lehet tudni. Mága Zoltán hegedűvirtuóz nyilatkozta, hogy ő már mind a 8 kontinensen játszott. Én is azt hittem, hogy csak 5 van, de ezek után már semmit sem merek mondani. A fiataloknak azért azt tanácsolom, hogy tanuljanak csak.

Mi a hibája a mai oktatási rendszernek?
Én az utolsók közé tartozom, aki még nem a bolognai rendszerben kezdtek tanulni. Több ezer csoporttársam van azon okból kifolyólag, hogy 6 éve csinálok egy 3 éves főiskolát. Pont a minap hívott egy csaj, hogy „Szia Ádám, nem tudom emlékszel-e, együtt végeztünk a Külkeren.” Hát mondom „Édesem, lehet, hogy te végeztél, együtt kezdtük, maradjunk ennyiben.”  Szóval emiatt belelátok mindkét rendszerbe. Nekem le kell szigorlatoznom mindenből, majd jött a bolognai rendszer, ahol nem kell szigorlat, mert hülyeség.  Most bármennyi tárgyat fel lehet venni bármennyiszer. Nekem azt mondták a tanárok, hogy „Igen, eltöröltük a szigorlatot, de te még a régi rendszerben kezdtél, úgyhogy legyél szíves a jövő héten bejönni szigorlatozni. Hülyeség, de azért gyere be!” Óriási különbségek lettek egyszer csak hirtelen, és mi isszuk meg a levét. Aki az új rendszerben kezdte a főiskolát, az nem is tudja, hogy mi az, hogy szigorlat. Nem értem az érettségi rendszert sem. Ilyen szint, olyan szint… Több száz éve mindenki le tudott érettségizni, most pedig úgy meg van bonyolítva, hogy szerintem már az sem érti, aki érettségiztet.