Milyen lehetőségei vannak egy olyan felvételizőnek, aki úgy dönt, a külföldi egyetemek és a hazai „sztárszakok” helyett a természettudományos képzéseket célozza meg? Milyen furcsa sztereotípiákkal kell megküzdeniük a képzőhelyeknek az évről évre csökkenő számú jelentkezőért? Olyan hallgatókat kérdeztünk, akik egy dologban biztosak: jó helyen vannak.

Úgy tűnik, egyre lanyhul az érdeklődés a természettudományos tárgyak iránt, legalábbis karrierszempontból nagyrészt más területeken látunk fantáziát és lehetőséget. Ezt jól mutatja, hogy míg 2012-ben a végzősök közel fele merte bevállalni az érettségit a kötelező matematikán túl valamelyik természettudományos tantárgyból, tavaly már csak harmaduk ment neki a biológiának, a földrajznak, a fizikának vagy a kémiának. Persze aki biztonsági játékosként próbálja megkönnyíteni a saját dolgát, nem olyan érettségi tárgyat választ, amely nem szerepel a középiskolában „főműsoridőben”, vagyis nem tanulja mind a négy évben.

Bár a helyzeten némileg segítene, egyelőre egy természettudományos tantárgyból sincs lehetőség előrehozott érettségire. Arról nem is beszélve, hogy az alacsony óraszámban, illetve 45 percben igencsak korlátozottak a tanárok lehetőségei, hogy megmutassák a diákoknak a földrajz, a biológia, a fizika és a kémia érdekességeit. Mivel az iskolák többségének nincs kellő felszereltsége és erőforrása az izgalmas laboratóriumi kísérletekhez, kirándulásokhoz és terepgyakorlatokhoz, nagyrészt marad a tankönyv és a száraz elmélet.

Kristálynövesztés és fogpucolás

„Ez nem vicc, az idei nyílt napunkon az egyik végzős gimnazista szó szerint azt mondta, hogy ő azért nem jelentkezik természettudományos szakra, mert a biológiatanára szerint mi itt koldusszegény szobatudósokat képezünk, és ő nem akar éhen halni” – mondja Horváth Erzsébet, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karának (ELTE TTK) dékánhelyettese, hogy milyen alaptalan sztereotípiákkal kell megküzdeniük jelenleg a hazai természettudományos képzőhelyeknek. Így ma már nem elég azt kommunikálniuk, hogy a felvételihez mennyi pontot kell gyűjteni, illetve melyik szakon és karon mit lehet tanulni. „Nekünk is fel kell vennünk a versenyt, különösen azóta, mióta az, aki teheti, inkább külföldi egyetemeken folytatja a tanulmányait. Sokan azt is gondolják, hogy a viszonylag alacsony felvételi ponthatárok azt jelentik, hogy csak gyengébb középiskolai teljesítményt nyújtó hallgatók kerülnek be, holott a hallgatók átlagos felvételi pontszáma több szakunkon is (pl. matematika, fizika) közel 100 ponttal meghaladja a felvételi ponthatárt" - teszi hozzá a dékánhelyettes.

A karon az utóbbi két évben nem véletlenül kezdték meg a tantervek átalakítását, az óraszámok csökkentését és fektetnek nagyobb hangsúlyt a gyakorlatorientáltabb megközelítésekre, mind az alap-, mind a mesterképzésen, illetve fűzték szorosabbra a szálakat a középiskolai tanárokkal. Az ELTE TTK oktatói és hallgatói közül sokan járják a középiskolákat, hogy a saját tapasztalataikkal, történeteikkel segítsék a diákokat a pályaválasztásban. A dékánhelyettes hozzátette, a középiskolásokat is várják a Duna-parti kampuszra, például egy célzott közösségimédia-kampány után több mint ezren látogattak el a nyílt napjukra. Itt az érdeklődők még saját kristályt is növeszthettek a Kémiai Intézet laborjaiban, míg mások dinoszauruszfogat pucoltak az Őslénytani Tanszéken. A nyílt napra meghívták a karral együttműködő cégeket is, hogy a diákok ebből is lássák: a természettudományos felsőoktatási ismeretek milyen sokféleképpen, hányféle változatos területen válthatók karrierre.

