Hol vannak a jövő kutatói, tudósai? Felsőoktatás
Szponzor tartalom

Hol vannak a jövő kutatói, tudósai?

Milyen lehetőségei vannak egy olyan felvételizőnek, aki úgy dönt, a külföldi egyetemek és a hazai „sztárszakok” helyett a természettudományos képzéseket célozza meg? Milyen furcsa sztereotípiákkal kell megküzdeniük a képzőhelyeknek az évről évre csökkenő számú jelentkezőért? Olyan hallgatókat kérdeztünk, akik egy dologban biztosak: jó helyen vannak.

Úgy tűnik, egyre lanyhul az érdeklődés a természettudományos tárgyak iránt, legalábbis karrierszempontból nagyrészt más területeken látunk fantáziát és lehetőséget. Ezt jól mutatja, hogy míg 2012-ben a végzősök közel fele merte bevállalni az érettségit a kötelező matematikán túl valamelyik természettudományos tantárgyból, tavaly már csak harmaduk ment neki a biológiának, a földrajznak, a fizikának vagy a kémiának. Persze aki biztonsági játékosként próbálja megkönnyíteni a saját dolgát, nem olyan érettségi tárgyat választ, amely nem szerepel a középiskolában „főműsoridőben”, vagyis nem tanulja mind a négy évben.

Bár a helyzeten némileg segítene, egyelőre egy természettudományos tantárgyból sincs lehetőség előrehozott érettségire. Arról nem is beszélve, hogy az alacsony óraszámban, illetve 45 percben igencsak korlátozottak a tanárok lehetőségei, hogy megmutassák a diákoknak a földrajz, a biológia, a fizika és a kémia érdekességeit. Mivel az iskolák többségének nincs kellő felszereltsége és erőforrása az izgalmas laboratóriumi kísérletekhez, kirándulásokhoz és terepgyakorlatokhoz, nagyrészt marad a tankönyv és a száraz elmélet.

Kristálynövesztés és fogpucolás

„Ez nem vicc, az idei nyílt napunkon az egyik végzős gimnazista szó szerint azt mondta, hogy ő azért nem jelentkezik természettudományos szakra, mert a biológiatanára szerint mi itt koldusszegény szobatudósokat képezünk, és ő nem akar éhen halni” – mondja Horváth Erzsébet, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karának (ELTE TTK) dékánhelyettese, hogy milyen alaptalan sztereotípiákkal kell megküzdeniük jelenleg a hazai természettudományos képzőhelyeknek. Így ma már nem elég azt kommunikálniuk, hogy a felvételihez mennyi pontot kell gyűjteni, illetve melyik szakon és karon mit lehet tanulni. „Nekünk is fel kell vennünk a versenyt, különösen azóta, mióta az, aki teheti, inkább külföldi egyetemeken folytatja a tanulmányait. Sokan azt is gondolják, hogy a viszonylag alacsony felvételi ponthatárok azt jelentik, hogy csak gyengébb középiskolai teljesítményt nyújtó hallgatók kerülnek be, holott a hallgatók átlagos felvételi pontszáma több szakunkon is (pl. matematika, fizika) közel 100 ponttal meghaladja a felvételi ponthatárt" - teszi hozzá a dékánhelyettes.

A karon az utóbbi két évben nem véletlenül kezdték meg a tantervek átalakítását, az óraszámok csökkentését és fektetnek nagyobb hangsúlyt a gyakorlatorientáltabb megközelítésekre, mind az alap-, mind a mesterképzésen, illetve fűzték szorosabbra a szálakat a középiskolai tanárokkal. Az ELTE TTK oktatói és hallgatói közül sokan járják a középiskolákat, hogy a saját tapasztalataikkal, történeteikkel segítsék a diákokat a pályaválasztásban. A dékánhelyettes hozzátette, a középiskolásokat is várják a Duna-parti kampuszra, például egy célzott közösségimédia-kampány után több mint ezren látogattak el a nyílt napjukra. Itt az érdeklődők még saját kristályt is növeszthettek a Kémiai Intézet laborjaiban, míg mások dinoszauruszfogat pucoltak az Őslénytani Tanszéken. A nyílt napra meghívták a karral együttműködő cégeket is, hogy a diákok ebből is lássák: a természettudományos felsőoktatási ismeretek milyen sokféleképpen, hányféle változatos területen válthatók karrierre.

Az ELTE belső felmérései szerint – ha már korábban nem keresik fel a hallgatót egy ajánlattal –, a természettudományi szakokon végzett hallgatók pár hónapon belül találnak állást maguknak. „Bármelyik szakunkon is végez, jól tudja használni a tudását és az itt szerezett képességeit, amik a munkaadók számára a legfontosabb értékek, és mindegyik szakunkon szerezhetnek valamiféle matematikai tudást és számítógépes ismereteket” – magyarázza Horváth Erzsébet, aki hozzáteszi, míg a bank- és a pénzügyi szektor a matematikusokat és a fizikusokat várja tárt karokkal, addig a kémia és a biológia szakosoknak legtöbbször a gyógyszercégek ajánlanak szerződéseket.

