„Nem darabra kell több coachot képezni, inkább olyanokat, akiknek mélyebb a tudása” – mondja Répáczki Rita, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Karának egyetemi adjunktusa, az intézmény coach, illetve coaching szakpszichológus képzésének szakfelelőse. Szerinte a cégvezetők egyre nyitottabbak a coaching folyamatban való részvételre, de arról is beszélt, miért nem ideális a terület pályakezdőknek. Interjú.

Változó dolgokat értenek emberek coaching alatt a párkapcsolati tanácsadástól az üzleti foglalkozásokig. Sokan bizonytalanok is benne, hogy ez az egész mennyire komoly dolog. Mennyire elterjedt és tudományosan mennyire komolyan vehető mindez idehaza?

Elterjedt, sokféle szinten zajlanak coach képzések és nagyon változó színvonalon vannak szakemberek is, akik ezt a tevékenységet végzik. Mi, az egyetemen stabil tudományos alapokon álló tananyagot állítottunk össze, éppen azért, mert a munkaerőpiacon látunk erre vonatkozó igényt. A jól végzett coaching egy fejlesztő, önismereti folyamat, mely akár a pszichológiai konzultáció alternatívájaként is felfogható.

Pszichológiai háttértudás nélkül a direkt és célzott készségfejlesztésre lehet alkalmas a szakember, ezzel növelve az ügyfél hatékonyságát, teljesítményét vagy jóllétét akár egyéni, akár szervezeti közegben. A képzés előnye, hogy nagy hangsúlyt helyezünk hallgatóink önismeretének fejlesztésére, valamint a mentor coaching alkalmakra. Ameddig a hallgató pedig még nem dolgozik, addig – bár nálunk például az üzleti vonalon van a hangsúly – az életvezetési rész hasznos lehet, de már annak is vannak karriervonatkozásai. Illetve az alapvető készségek mindkét területen hasonlók, az ember működésén van a hangsúly.

Elég sokféle coach képzés működik idehaza, köztük úgy 400 órás felnőttképzések, 3-400 ezerért. Közben több egyetem is indított ilyen szakot. A Műegyetemen kifejezetten komoly bemeneti követelményekkel, mesterképzés és két év tapasztalat után lehet csak bekerülni. Miért éri meg egyetemen tanulni a coachingot, főleg, ha már az ember el is indította a karrierjét?

Mert arra lehet számítani, hogy előbb-utóbb csak diplomával lehet majd coach munkát is végezni.

Egyelőre nincs ilyen törvény, de várható, hogy a későbbiekben lesz. Éppen ezért is több egyetemnek is van már ilyen képzése, nem mi vagyunk elsők. Hogy megéri-e, azt nem tudjuk még, de fontos, hogy ezt nem is tömegképzésnek szánjuk. Azért feltételeztük, hogy bátran bevezethetünk viszonylag szigorú feltételeket, mert aki a jól megalapozott tudásra vágyik, az fogja csak ezt választani.

Akinek gyorsan kell egy diploma, vagy nem fontos, hogy túl mélyen belelásson ezeknek a folyamatoknak a hátterébe, az valószínűleg nem a mi képzésünket fogja választani. Tudom, hogy vannak régóta működő coach képzések, de pár hónap alatt legfeljebb a régi OKJ-hez hasonló szintű végzettséget lehet adni, diplomát pedig ugyebár nem.

Magyarul, ha kijön egy ilyen törvény, a nem egyetemi képzések el lesznek lehetetlenítve, hiszen aki el is végzi azokat, nem tud ebben a munkakörben elkezdeni dolgozni.

Nem teljesen, mert olyan is járhat ilyen képzésre, aki nem coachként akar dolgozni, csak az önismereti, kompetenciafejlesztő része miatt végzi el azt. Valakinek például vezetőként vagy HR-esként is szüksége lehet erre a tudásra, akkor is, ha nem feltétlenül ebből akar megélni.

Az egyetemi képzések közt mekkora a különbség?

Minden egyetem a saját profiljának megfelelő coach képzést állít össze.

A Műegyetemen hangsúlyos az üzleti-gazdasági-szervezetpszichológiai szemlélet, a coach képzés koncepciója is ennek megfelelő. A három félév keretei között lehetőségünk van egyensúlyban tartani az elméleti-gyakorlati arányt, így hallgatóink mindkét területen megalapozott tudással és készségekkel kerülnek ki a képzésről.

A coach csupán egy új, felkapott slágerszak, vagy tényleg érezhetően hiányoznak ezek az emberek a hazai gazdaságból?

Nem darabra kell több coachot képezni, inkább olyanokat, akiknek mélyebb a tudása.

Az egyetemi szintű képzéseknek ez lehet a hozzáadott értéke. Nem mondhatjuk általánosan, hogy az eddigi képzések közül mind felületes, de azért van olyan is. Az egyetemi képzés szigorúbb kritériumrendszer mentén épül fel, ez garancia a minőségre vonatkozóan is.

A hazai gazdaságban ismerten problémákat, konfliktusokat, lemorzsolódást okoznak a munkaerőhiány mellett is kirúgással fenyegetőző alkalmatlan középvezetők, mivel az ő szintjükön gyakran nincs fejlett menedzsmentkultúra. Megoldhatja-e ezt, ha sok jól képzett coach kezd dolgozni hazai cégeknek?

A vezetők munkáját nagyban segítheti egy coaching folyamat. Ha egy vezető fejlesztendő, annak sok oka lehet. Ha például valaki túl fiatalon került vezetői pozícióba, vagy olyan emberi helyzetekkel, illetve a gazdasági helyzet okozta kihívásokkal szembesül, amire nincsen felkészülve, esetleg a szervezeten belül személyesen nehezedik rá nyomás, egy coaching folyamat sokat segíthet.

Az ilyen helyzetek feltárására, a helyzet kezelésére alkalmas megoldási stratégiák kidolgozására mindenképpen alkalmas lehet a coaching folyamat, ami által nőhet az adott vezető és a hozzá kapcsolódó folyamatok hatékonysága.

A cégvezetők mennyire nyitottak az ilyesmire?

Szerintem nyitottak, már sokkal inkább jellemző, hogy nem érzik magukat stigmatizálva attól, hogy egy coaching folyamatban részt vesznek, sőt. Ez egy lehetőség a vezető számára, hogy célzott önfejlesztésre kapjon módszereket, eszközöket. Ha pedig a pszichológiai tanácsadással hasonlítjuk össze, ez egy direktebb, gyorsabb, a viselkedésre közvetlen befolyással bíró megoldás lehet, amit még egy idő szűkében álló vezető is fel tud vállalni.

Nem olyan rég a kata-szigorítás a coachok életét is megnehezítette. Mennyire perspektíva ez a foglalkozás ma Magyarországon?

Szerintem van ebben potenciál.

Ám ahhoz, hogy valaki szervezeti, üzleti területen hatékony támogató szakember lehessen, jó, ha van rálátása a munkaerőpiacra és a szervezetek működésére is. Így nem célszerű, ha valaki teljesen pályakezdőként kezd bele egy ilyen tevékenységbe.

Nemcsak hatékonyabb, de hitelesebb is az a coach, aki maga is szerzett már tapasztalatot a munka világában. Nem véletlen, hogy ezt a fajta képzést az egyetem is szakirányú továbbképzési szakként indítja, és ilyen értelemben létjogosultságot nyernek az általunk meghatározott – első hallásra talán szigorúnak tűnő, szakmai szempontból azonban maximálisan indokolt – bemeneti feltételek is.

(Kiemelt képünk illusztráció. Fotó: Túry Gergely)