A közösségek általános sajátossága, hogy megtermelik a saját folklórjukat – nincs ez másképp az egyetemeken sem. Az iskolák épületeivel, szobraival, tanáraival és a vizsgázással kapcsolatban keringő mondák és babonák sajátos funkciókat töltenek be az intézményekben.

Állítólag néhány évvel ezelőtt az egyik nagy múltú angliai egyetemen egy diák furcsa kéréssel lepte meg tanárait: sört és kalácsot követelt a vizsga alatt, az intézmény egyik négyszáz éves törvénye ugyanis kimondja, hogy a vizsgázók igényt tarthatnak ilyen szolgáltatásra. A meglepett oktatók teljesítették a kérést – bár csak kólát és hamburgert tudtak keríteni a törvény másolatát lobogtató hallgatónak. A diák azonban nem tanulmányozta elég alaposan a több évszázados iskolai szabályzatot, így a következő vizsgán a saját csapdájába esett: öt fontra megbüntették, mert nem viselt kardot.

Newton hídjának titka és az egyetem fölé épült város

Az egyetemi mondáknak általában több verziója is kering a diákok körében. A pimasz vizsgázó történetének különféle változataiban azonban közös, hogy a helyszín mindig a Cambridge vagy az Oxford.

A több évszázados múltra visszatekintő iskolák a legendák termékeny táptalajának bizonyulnak. A cambridge-i Queens’ College mellett található Mathematical Bridge nevű fahídról például az a monda járja, hogy tervezője, Isaac Newton, aki egykor az iskola diákja volt, nem használt csavarokat az építmény összeállításakor. A legenda szerint néhány kíváncsi diák egyszer szétbontotta a szerkezetet, de nem sikerült megfejteniük a híres fizikus titkát, így kénytelenek voltak csavarokat használni a darabjaira szedett híd összerakásánál.

A Yale, az Egyesült Államok egyik legrégebbi felsőoktatási intézménye szintén bővelkedik egyetemi mendemondákban. Az egyik ilyen történet a Sterling Memorial Library, az iskola legnagyobb könyvtárának épületével kapcsolatos. Bár négymillió kötetes könyvállománya alapján beillene azoknak az egyetemi könyvtáraknak a sorába, amelyek a legendák szerint süllyednek a könyvek súlya alatt, a Yale hallgatóinak fantáziája ennél messzebbre ment.

A diákok képzeletét az indította be 1931-ben, amikor az épület elkészült, hogy rengeteg kő maradt meg az építkezésből. A legenda szerint a felesleges anyagból különös építményeket húztak fel a könyvtár tetején. A történet egyik verziója egy apró kastélyról tesz említést, egy másik egy egész miniatűr városról, aminek saját, kőből készült golfpályája is van.

Szellemes történetek, véres legendák

Nincs olyan régi egyetem, amelynek ódon épületeivel kapcsolatban ne keringenének kísértethistóriák. Az Ohio University campusán minden háznak megvan a maga szelleme: a Washington Hall kollégiumban például egy egész női kosárlabda csapat kísért. A legenda szerint a csapat tagjait, akik egy másik egyetemről érkeztek, hogy megmérkőzzenek a helyi sportolókkal, a diákotthonban szállásolták el a meccs után. Mivel annyira jól érezték magukat a kollégiumban, a másnapi buszbaleset után, amelyben mindnyájan életüket vesztették, visszatértek az épület falai közé.

Elizabeth Tucker, az egyetemi legendák szakértője szerint ezek a kísértettörténetek fontos funkciót töltenek be a hallgatók, főként a gólyák életében: a mondák megismerése és továbbadása az új közösségbe való belépéshez vezető egyik első lépés.

Horror a kollégiumban

Az egyetemi legendákat a hollywoodi filmipar is előszeretettel használja fel. A Matthew Lillard, Keri Russel és Michale Vartan főszereplésével készült Gyilkosságból kitűnő című film kiindulási pontja az a babona, mely szerint jó eredménnyel zárja a vizsgaidőszakot az, akinek öngyilkos lesz a szobatársa.