De azt sem nehéz megjósolni, hogy a klímaváltozással, és a környezetvédelemmel foglalkozó szakemberek szerepe és tudása is egyre felértékelődik, az ELTE TTK egyik földrajzos specializációja éppen ezt a fajta fenntarthatóságot vizsgálja, és ennek mentén építi a nemzetközi kapcsolatokat. Mellettük a tudomány és az elmélet iránt nyitott földtudósokat csillagásznak, geofizikusnak, geológusnak, térképésznek és meteorológusnak képzik, a kevésbé elméleti szakemberek pedig jellemzően térinformatikai cégeknél vagy a közigazgatásban helyezkednek el.

Adatfizikusok és kémiafilozófusok

Rácz Gergő, az ELTE TTK fizika mesterszakos hallgatója is úgy látja, hogy a képzés nem csak a kutató fizikusi pályára készít fel. „Természetesen vannak, akik ezt az utat választják, de a hallgatók nagy része dönt úgy, hogy inkább az ipari szféra felé fordul, és műszaki cégek kutatás-fejlesztés részlegeinél, telekommunikációs cégek IT csapatában, vagy hozzám hasonlóan a pénzügyi szférában helyezkednek el” – mondja. Gergő hozzáteszi, bár a munkája nem kapcsolódik szorosan a fizikához, a számítógépes fizika specializációnak köszönhetően megszerzett magas szintű programozási ismeretei és analitikai ismeretei a cégnél igen hasznos tudást jelentenek.

Az ELTE TTK-n a mesterképzést biológus szakon végző Somodi Csenge azok közé tartozik, akik a kezdetektől tudatosan a kutatói pályára készülnek. „Gyerekkori álmom volt, hogy mikrobiológus legyek” – mondja Csenge, aki a doktori fokozat megszerzése után néhány évig posztdoktorként dolgozna egy külföldi kutatócsoportban, majd saját kutatócsapatot toborozna. Ha ez mégsem sikerülne, van B-terve: azért is a Molekuláris, Immun- és Mikrobiológia specializációt választotta, mert a piaci szférában nagy szükség van a laborvezetőkre, akik a gyógyszergyárak számára kiindulási pontot jelentő alapkutatási eredményeket szolgáltatják.

A természettudományi tárgyakat oktatók számának drasztikus csökkenése miatt – amint végez – a kémia szakos Prajczer Petrának valószínűleg egyből lesz állása. Az ELTE TTK osztatlan tanárképzésében részt vevő harmadéves hallgatót a természettudományos tárgyak oktatása körüli bizonytalanság sem tántorítja el. Hiába kerül elő időről időre a kérdés, hogy önállóan vagy integráltan érdemes-e oktatni a földrajzot, a fizikát, a kémiát vagy a biológiát, Petrát alapvetően az motiválja, hogy a kémia iránti, gyerekkora óta nem múló lelkesedését leendő diákjainak is átadhassa. Úgy érzi, erre minden lehetősége megvan, mert az egyetemi oktatóiktól csupa olyan kísérletet tanulnak, melyekkel szerinte vonzóvá tehetik a kémiát a diákok számára. Szerinte a kémia tanulásához strukturált gondolkodásmód és magasabb szintű absztrakciós készségek kellenek, ezért a tárgy teljes mértében alkalmas arra, hogy általánosságban fejlessze a diákok kognitív képességeit.

Petra emellett angol szakos tanárnak is tanul, mert szerinte a humán-reál megosztottság helyett pont a kettő egysége teszi teljessé az embert. „Ezen túl vonz a nyelvórák légköre, mert ilyenkor szinte bármiről, a tanterven bőven túlmutató fontos témákról is lehet beszélgetni a diákokkal” – mondja a TTK hallgatója, aki szeretné, ha nemzetközi projektekben is részt vennének a diákjai, legyenek azok versenyek vagy más együttműködések.

A cikk az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karának támogatásával jött létre, előállításában és szerkesztésében az eduline.hu szerkesztősége nem vett részt.

„A tananyag is jobban megmarad, ha valamilyen élményt vagy emléket tudnak hozzá kötni” Közoktatás Székács Linda

„A tananyag is jobban megmarad, ha valamilyen élményt vagy emléket tudnak hozzá kötni”

Bóják között szlalomozó, alagutakon átbújó macskák. Így is lehet irodalmat tanulni vagy épp kötelező olvasmányokból számot adni a Terápiás és Segítő Macskákért Alapítvány rendhagyó irodalomóráján. A tanulás így nem csak szórakoztató, de észrevétlen is lehet, és olyan gyerekek is bevonódnak az órákba, akik általában vagy nem szólalnak meg, vagy a zavaró viselkedésükről ismertek.