A Gólyatábor című rövidfilmben teljesen érdektelen a nemi erőszak elkövetője, csakis az áldozattal és környezetével, kiváltképp az eltussolást szorgalmazó hökössel foglalkozik. Remekül eltalált hangulatú mementó készült az ELTE gólyatábori erőszakbotrányairól.

Kicsit bizarr hangulat fogott el, mikor pont a Friss Hús Rövidfilmfesztivál programjában lehetett felfedezni az elmúlt évek legmegrázóbb felsőoktatási botrányait feldolgozó filmet, a Gólyatábort. Kárpáti György Mór rendező bátran nyúlt a 2013-as eltussolt ELTE jogász gólyatábor szomorú történetéhez., melyet március 30-án mutattak be a Toldi Moziban Az eset azt követően kapott nyilvánosságot az Indexen, hogy 2014 augusztusában az ELTE TÓK balatoni gólyatáborában egy büntetett előéletű fotós megerőszakolt egy lányt. Ezt követően a korábbi tábor áldozata sem akart tovább hallgatni: elmondta, hogy az erőszak után a hallgatói önkormányzat tagjai lebeszélték a feljelentésről.

Figyelem, a következőkben spoileres részeket is olvashattok!

A rövidke, 10 perces film egy gólyatábort lezáró fülledt, fáradt, másnapos izzadsággal átitatott nap hangulatát árasztja - aki járt már gólyatáborban, annak alkalmanként a libabőr futkoshat a hátán a keserédes deja vu-től. Hogy véletlenül se boldog nosztalgiás hangulatba kerüljünk, egy durva indítást kapunk a rekedten, trágár jogászindulót éneklő srácoktól, akiktől gondosan elkülönül a szótlan, keserű áldozat.

Itt nem kell ismerni a megtörtént eseteket, a film apró jelei elegendő információt szolgáltatnak arról, hogy mi történhetett - Kárpáti a megtörtént és a fiktív elemek érthető elegyét alkotta meg. Egyetlen kivétellel: nem tudjuk meg, hogy ki lehetett az erőszaktevő, itt csak a lány és a hökös vezér története kapott hangsúlyt. A tettes lényegtelen és érdektelen, ugyanis ő csak akkor számít, ha a környezet az áldozattal karöltve próbálja felkutatni és felelősségre vonni, ez viszont nem ilyen történet.

A többi táborozó bár tudhatta volna, hogy történt valami, mégis mindent ugyanazzal a természetességgel folytattak, mintha egy egyszerű nyári buli ért volna véget, melyet a gólyák éneklése tesz döbbenetessé. Ám nem holmi közönyről van szó, inkább arról, mintha nem vennék komolyan a történteket, senkinek nincs problémája azzal sem, hogy a hökösök előtt nyilvánosan kell átvennie a pólóját.

A lány karaktere némi zavart váltott ki. Sokáig visszahúzódó, de a hökös vezérrel folytatott beszélgetése során végig tudatos és határozott karakter bontakozik ki előttünk Nagy Katica játékával. Bár az alkotók célja az volt, hogy nyitva hagyják a történetet, hogy vajon telefonál-e a lány, a karakter megkövetelné, hogy ebből feljelentést tesz. Amíg a közösségben volt, megpróbálta átvészelni az időt és tartani magát, ezt követően viszont lendületesen és keményen sétál el a pályaudvarról azt a benyomást keltve, mintha meglenne a terve.

A Rózsa Krisztián által alakított hökös már komolyabb fejtörést okozhat. Megtalálhatjuk a sztereotípiáknak helyt adó vonásokat, a szoctámos korrumpálási kísérletet. Viszont kemény feladat volt bármilyen következtetést levonni Rózsa játékából, amivel remekül indított vívódást a nézőben: Gyötri a lelkiismeret? Bánja? Esetleg ő volt az erőszakoló? Örül, ahogy menedzselte a helyzetet?

Egyedül nem jutottunk dűlőre, Rózsa meg is erősítette, hogy tudatosan formálták így a karaktert. Egyetlen segítséget kaptunk tőle, bár csak személyes megítélése volt: szerinte végtelenül elégedett lehet egy hökös, ha "megold" egy ilyen problémát.