A film két főszerelője, Chris és Tim osztálytársak az egyetemen, és kollégiumi lakótársak. Szeretnének bekerülni a Harvardra, de közepes tanulmányi átlagukkal erre nincs sok esélyük. Az egyetemi szabályzat egyik passzusa kimondja, hogy az a hallgató, akinek öngyilkosságot követ el a szobatársa, a félév végén automatikusan a legjobb jegyet kapja minden tárgyból – hiszen egy ilyen trauma után nem lehet készülni a vizsgákra. A főhősök ezért kilökik harmadik szobatársukat az ablakon, és az esetet öngyilkosságnak állítják be.

Egy másik film, a Rémségek könyve az egyetemi horrorlegendák egész sorát vonultatja fel. A film egy New England-i iskolában játszódik, amelynek könyvtárában található egy kötet, a Rémségek Könyve, amely az egyetemeken valaha történt bűntetteket gyűjti össze. Egy nap egy gyilkos a könyv fejezetei alapján kezdi szedni áldozatait a campuson.

Egy széles körben ismert legendát dolgoz fel az a jelenet, amelyben a főszereplő későn ér haza a kollégiumba, és hogy ne ébressze fel szobatársát, nem gyújt villanyt lefekvésnél. Reggel, amikor felébred, barátnőjét vérbe fagyva találja, a holttest mellett pedig egy darab papíron a következő szöveg áll: „Örülsz, hogy nem kapcsoltad fel a villanyt?”.

Mi köze a villanykörtének a szerencséhez?

Sok egyetemi legendában nem a campusok épületei, hanem szobrok játszák a főszerepet. A Szegedi Tudományegyetemen az a monda járja, hogy az Aradi téren álló Rákóczi-szobor lova dobbant a jobb mellső lábával, ha diplomás szűzlány halad el előtte.

A szobros történetek másik típusában az egyetemek díszei nincsenek birtokában ilyen személyes információknak – intim testrészeik viszont nagy népszerűségnek örvendnek a vizsgadrukkal küzdő diákok körében. A Miskolci Egyetem hallgatói között elterjedt az a babona, hogy annak a tanulónak, aki megsimogatja a Kő Kataként emlegetett szobor bal mellét, szerencséje lesz a vizsgán. A budapesti egyetemisták a várbeli Hadik-szobortól remélhetnek hasonló segítséget – de csak akkor, ha felmásznak a huszárkapitány bronz lovára, miután megérintik a hátas ama bizonyos testrészét. Láthatóan sok pesti diák simogatta a szerencsehozó lóherét az elmúlt évtizedekben, ugyanis a szobor ominózus része feltűnően fényes.

„A vizsga részben olyan, mint lutri: kell hozzá szerencse. Ezek a cselekvések és a szóbelire vagy tesztírásra bevitt kabalák az ima szerepét töltik be, és enyhítik a diákok stresszállapotát” – mondja Voigt Vilmos, az ELTE Folklór Tanszékének professor emeritusa. Murányi István, a Debreceni Egyetem Politikatudományi és Szociológia Intézetének igazgatóhelyettese szintén ezzel magyarázza, hogy a babonák és legendák nagy része a vizsgákhoz kötődik. „Az ilyen transzcendens akciókkal a hallgatók a felkészületlenséget és a feszültséget kompenzálják, ezekből merítenek reményt. Ismertem olyan diákot, aki minden vizsgájára magával vitte a párját – a barátja volt a kabalája” – meséli.

Vizsgakabala a Műegyetemen is van. Egy régi egyetemi monda szerint az egyik tanár egyszer mentőkérdésként azt a feladatot adta egy vizsgázónak, hogy mondja meg, páros vagy páratlan számú villanykörte van-e a teremben. A tanuló megszámolta őket, és örömmel jelentette, hogy páros számú, mire az oktató kajánul előhúzott egy villanykörtét a zsebéből, majd beírta az indexbe az egyest. Innen ered a műegyetemisták babonája, hogy villanykörtét kell vinni a szóbelire.

Barsi Böbe

Az oktatás témaköréből további érdekességet tudhatsz meg az eduline szakmai támogatásával készült Oktatás Plusz 2011 című kiadványból, amelyet megrendelhetsz a www.hvgplusz.hu weboldalon.