Bár még mindig nincsenek sokan, az utóbbi években több hazai egyetem is szerzett valamilyen nemzetközi minősítést – vagy egy-egy programjára vagy az egész intézményre. Vizsgamentesség, külföldön is értelmezhető diplomák – ilyesmit ígérnek, miközben az egyik érintett intézménynél azt mondják: a szervezetek abba nem szólnak bele, milyen tárgyakat tanítanak, inkább azt kérik számon, hogy céltudatosan tervezzék meg azokat.

EFMD, AACSB, ACCA, WFME, NIBS, FIBAA – ilyen intézményi rövidítésekkel az elmúlt években, de leginkább az utóbbi hónapokban több hazai egyetem is igyekezett bizonygatni saját képzései színvonalát. Nemrég például a Budapesti Corvinus Egyetem (BCE) számvitel mesterszakján számoltak be egy minősítés megszerzéséről, a Pécsi Tudományegyetem (PTE) Közgazdaságtudományi Kara a közelmúltban meghosszabbította egy ilyenjét, amelyet időközben a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) Gazdaságtudományi Kara is elnyert.

Itt olyan nemzetközi szervezetek minősítéseiről van szó, melyek képzéseket vagy akár teljes egyetemeket akkreditálnak, ha azok megfelelnek az elvárásaiknak. Ezek segíthetik, hogy a diplomákkal külföldi munkahelyeken is tudjanak mit kezdeni, kiválthatnak nemzetközi vizsgákat, leginkább közvetett módon reklámértéket jelenthetnek az intézményeknek és a nemzetközi tudományos együttműködéseket is elősegíthetik.

Mindez nem összekeverendő – még ha azonos szóval is szokás rá hivatkozni – a mindenféle képzés kötelező állami akkreditációval. Itt teljesen opcionális minősítésekről van szó, amit nem hazai, hanem nemzetközi szakmai szervezetek adnak ki.

Ezek tehát nem ahhoz kellenek, hogy az intézmény működtethesse a képzést, inkább egyfajta minőségjelző plecsni-szerepe lehet, ezzel igyekeznek egyetemek kiemelkedni a sorból.

Évszázados testülettől a vizsgamentességig

Az utóbbi időben a hírekbe jellemzően a gazdasági képzések minősítései kerültek be, így például a European Foundation for Management Development (EFMD) nevű nonprofit egyesület akkreditációi. Melynek a neve egyébként megtévesztő. Egy intézménynek először az egyesület tagjává kell válnia, hogy később elismerjék azt. A brüsszeli központú és uniós programokban is résztvevő szervezet tagjai közt pedig bár erős az európai túlsúly – weboldaluk szerint 539 tagjuk van a kontinensünkről, igaz, ezek nem mind egyetemek, vannak köztük cégek és szakmai szervezetek is –, emellett mégis csak világszervezetről beszélünk, hiszen például Észak-Amerikából is van 90, Ázsiából pedig 199 tagjuk. (A háborúval az orosz intézményekkel felfüggesztették az együttműködéseiket.)

Akkreditációja három magyar egyetemnek van náluk: a Corvinusnak, a pécsinek és a szegedinek.

Mindhárom intézmény gazdálkodás és menedzsment szakja kapott programakkreditációt, a BCE emellett egy MBA-képzésére is, illetve intézményi szintű Business School Impact System (BSIS) minősítéssel is bírnak. A három egyetem mellett a hazaiak közül a tagok közt szerepel még a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) és a Central European University (CEU) gazdasági kara is, de ezek eddig nem kaptak minősítést. A Budapesti Gazdasági Egyetem (BGE) viszont még 2017-ben megszerezte a Nemzetközi Üzleti Iskolák Hálózata (NIBS) minősítését. Turisztikai képzéseiket emellett az Institute of Hospitality, kommunikáció szakjukat pedig a CIPR nevű PR-szakmai szervezet ismerte el.