Az ELTE belső felmérései szerint – ha már korábban nem keresik fel a hallgatót egy ajánlattal –, a természettudományi szakokon végzett hallgatók pár hónapon belül találnak állást maguknak. „Bármelyik szakunkon is végez, jól tudja használni a tudását és az itt szerezett képességeit, amik a munkaadók számára a legfontosabb értékek, és mindegyik szakunkon szerezhetnek valamiféle matematikai tudást és számítógépes ismereteket” – magyarázza Horváth Erzsébet, aki hozzáteszi, míg a bank- és a pénzügyi szektor a matematikusokat és a fizikusokat várja tárt karokkal, addig a kémia és a biológia szakosoknak legtöbbször a gyógyszercégek ajánlanak szerződéseket.

De azt sem nehéz megjósolni, hogy a klímaváltozással, és a környezetvédelemmel foglalkozó szakemberek szerepe és tudása is egyre felértékelődik, az ELTE TTK egyik földrajzos specializációja éppen ezt a fajta fenntarthatóságot vizsgálja, és ennek mentén építi a nemzetközi kapcsolatokat. Mellettük a tudomány és az elmélet iránt nyitott földtudósokat csillagásznak, geofizikusnak, geológusnak, térképésznek és meteorológusnak képzik, a kevésbé elméleti szakemberek pedig jellemzően térinformatikai cégeknél vagy a közigazgatásban helyezkednek el.

Adatfizikusok és kémiafilozófusok

Rácz Gergő, az ELTE TTK fizika mesterszakos hallgatója is úgy látja, hogy a képzés nem csak a kutató fizikusi pályára készít fel. „Természetesen vannak, akik ezt az utat választják, de a hallgatók nagy része dönt úgy, hogy inkább az ipari szféra felé fordul, és műszaki cégek kutatás-fejlesztés részlegeinél, telekommunikációs cégek IT csapatában, vagy hozzám hasonlóan a pénzügyi szférában helyezkednek el” – mondja. Gergő hozzáteszi, bár a munkája nem kapcsolódik szorosan a fizikához, a számítógépes fizika specializációnak köszönhetően megszerzett magas szintű programozási ismeretei és analitikai ismeretei a cégnél igen hasznos tudást jelentenek.

Az ELTE TTK-n a mesterképzést biológus szakon végző Somodi Csenge azok közé tartozik, akik a kezdetektől tudatosan a kutatói pályára készülnek. „Gyerekkori álmom volt, hogy mikrobiológus legyek” – mondja Csenge, aki a doktori fokozat megszerzése után néhány évig posztdoktorként dolgozna egy külföldi kutatócsoportban, majd saját kutatócsapatot toborozna. Ha ez mégsem sikerülne, van B-terve: azért is a Molekuláris, Immun- és Mikrobiológia specializációt választotta, mert a piaci szférában nagy szükség van a laborvezetőkre, akik a gyógyszergyárak számára kiindulási pontot jelentő alapkutatási eredményeket szolgáltatják.

A természettudományi tárgyakat oktatók számának drasztikus csökkenése miatt – amint végez – a kémia szakos Prajczer Petrának valószínűleg egyből lesz állása. Az ELTE TTK osztatlan tanárképzésében részt vevő harmadéves hallgatót a természettudományos tárgyak oktatása körüli bizonytalanság sem tántorítja el. Hiába kerül elő időről időre a kérdés, hogy önállóan vagy integráltan érdemes-e oktatni a földrajzot, a fizikát, a kémiát vagy a biológiát, Petrát alapvetően az motiválja, hogy a kémia iránti, gyerekkora óta nem múló lelkesedését leendő diákjainak is átadhassa. Úgy érzi, erre minden lehetősége megvan, mert az egyetemi oktatóiktól csupa olyan kísérletet tanulnak, melyekkel szerinte vonzóvá tehetik a kémiát a diákok számára. Szerinte a kémia tanulásához strukturált gondolkodásmód és magasabb szintű absztrakciós készségek kellenek, ezért a tárgy teljes mértében alkalmas arra, hogy általánosságban fejlessze a diákok kognitív képességeit.

Petra emellett angol szakos tanárnak is tanul, mert szerinte a humán-reál megosztottság helyett pont a kettő egysége teszi teljessé az embert. „Ezen túl vonz a nyelvórák légköre, mert ilyenkor szinte bármiről, a tanterven bőven túlmutató fontos témákról is lehet beszélgetni a diákokkal” – mondja a TTK hallgatója, aki szeretné, ha nemzetközi projektekben is részt vennének a diákjai, legyenek azok versenyek vagy más együttműködések.

A cikk az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karának támogatásával jött létre, előállításában és szerkesztésében az eduline.hu szerkesztősége nem vett részt.