Aki nem vágyik a felsőoktatásba, vagy egyszerűen csak nem adatik meg neki hogy ilyen formában továbbtanuljon, annak a boldoguláshoz szakmát kell tanulnia. Igen ám, de hol, mit és mennyiért? A szakképzés szót sokan használjuk, mégis keveset tudunk róla. Megkísérlünk egy kis rendet tenni ebben a bonyolult rendszerben.

Összefoglaló néven minden olyan oktatási formát és tanfolyamot szakképzésnek nevezünk, ami a végén államilag elismert szakmát ad. Szerezhetünk szakmát (szakmákat) rögtön a nyolc általános elvégzése után, két elvégzett középiskolai évvel a hátunk mögött, érettségivel és természetesen diplomásként is. Egy biztos kiinduló pont van: a nyolc általánosnak meg kell lennie. A leglényegesebb különbség szakképzés és szakképzés között pedig az, hogy iskolai rendszerben, vagy iskola rendszeren kívül történik-e.

Előbbiben az első  szakma megszerzése mindenki számára ingyenes (még a diplomások számára is), utóbbi viszont majdnem minden esetben fizetős. (Kivételt képez az az eset, ha a munkaügyi központ finanszírozza például egy álláskereső átképzését.) Természetesen anyagi szempontból nagyon nem mindegy, hogy valaki iskolai rendszerben, vagy azon kívül szerzi meg a szakképesítést igazoló papírt, mert míg előbbiben egy középfokú cukrász képzés térítésmentesen abszolválható, addig felnőttképzésben ugyanezért akár 200 ezer forintot is elkérhetnek tőlünk.

A törvény betűje szerint szakképzést folytathat tehát a szakközépiskola, a szakképző iskola, a felsőoktatási intézmény, az állami- vagyis akkreditált  -felnőttképzési intézmény, iskolarendszeren kívüli szakmai képzést folytató intézmény, illetve központi képzőhely. A szakképzések legnagyobb hányadát a középfokú oktatási intézmények bonyolítják, ezekben leginkább középfokú szakképesítéseket lehet szerezni, de egyre több példa van arra is, hogy a középfokú intézmény szerződve egy felsőoktatási intézménnyel, felsőfokú szakképzéseket is kínálatára tűz.

A bűvös OKJ

Az állam által elismert szakképesítéseket az Országos Képzési Jegyzék (OKJ) tartalmazza. Az OKJ persze nem csak egyszerűen felsorolja a megszerezhető képzéseket, hanem tartalmaz egy sor más fontos előírást és adatot is. Ebben kell meghatározni például a képzések maximális időtartamát, illetve azt, hogy mely szakképesítések szerezhetők meg kizárólag iskolai rendszerű képzésben. És természetesen itt vannak feltüntetve a képzések szakmai és vizsgakövetelményei, melyeknek a sikeres vizsgához teljesülniük kell.

Innen lehet kiolvasni azt is, hogy mely képzések tartoznak a középfokú- és melyek a felsőfokú szakképzések közé, vagyis hogy melyik elvégzéséhez milyen előtanulmányokra van szükség. Ha kiválasztjuk azt a képzést, amelyben szeretnénk részt venni, máris láthatjuk, hogy milyen feltételek mellett jelentkezhetünk rá. A fodrász szakképzés elkezdéséhez például ma már 10 elvégzett évfolyamra van szükség, és választható iskolai rendszerben, illetve a felnőttképzés keretein belül is. A jegyzékből azt is kiolvashatjuk, hogy a középszintű képzésre mesterszint is ráépíthető, ez viszont már érettségihez kötött. Hasonlóképpen ellenőrizhetjük le azt is például, hogy ha mentőápolónak szeretnénk tanulni, akkor ahhoz már szükségünk van előtte az érettségi megszerzésére. Ezt a képzés is elvégezhető egyébként iskolai rendszerben és a felnőttképzés keretein belül egyaránt.

Az OKJ-ból az is világosan kiderül, hogy melyik képzés tartozik az úgynevezett „ráépülések” közé. A ráépülések csak úgy vehetők fel, ha előtte már elvéheztünk egy OKJ-s tanúsítványt adó szakképzést. Élelmezésvezető képesítéssel például választhatjuk az élelmezési menedzser emelt szintű ráépülést, bolti eladóként pedig a kereskedelmi bolthálózat szervező (csak felnőttképzésben végezhető) tanfolyamot. A ráépülések azonban még nem jöttek igazán divatba, ennek valószínűleg több oka is van. Az eduline által megkérdezett felnőttoktatási intézmény igazgatója szerint ezeket a ráépüléseket nem csak azért választják relatíve kevesen, mert – mint második OKJ-s képzés után – fizetni kell értük, hanem leginkább azért, mert a legtöbb területen már az alap papírral is elboldogulnak az emberek. Ahhoz például, hogy üzletet (üzleteket) nyisson valaki, bőven elég egy „sima” boltvezető képesítés, és felesleges még egy második papírt is begyűjteni hozzá.

Egyetem előtt felsőfokú szakképzés

Akit érettségi után nem vesznek fel rögtön egyetemre vagy főiskolára, a legjobban teszi, ha választ magának egy felsőfokú szakképesítést adó képzést – lehetőleg olyat, ami kapcsolódik majdani választott egyetemi szakjához. Ezt az első szakma megszerzésének jogán teljes egészében támogatja az állam. További hatalmas előnye pedig, hogy a megszerzett bizonyítvány egyrészt többlet pontokat jelent majd a felvételin, a sikeres vizsgát követően pedig hallgatóként a legtöbb tantárgyat beszámíttathatja majd az egyetemi alapképzésben.

Nagyon fontos tisztában lennünk ugyanakkor azzal, hogy ha közoktatási intézményben végezzük el a felsőfokú szakképesítést adó négy félévet, akkor a tanulói jogviszony miatt jár utánunk a családi pótlék, illetve járhatnak egyéb szociális juttatások is. A legfőbb érv, ami e mellett szól mégis az a tény, hogy ha felsőoktatási intézményben végezzük el a képzést, az már beleszámít abba tizenkét félévbe, amit az állam finanszíroz felsőoktatási tanulmányainkból. Így, ha a továbbiakban diplomát is szeretnénk szerezni, már nem kaphatunk a teljes képzés idejére állami támogatást.

Kanaki Anna

eduline