Az 1972-ben indult EFMD is azok közé a minősítő szakmai szervezetek közé tartozik, amelyet még a XX. században alapítottak, de ennél jóval régebbi az Association of Chartered Certified Accountants (ACCA) nevű, 1904-ben létrehozott globális számvitelszakmai testület. Ez az egyetemeknél úgy kerül képbe, hogy egy elismert képesítést jegyeznek és mivel akkreditálták a Corvinus számvitel mesterszakját, a győri Széchenyi István Egyetem angol nyelvű gazdálkodás és menedzsment képzését és az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Gazdaságtudományi Karának pénzügy és számvitel alapszakját, az ezeken végzett hallgatók az ACCA-vizsga több tárgyából is automatikusan mentességet kapnak.

A Corvinus igazi akkreditáció-halmozó egyébként.

A fentiek mellett a közgazdálkodás és közpolitika mesterképzési szakjukat a közigazgatási programokkal foglalkozó European Association for Public Administration Accreditation (EAPAA) akkreditálta. Maga az intézmény pedig a Master of Business Administration (MBA) képzésekre szakosodott Association of MBAs (AMBA) szervezet, illetve az Association to Advance Collegiate Schools of Business (AACSB) minősítését is megszerezte.

Az 1916-ban alapított, gazdaságtudományi akkreditációs testület tagjai közé azóta már a PTE közgazdász-kara is csatlakozott, amely arra utal, hogy a pécsiek is szeretnék ezt a minősítést is birtokolni, szintén tag – bár lassan már egy évtizede – a veszprémi Pannon Egyetem is. A Széchenyi Egyetem pedig három éve közös MBA-képzést indított a tengerentúli Rhode Island-i Egyetemmel, mely üzleti képzésének már 1972 óta van ilyen minősítése.

Ki akkreditálja az akkreditálókat?

De nem csak a gazdasági képzéseket ismerhetik el nemzetközi szinten. A World Federation for Medical Education (WFME), azaz az Orvosképzési Világszövetség például akkreditálta a kötelező hazai akkreditációt végző Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottságot. Ez kicsit önmaga farkába harapó (patikai) kígyónak tűnik, de ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a hazai minősítési rendszer világszintű elfogadásával minden hazai, engedélyezett orvostudományi képzés a WFME elvárásainak is megfelel. Ami azért fontos, mert jövőre már csak így lehet az orvosi diplomákat az Egyesült Államokban honosítani. Márpedig – akármennyire nem jó hír ez a hazai egészségügynek – bőven akadnak, akik magyarországi orvostanhallgató éveik után a tengerentúlon gyógyítanának.

De például nyelvi szakokat is el lehet végezni külföldről is elismert helyen, a korábban Gattyán György-féle Docler Holdinghoz tartozó, általuk nemrég eladott, Budapest mellett Székesfehérváron és Orosházán is oktató Kodolányi Egyetem anglisztika, illetve fordító-tolmács szakjai a német nyelvterületen, így például Ausztriában is elismert Foundation for International Business Administration Accreditation (FIBAA) akkreditációját kapták meg áprilisban. Így a képzéseiket a nemzetközi piacon is meghirdethetik. Mindezek természetesen csupán példák, a teljesség igénye nélkül.

Nem mondják meg, milyen tárgyak legyenek

„Eltűnt az összes sallang”

– foglalja össze Takács András, a PTE Közgazdaságtudományi Karának dékánja, hogyan változott meg az angol nyelvű gazdálkodási és menedzsment szakjuk struktúrája és szakmai tartalma, amióta három éve megszerezték, idén pedig meghosszabbították annak EFMD-akkreditációját. Az akkreditáló szervezet ugyanis fejlesztési területeket jelölt ki, amelyek közül az egyik az elvárt tanulási eredmények rendszerének javítása volt. Nyolc kompetenciaterületet határozott meg a kar, az elvégzett átalakítás eredményeképpen minden tárgyszintű kompetenciáról pontosan megállapítható, hogy az konkrétan melyik megcélzott programszintű kompetenciát fejleszti ebből a nyolcból – magyarázza a dékán. Az egyik ilyen készség például, hogy a hallgató azonosítani tudja és a gyakorlatba át tudja ültetni az adatalapú döntéselőkészítő megközelítéseket üzleti problémák megoldására. Ezek minden tárgy leírásában meg is jelennek akkor is, ha maga a tárgy elnevezése erre nem utal.

