1636-ben alapították a Massachusetts állambeli Cambridge-ben a világ egyik legpatinásabb és legjobb egyetemét, a...

1636-ben alapították a Massachusetts állambeli Cambridge-ben a világ egyik legpatinásabb és legjobb egyetemét, a Harvardot. A világ legjobb egyetemeiről itt olvashatsz.

Az intézmény gyökerének tartott New College első vezetője ugyan Nathaniel Eton volt, névadója mégis John Harvard lelkész lett. Az egykori (angliai) cambridge-i diák 1637-ben telepedett át Új-Angliába, ahol a következő évben meghalt. Gyermeke ugyan nem született, ám gondoskodott róla, hogy neve tovább éljen: vagyonának felét és négyszáz kötetes könyvtárát az intézményre hagyta, amely hivatalosan 1639-ben kapta a Harvard College nevet, és 1780-ban vált hivatalosan is egyetemmé.

Az egyetem alapításának célja az volt, hogy a gyarmaton élők közül neveljenek ki jól képzett lelkipásztorokat, de fontos cél volt az őslakos indiánok képzése is, hogy ők majd törzsükhöz visszatérve terjesszék a protestáns hitet. (Érdekesség, hogy az első Amerikában kiadott biblia a Harvardon készült és indián nyelvű volt.)

Az egyetem már a kezdetektől igyekezett megteremteni a teljes tanszabadságot, és egyre szélesítette a hallgatható tantárgyak körét. Az amerikai történelem fordulópontjain a Harvard is szerepet játszott, a függetlenségi háború idején például George Washington csapatainak adott szállást. Állami támogatásának megszűnte után a Harvard előkelő magániskolává vált. 1869-től, Charles William Eliot vezetése alatt modern egyetemmé alakult, az első afroamerikai diák 1870-ben végzett ott.

A többi keleti parti elitegyetemmel szemben a Harvard igyekezett felülkerekedni a vallási és etnikai különbségeken. A protestáns miliő uralkodó maradt ugyan, de egyre több más kulturális háttérrel rendelkező diák járt ide - az is igaz azonban, hogy a múlt század első felében korlátozták a felvehető zsidó diákok számát.

A nők számára 1879-ben hozták létre a Radcliffe Egyetemet, amely szintén rendkívüli népszerűségnek örvendett, persze főként a tehetősebb családok körében. A II. világháborút követően egyre több lett az ösztöndíjas, ezzel a kapuk az alsóbb társadalmi rétegek előtt is megnyíltak, 1977-ben pedig a Radcliffe és a Harvard egybeolvadásával végleg koedukálttá vált az intézmény.

Ma a Harvard gyakorlatilag önálló kis város, tíz fakultása közül a legjelentősebb a jogi, az orvosi, a kormányzati-közigazgatási és az üzleti. Az egyetem könyvtára a negyedik legnagyobb a világon, csak a British Library, az amerikai Kongresszusi Könyvtár és a francia Bibliothéque Nationale előzi meg. 2006-os éves költségvetése 32 milliárd dollár, egy tanév teljes díja (bentlakással) több mint 50 ezer dollár, folyosóit 2300 tanár és közel 21 ezer diák koptatja.

Az intézménynek saját újságja, rádiója, sőt gúnylapja is van. A Harvard szinte minden sportág egyetemi bajnokságában képviselteti magát, a Yale és Harvard regatták a mai napig heves küzdelmet vívnak egymással.

Az egyetemen számos titkos és kevésbé titkos társaság működik, a klubokban és diákszervezetekben kivívott tagság gyakran egy életre meghatározó lehet. A Harvardra járt hírességeket sora igen hosszú, de a tanári kar is kiemelkedő, több mint félszáz Nobel-díjas tanított, illetve tanít az intézményben.

A Harvard olyannyira részévé vált az amerikai történelemnek, hogy számos filmben is megemlékeztek róla, mind közül talán a legnevesebb a Love Story, amelyet a gólyáknak kötelező megnézniük a beavatási ceremónia során.