Vannak kéréseink, amelyekből az egyeztetéseken sem fogunk engedni – mondta az új felsőoktatási törvény vitairatáról Körösparti Péter, a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának elnöke, aki az Eduline-nak adott interjújában úgy fogalmazott, az egyetemi és főiskolai szenátus átalakításáról szóló terveket olyan professzorok dolgozták ki, akik soha nem vezettek még felsőoktatási intézményt.

Múlt pénteken találkoztak Hoffmann Rózsa oktatási államtitkárral, a szűkszavú beszámoló szerint az egyeztetésen „közeledtek az álláspontok”. Kaptak tőle konkrét ígéretet arra, hogy módosítanak majd azokon a pontokon, amelyek a legnagyobb hallgatói tiltakozást váltották ki?

Még a törvény vitaanyagának hivatalos bemutatása előtt beszéltünk Hoffmann Rózsával, aki akkor hajthatatlannak tűnt. Markánsan érvelt például amellett, hogy a hallgatói önkormányzatoktól el kell venni az egyetértési jogot a tanulmányi- és vizsgaszabályzattal kapcsolatban, mert azt hallotta, hogy több felsőoktatási intézményben a hallgatók folyamatosan lazítanak a vizsgakövetelményeken. Másodjára múlt pénteken találkoztunk államtitkár asszonnyal, meghívtuk a HÖOK vezetőképzőjére, és azt kértük tőle, hogy mondjon konkrétumokat, hogy melyik az az egyetem vagy főiskola, ahol a hallgatói önkormányzat a könnyebb ellenállás felé tereli a vizsgaszabályzatot. Konkrét példák végül nem hangoztak el. Úgy tűnt egyébként, hogy ekkor értette meg az ellenérveinket: mivel a szenátusban jelenleg huszonöt-harminchárom százalékos a hallgatói képviselet, lehetetlen olyan vizsgakönnyítést megszavaztatni, amelyet az oktatók nem támogatnak, hiszen minden döntéshez többség kell. Azt mondta, hogy ha elfogadható javaslatokat teszünk le az asztalára november végén-december elején, akkor a tanulmányi- és vizsgaszabályzattal kapcsolatos hallgatói jogok nem csorbulnak majd.

Amikor a vitaanyag nyilvánosságra hozása előtt a sajtóban megjelentek a kiszivárgott részletek, többek között a hallgatói önkormányzatok szerepének gyengítéséről, úgy tűnt, mintha a HÖOK is meglepődött volna. Pedig önök is ott voltak azon a piliscsabai egyeztetésen, amely a törvénytervezet alapját adta.

Akkor még szó sem volt a vizsgalehetőségek számának csökkentéséről, a szenátus összetételének megváltoztatásáról és a hallgatói önkormányzat egyetértési jogának elvonásáról. Két-három professzor felvetette ugyan ezeket a témákat, de a jelen lévő húsz-huszonöt ember azonnal leszavazta őket.

Hogyan kerültek mégis a tervezetbe?

Augusztusban született egy anyag, amit aztán véleményem szerint néhány bennfentes professzor a minisztériumban átdolgozott. Ennek a két-három professzornak lehetősége volt arra, hogy az egyeztetés után kibővítse a tervezetet a saját véleményével. Pontosan ők voltak azok, akik a legradikálisabb változtatásokat akarták elfogadtatni. Nem az a gond, hogy továbbdolgoztak az anyagon, hanem hogy olyan terveket írtak le, amelyeket egyszer a többség már leszavazott Piliscsabán.

A két hete nyilvánosságra hozott vitairatban – a tervezet korábbi verzióival ellentétben – a „bennfentes professzorok” akarata ellenére nem szerepel a vizsgalehetőségek számának csökkentése. Sikerült elérni, hogy az oktatási államtitkárság letegyen erről a tervről?

Azért nem szerepel a tervezetben, mert az új felsőoktatási törvény ellen tiltakozó Facebook-csoportból is ez váltotta ki a legnagyobb felháborodást. Valszínűleg a tanácsadók úgy gondolták, hogy ha ezt kiveszik a vitaanyagból, akkor könnyebb lesz elfogadtatni a többi elemet, hiszen így egy frontvonalat megszüntettek. A szövegben az áll, hogy a vizsgalehetőségek számát rendelet fogja szabályozni – ezt is el tudjuk fogadni, de akkor mindenképpen egyeztetni kell arról is.

Hány vizsgalehetőséggel békülnének ki?