„Nincs zsákutca, nincsenek olyan mellékvágányok, melyek felesleges erőforrás-felhasználást okoznak és a hallgatót nem a megcélzott irányba viszik” – summázza Takács, aki szerint így még fókuszáltabb tartalmú tárgyakat oktatnak. Ugyanakkor azt hozzáteszi: a nemzetközi akkreditációs szervezetek sohasem mondják meg, milyen tartalmaknak kell benne lennie a képzési programban. „Ők azt vizsgálják, hogy az intézmény által kitűzött kimeneti célok mennyire relevánsak, valamint, hogy azokat a mögöttes folyamatok megfelelően szolgálják-e. Mindig a kitűzött célt, az oda vezető utat és az azt támogató folyamatok minőségét, összhangját értékelik” – foglalja össze a kari dékán.

Ha nem is írnak elő konkrét tárgyakat, azt elvárják, hogy etikai, fenntarthatósági és felelősségvállalási kérdések, valamint „a gyakorlat világa" címen vállalati partnerek tapasztalatai is szervesen beépüljenek a képzésbe és mutassanak is rá, hogy hol. A fenntarthatósági és etikai kérdések olyan, látszólag kevésbé kapcsolódó tárgyakban is megjelennek, mint például a vállalati pénzügyek, de a számvitel tárgyleírása is tartalmazza például azt, hogy külön hangsúlyt kap a munkával járó felelősségvállalás és etikus magatartás jelentősége – magyarázza Takács András, aláhúzva: ezek nem pusztán formális leírások, hanem valóban beépülnek a kurzusba.

Őket nem zavarta a modellváltás

A dékánt arról is megkérdeztük, hogy az Európai Bizottságnál források felfüggesztését eredményező, vitatott modellváltásra hogyan reagáltak az EFMD-nél. „Természetesen voltak ezzel kapcsolatban kérdéseik, mert nem ismerték és nem feltétlenül értették azt a modellt, amiben mi most működünk, de az akkreditációs beszélgetések végére meggyőződésem, hogy sikerült számukra megnyugtatóan elmagyaráznunk” – válaszolta Takács András. A PTE kari vezetője szerint ugyanis bemutatták, hogy az oktatási folyamatokra, a képzési tartalmakra és minőségre nincs külső befolyás az átszervezés után sem, és a kari nemzetközi akkreditációs törekvések nemcsak az egyetem, de az alapítvány céljaival is összhangban állnak.

Közvetett reklámértéke lehet

Takács kérdésünkre azt mondta, a nemzetközi minősítéssel – melynek az intézményi szintű változatát is szeretnék később megszerezni – a külföldi karriert tervező hazai fiatalokat és a magyarországi képzéseket is számításba vevő külföldieket egyaránt megcélozzák. „A hazai hallgatók felé a legfontosabb üzenetünk, hogy a fővároson kívül is van Magyarországon magas minőségű üzleti képzés” – fogalmaz, szerinte ebben meggyőző lehet, hogy ugyanolyan minősítésük van, mint jól ismert nyugat-európai intézményeknek. Külföldi, jó előképzettségű hallgatókat pedig már most is kapnak a Stipendium Hungaricum programon keresztül, de növelnék a fizetős külföldi diákok számát.

Elmondása alapján a külföldi hallgatóknál nehéz mérni, hogy a Stipendium Hungaricum vonzereje mellett mennyire fontos szempont az akkreditáció megléte, de a hazai diákok közül többektől is kaptak már olyan visszajelzést, hogy a döntésükben ez a minősítés is szerepet játszott. Takács András szerint bár egymással is versenyeznek a magyar felsőoktatási intézmények, az akkreditáció az egész magyar felsőoktatásnak az európai, illetve a globális mezőnyben érzékelt minőségére is kedvezően hat. Az is jól látható, hogy a megszerzett minősítések újabb hazai egyetemeket sarkalltak arra, szerezzenek hasonlót.

