Megvan a hatékony tanulás titka!
A San Diego-i UC szakemberei beszámoltak arról, hogyan lehet a hosszú távú tudást javítani. Az olyan aforizmák kombinálásával, mint a „gyakorlat teszi a mestert” és az „eljön mindennek a maga ideje” hasonló eredményekre juthatunk, mint a pszichológiai szaklap, a Psychological Science e havi számában publikált kutatási eredmények. A leckék közötti megfelelő időtávolság ugyanis drámaian fokozhatja a tanulást, mi több, az órák közötti nagyobb szünetek a tanultak hatékonyabb felidézését is eredményezik.
A Hal Pashler és John Wixted professzorok által vezetett kutatás nagy jelentőséggel bír az oktatás területén. A társszerzők szerint „ez azt jelenti, hogy soha nem késő a pszichológusoknak gyakorlati irányelvet ajánlani azok számára, akik szeretnék a tanulmányi idejüket a leghatékonyabb módon kihasználni ráadásul úgy, hogy az hosszú távú eredményességgel párosuljon.”
A kísérlet során több mint ezer résztvevőt vizsgáltak három fázisban. Az elsőben a vizsgált alanyoknak számos zavaros, de igaz tényt tanítottak – például, az európai országok közül Norvégiában fogyasztják a legtöbb fűszeres mexikói ételt, valamint Rudyard Kipling találta ki a hógolfot. A második összevonáson konzultáció keretében átnézték ugyanezeket az adatokat. A két tanítás között eltelt idő a néhány perctől egészen a több hónapig terjedt, az oktatás pedig minden esetben fix ideig tartott. A harmadik fázisban pedig némi további halasztást (maximum kb. egy év) követően letesztelték a résztvevők megmaradt tudását.
Nem meglepő, hogy ahogyan a második szakasz és a teszt közötti időszak növekedett, úgy volt egyre rosszabb az emlékezet. Az érdekesség az egészben, hogy a tanórák közötti időszak növekedése viszont csökkentette a felejtés arányát. Ez olykor kimagasló is volt – bizonyos esetekben az információ felidézhetőségét 50 százalékkal növelte a záróvizsgán.
„Az a felismerés, hogy a tanórák közötti nagyobb szünetek javíthatják a későbbi emlékezést várható volt, egy megelőző kutatásnak köszönhetően. A mi kutatási eredményeink azonban számos új, eddig ismeretlen tényt is felfedtek” – mondta Pashler, az UCSD figyelemmel és érzékeléssel foglalkozó laboratóriumának vezetője. „Sőt, jelen tanulmány jóval nagyobb időintervallumot fed le, mint az előző, így az eredményekből kivehető a kezdőoktatás és a végső teszt közötti időszak optimális értéke, ez pedig a záróvizsga időpontjával módosul: minél távolabb van a végső megmérettetés, annál hosszabb az optimális időszak a tanulás és a konzultáció között.
Pashler szerint az eredmények azt mutatják, hogy a tanulási folyamat optimális időmennyisége függ attól, hogy mennyi ideig kell az információt megőrizni: „ha csak néhány hétig kell észben tartani valamit, a legjobb, ha egy-két nap van a két tanóra között. Viszont, ha évekig szeretnénk valamit az emlékezetünkben tudásként őrizni, a legjobb, ha a tanítás és az áttekintést végző konzultációs óra között nagyjából egy hónap telik el.”
Az eredményekből kikövetkeztetve hozzátette: „valószínű, amikor valakinek az a célja, hogy egy életen át megtartsa az információkat, talán a legjobb, ha néhány évenként felfrissíti a tudását.” Mindez azt jelenti, hogy az az oktatás, mely számos órát foglal magában, rövid idő alatt, úgy tűnik rendkívül nem hatékony, de legalább is a tényismereti tudás esetében semmiképp nem előnyös – véli a szakember.