Elsősorban nem a vizsgalehetőségek számában gondolkodunk. Azt szeretnénk, hogy egyéb minőségi szűrők alapján húzzák meg a minimumot, vagyis milyen teljesítményt kell nyújtania egy hallgatónak ahhoz, hogy ne bocsássák el az adott egyetemről vagy főiskoláról. A mostani rendszer jól működik. Van, ahol a vizsgák számát határozzák meg, máshol adott idő alatt kell megszerezni meghatározott számú kreditet. Mindezek mellett hatályban van az átsorolás intézménye, amely szerint a legrosszabbul teljesítő finanszírozott hallgatók alsó 15%-át átsorolják a költségtérítéses képzésbe. Helyükre a legjobban teljesítő költséges hallgatók kerülnek. Ez egyébként teljes egészében kimaradt a tervezetből.

Vagyis az oktatási államtitkárság nem akarja ezt a döntést a felsőoktatási intézményekre bízni. Miért nem?

Hoffmann Rózsa azzal érvelt, hogy félő, hogy az egyetemek és főiskolák azzal próbálják majd magukhoz csábítani a hallgatókat, hogy alacsonyabb követelményeket írnak elő. Őszintén szólva nem tartom ezt elég erős érvnek, a középiskolásokat legkevésbé az foglalkoztatja a jelentkezési időszakban, hogy hány vizsgaalkalom van az adott intézményben. Mert mondjuk még azzal sincsenek tisztában, hogy milyen tárgyakból kell majd vizsgázniuk, hogyan néz ki egy vizsgaidőszak.

Tegnap egyeztettek Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszterrel. Tőle is kaptak ígéretet arra, hogy a kérdéses pontok kikerülnek a végleges szövegből?

Nem azért találkoztunk vele, hogy bármilyen konkrét ígéretet kicsikarjunk belőle. Ez inkább amolyan ismerkedő beszélgetés volt. Azt megígérte, hogy személyesen is figyelemmel követi majd a javaslataink sorsát. Azért kerestük meg őt, mert annak idején a Semmelweis Egyetem rektora volt, vagyis jól tudja, hogyan működik a szenátus, a hallgatói önkormányzat. Azoknak a professzoroknak a kilencven százaléka, akik a hallgatókat ki akarják szorítani a döntéshozatalból, nem dolgoztak még sem rektorként, sem dékánként. Valószínűleg az a keserű tapasztalat szülte a hök-kel kapcsolatos elképzeléseiket, hogy elindultak rektor- vagy dékánválasztáson, csak nem jártak sikerrel.

Említette, hogy Hoffmann Rózsa államtitkár azt kérte a HÖOK-tól, hogy elfogadható javaslatokat tegyenek. Kompromisszumra törekednek majd?

Természetesen kompromisszumra fogunk törekedni, hiszen a cél közös, de lesznek olyan sarokpontok, amelyekből nem fogunk engedni, ilyen a szenátusokban a hallgatói képviselet aránya, de ilyen a két emelt szintű érettségi kötelezővé tétele is. Magával a döntéssel egyetértünk, de két-három év nem elég a felkészülésre. A tervezettel egyébként az a legfőbb baj, hogy az egyes elemek nincsenek kidolgozva, ezért mindenki másképp értelmezi ezeket. Alig tudunk valamit például a nulladik évfolyam bevezetéséről, vagy éppen az akadémiai és gyakorlati alapszakokról.

Milyen dátummal egyeznének ki - már ami az emelt szintű érettségi kötelezővé tételét illeti?

Öt év látszik reálisnak, vagyis 2015-től lehetne kötelező.

Az új felsőoktatási törvény ellen tiltakozó Facebook-csoport oldalán már felvetődött a tüntetés gondolata, önök azonban tiltakozásképpen a miniszterelnöknek címzett nyílt levélről beszélnek.

Ha a tervezet - számunkra fonros - sarokpontjain nem módosítanak, valóban nyílt levelet küldünk a kormányfőnek.

Szükség van egyáltalán új felsőoktatási törvényre? Ha ön dönthetne, nekivágna a jogszabály kidolgozásának?

Nekivágnék, mert a bolognai rendszerbe való átlépést elkapkodta Magyarország, a problémák érezhetőek, a helyzet romlik. A kérdés csak az, hogy most jó választ adunk-e a felmerülő problémákra – vannak például a tervezet mögött hatástanulmányok, statisztikai adatok? Mert ha nincsenek, valójában megint csak találgatunk.

Szabó Fruzsina
eduline