Le lehet leplezni a plagizáló, bérírókat foglalkoztató és a "használt" szakdolgozatokat vásároló végzős egyetemistákat és főiskolásokat? Egyáltalán indokolt-e elvárni, hogy a bolognai képzés hároméves alapszakjának elvégzése után egy negyven-ötvenoldalas tudományos munkát mutassanak be a hallgatók? Németországban börtönbüntetést kaptak a bérírók, de vajon itthon működne ez a rendszer? Erről a témáról tartottak vitafórumot a a Nyugat-magyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Központjában.
"Egy fura színjáték részese a tanár és a diák is. Az interneten legálisan, tarifával együtt hirdetik magukat a szakdolgozatgyárak, és nekünk nincs eszköz a kezünkben, hogy lebuktassuk bármelyik felet. Esetleg a szakdolgozat védésénél meg lehet fogni a diákot, de ez sem mindig járható út" - mondta Goldmann Márta programfelelős, az anglisztikai intézet docense. Hozzátette: Németországban volt rá példa, hogy börtönbüntetésre ítéltek egyetemi tanárokat bérírásért, nálunk azonban ehhez új jogi szabályozásra lenne szükség, írja a Vasnépe.hu.
Fresli Mihály, az orosz tanszék docense szerint érdemes a szakdolgozati témát már az első évfolyamon kiválasztani és azután folyamatosan bővíteni, így a tanár végigkísérheti az alkotó folyamatot, kutatásmódszertani tanácsokkal láthatja el a hallgatót. Többen felvetették a korábban kötelező szemináriumi szakdolgozat újbóli bevezetését, akár kredit értékkel. Igenám, de megoldható-e ez ma, amikor négyszer annyi diák ül a padokban, mint húsz évvel ezelőtt?
Szentgyörgyi Szilárd, a Pannon Egyetem intézetigazgatója szerint a szakdolgozati témák az alapképzésben eltolódtak a szintetizáló irányba. A rövidebb időtartamú, gyakorlatorientált képzésben nem várható el, hogy minden diák valami újdonságot tegyen közzé. Mások szerint viszont szívesebben dolgozik a diák, ha érdekli is a a téma, amiben kutatásait végzi.
Vajon az értékes gondolat vagy az igényes nyelvi megfogalmazás a fontosabb? A plágium, illetve a szakdolgozat vásárlás kérdésében érdekes szempontra világított rá Pataki Máté, a Sztaki plágiumkereső program fejlesztője. Elmondta: az egyetemek elvileg büntethetik, ha egy diák pénzért vásárolta a szakdolgozatát. Ehhez azonban bizonyítékra van szükség, s a hallgató ki fogja használni a jogi utat, hogy igazát megvédje. Sajnos az is gyakran előfordul, hogy az intézmények lenyelik a hallgatói plagizálást. Az az érdekük, hogy ne hozzák nyilvánosságra az ilyen eseteket, mert a túl sok értéktelen szakdolgozatot produkáló intézmény elveszíti jó hírét, az ott szerzett diploma könnyen leértékelődhet.
Kovács László ügyvéd szerint valóban lehetetlen lebuktatni a bérírók szolgáltatásait igénybe vevő hallgatókat, ugyanis ha a szellemi alkotás létrehozója egy megállapodás keretében a terméket átadja valaki másnak, az polgárjogilag nem kifogásolható. Legfeljebb a felhasználót lehet elmarasztalni, mert félrevezeti az oktatási intézményt. A plágium vonatkozásában sem lehet csak feketén vagy fehéren fogalmazni, hiszen bizonyos mértékű szakirodalom felhasználása törvényszerű, és a hallgató, amíg az anyagot összegyűjti, addig is elmélyül a témában.
eduline
Fresli Mihály, az orosz tanszék docense szerint érdemes a szakdolgozati témát már az első évfolyamon kiválasztani és azután folyamatosan bővíteni, így a tanár végigkísérheti az alkotó folyamatot, kutatásmódszertani tanácsokkal láthatja el a hallgatót. Többen felvetették a korábban kötelező szemináriumi szakdolgozat újbóli bevezetését, akár kredit értékkel. Igenám, de megoldható-e ez ma, amikor négyszer annyi diák ül a padokban, mint húsz évvel ezelőtt?
Szentgyörgyi Szilárd, a Pannon Egyetem intézetigazgatója szerint a szakdolgozati témák az alapképzésben eltolódtak a szintetizáló irányba. A rövidebb időtartamú, gyakorlatorientált képzésben nem várható el, hogy minden diák valami újdonságot tegyen közzé. Mások szerint viszont szívesebben dolgozik a diák, ha érdekli is a a téma, amiben kutatásait végzi.
Vajon az értékes gondolat vagy az igényes nyelvi megfogalmazás a fontosabb? A plágium, illetve a szakdolgozat vásárlás kérdésében érdekes szempontra világított rá Pataki Máté, a Sztaki plágiumkereső program fejlesztője. Elmondta: az egyetemek elvileg büntethetik, ha egy diák pénzért vásárolta a szakdolgozatát. Ehhez azonban bizonyítékra van szükség, s a hallgató ki fogja használni a jogi utat, hogy igazát megvédje. Sajnos az is gyakran előfordul, hogy az intézmények lenyelik a hallgatói plagizálást. Az az érdekük, hogy ne hozzák nyilvánosságra az ilyen eseteket, mert a túl sok értéktelen szakdolgozatot produkáló intézmény elveszíti jó hírét, az ott szerzett diploma könnyen leértékelődhet.
Kovács László ügyvéd szerint valóban lehetetlen lebuktatni a bérírók szolgáltatásait igénybe vevő hallgatókat, ugyanis ha a szellemi alkotás létrehozója egy megállapodás keretében a terméket átadja valaki másnak, az polgárjogilag nem kifogásolható. Legfeljebb a felhasználót lehet elmarasztalni, mert félrevezeti az oktatási intézményt. A plágium vonatkozásában sem lehet csak feketén vagy fehéren fogalmazni, hiszen bizonyos mértékű szakirodalom felhasználása törvényszerű, és a hallgató, amíg az anyagot összegyűjti, addig is elmélyül a témában.
eduline