Ezek a gondolatok tuti a ti fejetekben is meg fognak fordulni, ha befejezitek az egyetemet vagy a főiskolát.
Vajon lehet inni akkor is hétköznap, amikor már nem vagyok diák? De másnaposan dolgozni meg elég ciki, nem?
Nem mondjátok komolyan, hogy mostantól tényleg fel kell nőnöm és felnőttként kell viselkedni?!
Te jó ég, soha többé nem kell esszét és beadandókat írnom! Csak előtte még le kellene adnom legalább 10 ezer esszét és túllenni a vizsgákon.
Azt hiszem, inkább bespájzolok egy csomó cuccból, amíg még jár a diákkedvezmény.
Eddig vicces üzenetekkel volt tele az e-mail fiókom, most meg elutasítások tömkelege villog a képernyőn, harsogva, hogy nem kellek egyik munkáltatónak se.
De utálom most az elsősöket, még gondtalanok és övék a világ! Én is újra elsős akarok lenni!
Soha többé nem akarom látni a szakdolgozatomat. Nem lehetne elégetni vagy egy vulkánba dobni?
Valószínűleg visszaköltözöm a szüleimhez, míg nem kapok valami jól menő állást. Nincs pénzem a diákhitel mellett albérletet is fizetni.
Várj, bocsánat, elmondanád még egyszer? Hogy mennyi az adósságom??? Az nem létezik.
Talán nem ártana bekukkantani valamilyen mesterképzésre. Végül is, nem is volt olyan rossz tanulni.
|
Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is, és nem fogsz lemaradni a fontos hírekről! |