„Rendszeresen végzünk felméréseket, hogy a hallgatók mi alapján választanak egyetemet. Az elmúlt években a hallgatói szolgáltatások kerülnek előtérbe, a nemzetközi rangsorok, összehasonlítások, vagy az akkreditációk inkább közvetetten tudnak hatást gyakorolni, úgy, hogy megnő az egyetem idézettsége a sajtóban” – mondja Budai Marcell, a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája (HÖOK) sajtófőnöke. Úgy látja, elsősorban az egyetemet választó érettségizők szülei azok, akikhez az ilyenek könnyebben eljuthatnak, amelynek viszont lehet hatása arra, hogy végül a diák hova adja be a jelentkezését. A szülő, az osztályfőnök és az osztálytársak megítélésének ugyanis továbbra is kiemelt szerepe van – teszi hozzá.

„Azt kevésbé látom magam előtt, hogy egy 17 éves fiatal leül, megnyitja valamelyik rangsort, vagy megnézi, melyik egyetemnek milyen nemzetközi akkreditációja vagy egyéb elismerése van”

– véli a HÖOK-sajtófőnök. Szerinte annak, hogy akár egy minősítés megszerzése miatt egy-egy intézményről többet ír a sajtó, van közvetett hatása, de mivel ez jellemzően csak úgy jelenik meg, hogy a diákok az egyik egyetemről sokat olvasnak, a másikról meg nem, ezt nehéz mérni, számszerűsíteni.

Aki pedig egy ilyen módokon akkreditált egyetemen végzett, annak – ha nem is olyan egyértelmű a hozadék, mint a vizsgamentesség vagy az amerikai orvosi előírások esetén – könnyebb dolga lehet, ha külföldre megy dolgozni. Ha valaki egy nemzetközi akkreditációval bíró képzésen szerzett diplomát lobogtat, azt vélhetően világszerte is könnyebben tudni fogják értelmezni, belőni, hogy az milyen színvonalú képzést jelentett.

Emellett az egyetemeknek a reklámértéken túl azért is hasznos lehet ez a fajta „plecsni”, mert ez a minőségjelzés a nemzetközi, más országok felsőoktatási intézményeivel közös projektekbe történő bekapcsolódásukat is segítheti. Hiszen megalapozhatja a kezdeti bizalmat, ha egy sztenderd mérce szerinti elismerés alapján rögtön látják, „melyik ligában focizik” az egyetem.

Lévén, hogy a hallgatókért egyre nagyobb a verseny, ahogyan egyre elterjedtebb, hogy a középiskolát jobb eredménnyel zárók elgondolkodnak a külföldi továbbtanuláson, úgy érthető, hogy hazai egyetemek is igyekeznek bebizonyítani, labdába tudnak rúgni nemzetközi viszonylatban is. Hogy több, mint egy évtizede nem jelentkeztek ilyen sokan felsőoktatásba, azt pedig persze úgy is fel lehet fogni, hogy a leggyengébb képzésekre is lehet keresletet taláni, de ez azt is jelenti, hogy bőven van kit meggyőzni, hogy az én szakom a jobb.

Ennek pedig – ahogyan a termékek és szolgáltatások rendre igyekeznek magukat különböző tanúsítványokkal igazolni – a képzések esetén is egyfajta, viszonylag világosan érthető eszközei lehetnek a nemzetközi akkreditációk. Persze, csak, ha az adott egyetem el is tudja magyarázni, hogy mindezt eszik vagy isszák, ahogyan például egy nemzetközi rangsorban elért jó helyezést is gyakran fel szoktak használni egyetemek hallgatótoborzó kampányaikhoz. Lévén: egyelőre a cikk elején példákként felsorolt rövidítések jelentése aligha közismert.

(Kiemelt kép: Eduline-montázs.)