Milyen egy kis közösség tagjaként tanulni a Színművészetin? Hol érdemes kikapcsolódni vagy egy jót ebédelni a Budapesten? Gerencsér Anna, a Színház- és Filmművészeti Egyetem harmadéves televíziós műsorkészítő szakos hallgatója mesélt az Eduline-nak.

Milyen volt az első éved?

Az első évem iszonyatosan hektikus volt, óriási mennyiségű impulzus ért, amit eleinte nagyon nehéz volt feldolgozni. Nem volt könnyű úgy létezni, hogy míg mondjuk a gimiben van egy-két dudás egy osztályban, itt mindenki dudás, és muszáj együttműködni, különben teljesen szétesünk és nem tudunk létrehozni semmit. Kis létszámú osztályok vannak, talán a színészek és mi, tv-sek vagyunk a legtöbben (maximum tizenpár fő), de még ez is jóval kevesebb, mint a többi egyetemen. Épp ezért óhatatlanul előjönnek a kiélezett helyzetek, de meg lehet tanulni kezelni őket. Belecsöppentem egy folyamatos nyüzsgésbe, abszolút a helyemen éreztem magam, ezért a legtöbb energiámat arra fordítottam, hogy minél inkább kinyíljak és engedjem átfolyni magamon az egész egyetemista, ráadásul művészeti egyetemista létet. Az első év legjobb élménye nekem a gólyabál volt, amit HÖK-ösként egyszerre szerveztem is, plusz ugye minket ünnepeltek. Az az egész este plusz az előtte hetekig tartó szervezkedés és intézkedés egy meghatározó része még mindig az SZFE-s élményeimnek.

Milyen elvárásokkal érkeztél az egyetemre, ebből mi az, amit megkaptál és kiemelnél? Mi az, amin esetleg változtatnál?

Én 13 éves korom óta ide akartam járni, szóval az elvárásaim elég nagyok voltak. Kicsit álomszerű is volt a hely, eleinte egy-két hónapig abszolút egy rózsaszín ködben éltem és nagy mellénnyel közöltem boldog-boldogtalannal, hogy igen, én SZFE-s lettem. Ezeknek az elvárásoknak egy része bejött, mert nagyon sokat fejlődhettem, tanulhattam mind szakmailag, mind emberileg, egy része viszont teljesen más volt, mint amire számítottam. Itt nem az van, hogy beülsz egy előadásra, jegyzetelsz, megtanulod (haha) és vizsgázol, hanem akkor tudsz tanulni a tanáraidtól (akik nagy része nem pedagógus), ha te akarsz.

Ők nem fognak nyüstölni, hogy csináld meg jövő hétre az operatőri gyakorlatot, hanem éreztetik, hogy az egész a te fejlődésedet szolgálja és saját magaddal babrálsz ki, ha nem foglalkozol azzal, amiért idejöttél. Ez nem azt jelenti persze, hogy senkit se érdekel, mit csinálsz, csak kevés kivételtől eltekintve abszolút magadra kell hagyatkoznod. Ez eleinte kicsit ijesztő volt, főleg, mert frissen a gimiből érkeztem, és még bennem volt a klasszikus iskolakép, ezért időbe telt, mire átkattintottam az agyamat. Viszont ez az egyik legjobb dolog, amit tapasztaltam.

Campusportré

Cikksorozatunkban utánajárunk, hol lazítanak, buliznak, pihennek, kirándulnak a különböző egyetemek és főiskolák hallgatói. Mit szeretnek az alma materben, és min változtatnának? Hol szoktak ebédelni, sportolni, barátokkal találkozni? Hetente egyszer mikrofonvégre kapunk egy-egy hallgatót.

Azt hittem egyébként, hogy semmi életem nem lesz az egyetem mellett, és bár főleg az első három félévben nagyon le voltunk foglalva, azért sikerült mindig időt szakítanom más munkára, a hobbimra meg úgy általában az egyetem melletti életre. Szerintem leginkább azon kéne változtatni, hogy a színházi és a filmes-tv-s tanszék többet tudjon az egyetemi oktatáson belül is együtt dolgozni, ne csak magánprojektekbe tudjunk színészeket hívni, hanem szuper lenne, ha ez az órarendekben is megjelenne. Kevésbé lennénk akkor elszeparálódva. Nem mintha nagy távolság lenne az az öt perc séta, amit meg kell tenni a két épület között, de valahogy mégis elválasztja a két intézetet egymástól. 

Igénybe veszed az egyetemi sportolási lehetőségeket?

Sajnos nem vagyok egy nagy sportember, viszont azt az egyetemnek köszönhetem, hogy megszerettem a jógát. Harmadik félév elején volt egy egyhetes jógakurzus, amire lehetett jelentkezni, én meg sose próbáltam alapon elmentem, és azóta kisebb-nagyobb megszakításokkal, de járok folyamatosan jógázni. Konkrétan az egyetemen van edzőterem, és a színházi tanszék hallgatóinak vannak mozgásóráik is, de órarendileg ez nincs mindenkinek beépítve.

Melyik a kedvenc helyed a campuson?

A Színműn három épület van. A filmes tanszék a Szentkirályi utcában van, én is odajárok. Fent az ötödiken van egy büfé, aminek van egy kis terasza, nekem az a kedvenc helyem. Délelőttönként odasüt a nap, és jólesik levegőzni az órák között.

Hol szoktál ebédelni? Milyen jó helyek vannak az egyetem környékén?

Az egyetemen csak ritkán eszem, inkább viszek magammal enni, de ha épp nem főztem, szívesen eszem a Mikszáth téren. Ott a Zappa Caffe, ahol nagyon jók a napi menük, a Lumen, ahol isteniek a saláták, de ha több időm van, akkor a Jelenbe vagy a Rapazba megyek. Az utóbbi kettő a Blaha Lujza tér környékén van, a mi épületünktől kb. 10 perc sétára, és még nem volt olyan, hogy ne találtam volna olyat, amit szívesen ennék aznap ebédre. Ráadásul nem is olyan drága, 1500 forint alatt az összeset meg lehet úszni. Ja, és mindig van vega verzió is!

Hova jártok bulizni?

HÖK-ösként az elmúlt öt félév alatt majdnem minden egyetemi buli szervezésében segítettem, és ott is voltam. Ami mindig nagyot szól, az a tavaszi gólyabál, de a karácsonyi buli is jó szokott lenni (az nem nyilvános). Voltak már tematikus bulik is, a rondapulcsis popkarácsony, a hippiparti, de ezek főleg a hely miatt általában csak belső összeverődések és a HÖK szervezi őket. A Wesselényi utcában van egy kocsma, az Úri muri, oda kb. bármelyik este betéved az ember, mindig találni ott színműst, az valahogy egy bevált hely.

Kirándulás, kikapcsolódás? Mit ajánlasz Budapesten?

SZFE-s jeggyel egy csomó színházba ingyen vagy minimális összegért lehet nézni előadásokat, ezért rengeteget járok színházba, legtöbbet a Katonába, az Örkénybe, a Radnótiba és a Jurányiba. Szeretem azt a helyzetet, hogy majdnem mindig sikerül bejutnom, és nem akadály, hogy megnézzek egy előadást. Már csak ezért is megéri színműsnek lenni!