1. lépés: elő a naptárral

Vegyetek elő egy naptárat, és írjátok be az összes vizsgátokat. Húzzátok ki pirossal, hogy elég ijesztő legyen, aztán tegyétek ki a szobátokba, minél feltűnőbb helyre. Hogy mindig emlékeztessen titeket arra, fontos feladataitok vannak a következő hetekben.

2. lépés: a becslés

Vegyétek elő a vizsgák követelménylistáját, nézzétek meg a kötelező irodalom oldalszámait (ha könyvtárba most nem is mentek el, keressetek rá az interneten), a tételek számát, gondoljátok át, mennyire tűnik nehéznek a feladott anyag. Ha ez megvan, becsüljétek meg, az adott vizsgára hány nap alatt tudtok felkészülni.

Itt nincs helye önámításnak: ismeritek a saját tanulási tempótokat, na meg azt is, hogy könnyen rááll-e az agyatok a római jogra/anatómiára/algebrára/nyelvtörténetre és még hosszan sorolhatnánk. Ha ez megvan, a naptáratokban satírozzátok ki ezeket a napokat.

3. lépés: ha most még nem kell tanulnotok...

... akkor használjátok arra az időt, hogy a felkészüléshez szükséges könyveket beszerzitek, lefénymásoljátok/kinyomtatjátok a tételeket, felírjátok magatoknak, hogy melyik könyvtárban lehet helyben olvasni a nehezebben beszerezhető anyagokat, esetleg egy-két könyvet már most elkérhettek a felsőbbévesektől. Rendezzétek az anyagokat külön-külön mappákba, így aznap, amikor el kell kezdenetek a tanulást, már nem kell ide-oda rohangálni a tananyagért.

4. lépés: osszátok be az időt

Minden reggel tűzzetek ki valamilyen célt (igen, a "csak éljem túl ezt a napot is" hasznos, de nem elég). Ma megtanuljátok az X. fejezetet? Átolvassátok az ajánlott irodalmat? Este ajándékozzátok meg magatokat egy finom sütivel, egy jó filmmel, egy hosszú sétával vagy sporttal.

5. lépés: senki nem tud non-stop tanulni

Még a legtapasztaltabb egyetemista sem. Óránként tartsatok öt perc szünetet, nyissátok ki az ablakot, egyetek valamit, mozgassátok át a testeteket.