Rengeteg gyerek számára valóságos pokol az iskola, de csak kevesen kérnek segítséget Felnőttképzés
Eduline

Rengeteg gyerek számára valóságos pokol az iskola, de csak kevesen kérnek segítséget

Minden második gyereket zaklattak már fizikailag vagy verbálisan, majdnem minden ötödik bántalmazott azonban senkitől nem kér segítséget - derül ki a Cartoon Network 1200 szülő-gyerek páros körében készített kutatásából. A zaklatás leggyakrabban az iskola falai között történik.

A kutatási eredményekből kiderül: a gyerekek nagy része csak a fizikai agressziót tartja bántalmazásnak (48% említette a verekedést, ütést, pofont), csak 28%-uk nevezi bántalmazásnak a csúfolódást, a cikizést, a sértegetést és a kiközösítést pedig csak 7-7 százalékuk.

A gyerekek 43%-a volt bullying elszenvedője, 61%-uk ismer olyat, akit ért már fizikai vagy verbális zaklatás, 25%-uk pedig bevallotta, hogy volt már bántalmazó. Ami igazán megdöbbentő: a szemtanúk egyharmada nem tesz semmit, azaz nem áll ki társaiért, ha bántalmazás éri őket.

Sok gyerek számára valóságos pokol az iskola

Az eredmények szerint a bántalmazás leggyakrabban - 90%-ban - az iskola falai közt történik. Ehhez képest a gyerekek mindössze 45%-a fordul segítségért tanárokhoz, 52%-uk szülőktől kér segítséget, 18%-uk pedig a barátokban bízik.

Aggasztó, hogy a segítségnyújtás "intézményesült" formái szinte egyáltalán nem jelennek meg: egy gyerek sem hívott segélyvonalat vagy kért segítséget pszichológustól. A szülők is csak 1-2%-ban említették ezeket a megoldásokat. A segítségkérés elmaradásának okaként a gyerekek leginkább azt nevezték meg, hogy nem tartják "nagy" problémának a zaklatást, ha szólnának, tovább romlana a helyzet, a bántalmazók még jobban piszkálnák őket. A gyerekek 17%-a senkitől, semmilyen segítséget nem kér.

A szülők ráadásul alulbecsülik a bántalmazás gyakoriságát: összesen 27%-uk mondta azt, hogy gyerekét érte már bántalmazás, miközben a gyerekek 43%-a állította ugyanezt.

"Ma már szinte ritkaságszámba megy, ha egy elsős meg tudja kötni a cipőfűzőt" Közoktatás Kurucz Tünde

"Ma már szinte ritkaságszámba megy, ha egy elsős meg tudja kötni a cipőfűzőt"

Az SNI-s, BTMN-es diákok száma nő, sok gyerek nem iskolaéretten kezdi az elsőt, a gyermekotthonból érkezőket pedig szinte lehetetlen feladat a többiekkel együtt tanítani - mondja Judit (Nevét a kérésére megváltoztattuk – A Szerk.), aki 1994 óta dolgozik egy vidéki általános iskolában tanítóként, most már nyugdíjasként. Szerinte bár a mai gyerekek okosabbak, tájékozottabbak, de az önállósodásukat a felgyorsult élet és az okoseszközök háttérbe szorítják.