A diplomaadó lényegében azt jelentené, hogy a diákoknak nem, vagy csak csökkentett tandíjat kellene fizetnie az egyetemeken, és csak az elhelyezkedésük után kellene törleszteniük a korábbi költségeket. Ennek az adónak az összege valahol az éves fizetés 0,5-1,5 százaléka között lenne, és a diploma megszerzését követő 20 évre szólna a fizetési kötelezettség. (A másik megoldási javaslatról, vagyis a tandíjak drasztikus megemeléséről korábban írtunk.)

Az új adónem bevezetését többek között a brit miniszterelnök-helyettes, Nick Clegg is támogatja, de a szakértők szerint a koncepció kidolgozatlan, és ebben a formában biztosan keresztülvihetetlen. A kritikusok egyik legfőbb érve az, hogy a diplomások adójával pont azokat sújtanák, akik a jók közé tartoznak, vagyis sikeresen befejezik a tanulmányaikat és elhelyezkednek, hiszen azok a tanulók akik kibuknak vagy ösztántukból abbahagyják a tanulmányaikat nem fizetnének semmit. Az is homályos egyelőre, hogy mi lenne a helyzet a külföldi diákok esetében, illetve hogyan hajtanák be az adót azokon a pályakezdőkön akik a tanulmányaik után más országokba mennének dolgozni.

A politikai ellenzék szerint az igazán súlyos következmények ráadásul csak hosszabb távon jelentkeznének, hiszen a diplomások "agyelszívása "mellett a későbbi adókötelezettségektől való félelem sokakat eltántoríthat a felsőoktatástól. Legrosszabb esetben az is előfordulhat, hogy a pályakezdők adóját a munkáltatók egyfajta pluszjuttatásként tömegesen átvállalják, ami viszont később negatívan befolyásolja az ő elhelyezkedési esélyeiket. Arról nem is beszélve, hogy az átmeneti időszakban, amíg folyik az oktatás, de nincs bevétel a másik oldalon a költségeket teljes egészében az államnak - vagyis az adófizetőknek- kell állnia.

Krisztina O'Brien

London