Tévhitek a diákhitelről: hogyan lehet nagyot bukni?
A főiskolások és egyetemisták tanulmányaik kezdetén óhatatlanul szembesülnek a kérdéssel: felvegyék vagy ne vegyék fel a diákhitelt. Mi vár a törlesztőkre? Ki és mikor kérheti a hitel visszafizetésének szüneteltetését, és milyen feltételekkel? Égető kérdések, amelyekre érdemes választ keresni, mielőtt bárki fejest ugrik az ismeretlenbe.
„Olyan szak mellett érdemes felvenni a diákhitelt, amivel el lehet helyezkedni: mérnök, fizikus, informatikus, orvos. Bölcsész, szociológus vagy tanári diplomával persze hogy nem keresel semmit” – írja egy hozzászóló az egyik diákhitellel foglalkozó fórumon. Nem véletlenül. A mai napig megoszlanak a vélemények arról, hogy előnyös-e a diákhitel felvétele, segít-e a hallgatókon, és ha igen, kiken, milyen áron.
Abban sokan egyetértenek, hogy aki másból nem tudja fedezni egyetemi tanulmányainak, lakhatásának költségeit, rákényszerül a kölcsönre. Ugyanakkor az is igaz, hogy a hitel nem az egyetlen módja a pénzhez jutásnak. Míg nem kínálták fel a csábító hitel lehetőségét, a diákok egy része óralátogatás mellett, vagy éppen után dolgozott, hogy fedezni tudja kiadásait. (Mellesleg ez remek alkalom a szakmai gyakorlat megszerzésére vagy arra, hogy a pályakezdők még tanulmányaik befejezése előtt el tudjanak helyezkedni.) A „szegény, máshogy nem tudna diplomát szerezni” érvet ezért meg kell torpedóznunk. Persze kivételek - és rászorulók - mindig vannak, mindenesetre tény, hogy aki pusztán azért veszi fel a diákhitelt, mert kényelmesebb életre vágyik, később csúnyán ráfaraghat. A visszafizetendő, kamatokkal terhelt összeg ugyanis többszöröse lehet az egykor folyósított kölcsönnek.
A teljes cikket itt olvashatod el.
