Miért csináltad meg, ha úgy érezted, neked ez már nem fér bele? Miért nem mondtad, hogy nem vehetitek el a gyógyszereimet? Miért nem jöttél haza, ha ennyire rosszul érezted magad? Ilyen és ehhez hasonló reakciók érkeztek sok esetben azokra a beszámolókra, amelyekben mostani és egykori elsősök osztották meg negatív élményeiket a gólyatáborról.
Az Eduline soha nem kapott annyi olvasói levelet, mint azután, hogy kiderült, mi történt a BME VIK 2024-es bodajki gólyatáborában. A diákok beszámolói szerint nem csak egyszer és nem csak a BME-n éltek vissza a szervezők a hatalmukkal.
A Műegyetem nagyon gyorsan reagált: még aznap munkacsoportot állítottak fel és jövőre náluk már központilag szervezik meg a gólyatábort. Az eset kapcsán pedig a HÖOK nyílt levelet küldött a gólyatáborok szervezőinek és a hallgatói képviselőknek.
De felmerülhet a kérdés, hogy a 2014-es szexuális botrány óta miért tekinthető normálisnak, ha a szervezők visszaélnek a hatalmukkal? Miért annyira nehéz egy ilyen helyzetben még a legmegalázóbb feladatra is nemet mondani vagy egyszerűen összecsomagolni és hazajönni? És egyáltalán egy fiatal felnőttnek egy ilyen helyzetben hogyan segíthet a családja?
A HVG Fülke eheti adásában Kacskovics Mihály Béla Rácz Dominikát, a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány jogászát és Kurucz-Gáspár Tündét, az Eduline főszerkesztőjét kérdezte.
