Az időzavarban lévő tanárok gyakran a rendszerváltásig sem jutnak el, ezzel szemben az idei érettségin az EU intézményeit is át kellett látni és sok diákot megzavarhatott az adó és a járulék közti különbség is. A lapunknak nyilatkozó történelemtanár szerint, aki tudja, mik azok, amik jellemzően elő szoktak kerülni, azokat céltudatosan előveszi, más esetben gondban lesznek a diákok. Az új NAT az állampolgári ismeretekbe szervezte ki a jelenkori anyagok oroszlánrészét, kérdés, hogy ez segít-e, ha közben más plusz témakörök kerültek be.
Egy szóbeli előtt álló fiatal nemrég azzal posztolt egy népes érettségis Facebook-csoportba, hogy segítséget kérne, két tétel hiányzik neki történelemből. Az egyik a rendszerváltással, a másik a magyarországi romákkal kapcsolatos. Bár ennek sok oka lehet, jól illusztrál egy régóta jelenlevő kérdést: jut-e elég idő a történelem órákon a rendszerváltástól következő, részben a jelenkori közéleti ismereteket lefedő témákra.
A kérdés jelentőségét mutatja, hogy például idén is a középszintű írásbelin az egyik választható esszétéma a rendszerváltás volt. Ezen kívül volt egy feladat az Európai Unió intézményeinek – gyakran idősebbek által is nehezen átlátott – működéséről, illetve a szociális ellátórendszerről, ahol két, szintén az idősebbek által is gyakran kevert fogalom, a járulék és az adó is könnyen összezavarhatta a vizsgázókat.
Az eddig használt Nemzeti Alaptanterv (NAT) a történelem részeként kezelte az állampolgári ismereteket is, így nem csak a rendszerváltást és az utána történteket kellett ez alapján átvenni, de még gyakorlati, közélettel kapcsolatos témákat is. A jövőre érettségizők vizsgáját már meghatározó, három éve felmenő rendszerben bevezetett NAT a töri órákról ennek számottevő részét kiszervezte már a különálló állampolgári ismeretek tárgyba (melyből ugyan szintén lehet, de nem kötelező érettségizni), például a pénzüggyel, munkajoggal kapcsolatos ismereteket.
Vagyis ezek már a töriérettségi követelményei között sem lesznek ott 2024-től. Ám az új tanterv így is tíz órát javasol a „Magyarország a 21. században” témakörre, amelyben szerepel mások mellett az Alaptörvény, a választási rendszer, részvételünk a NATO-ban, az EU-ban és a V4 országok közt, illetve javasolják például egy szerkezeti ábra készítését a végrehajtó és a bírói hatalmi ágakról. Megkérdeztünk egy gyakorló történelemtanárt, a környezetében mit tapasztal, mennyi idő jut az ilyen témakörökre.
„Nem csak az a baj, hogy a rendszerváltásról és aktuális jelenkori eseményekről kellett volna a most érettségizőknek számot adni, hanem olyan ismereteket is számonkértek, ami nem is történelmi téma” – fogalmaz Repárszky Ildikó, a Történelemtanárok Egyletének (TTE) alelnöke, aki szerint a gazdaságpolitikai fogalmak és a társadalombiztosítás rendszere ilyen. Ezek olyan témák, amik jövőre már nem lesznek benne, de most még benne voltak.
Elmondása alapján a középszintű írásbeli szociális ellátórendszerre rákérdező 12. feladatát sokan el is rontották.
„Hasznos, ha erről tanulnak a diákok, nem ezzel van a probléma. Hanem egyrészt, hogy én nem értek a közgazdaságtanhoz és a monetáris politikához, illetve a munkajoghoz, hogy ilyeneket tudjak tanítani. A másik pedig, hogy miután így is agyon van terhelve a történelem tananyag, ezekre már végképp nincs idő” – húzza alá. Hozzátéve, hogy ezekre a témákra a tanárképzésen egyáltalán nem készítik fel a leendő töritanárokat. „Utána tudok nézni, de akkor leszek hiteles, ha elmondom a gyerekeknek, hogy ha ehhez értenék, akkor nem itt lennék” – fogalmaz. Szerinte „senkit nem érdekel”, hogy ezeket honnan kéne tudnia a pedagógusoknak, hiszen vannak továbbképzések ilyen témákban is, amelyeken részt lehet venni. Persze saját költségen és tanítási időben csak akkor, ha az iskola elengedi őket. Emellett a tankönyvek is tartalmaznak erről részeket, elvileg arra is tudnak alapozni – persze ez is nehéz, ha valami a tanárnak is új.
A külsős előadók meghívását a pedofiltörvény óta szinte ellehetetlenítették, így ilyenkor elmondása szerint megoldást jelenthetnek a projekthetek, projektnapok. Vagy az is, hogy egy területhez értő szülőt behívnak az órára, hogy beszéljen például a bíróságok működéséről, a munkajogról vagy a tőzsdéről. Ám elismeri: ezzel kivételezett helyzetben van, sok helyen ezt nem tehetik meg és mindez nem is elvárható. „Olyan témákkal, mint munkaszerződés, felmondási idő vagy a korfa, valahol egyáltalán nem foglalkoznak” – mondja. Ezek egy része egyébként átfedésben van a földrajz tananyaggal is, kérdés, hogy mennyire tudnak ezeken összedolgozni a tanárok és az egész rendszer mennyire teszi ezt lehetővé. Kérdésünkre azt mondja: ő egyrészt úgy oldja meg, hogy a témák történelmi vonatkozását feldolgozza a maga helyén, amihez pedig nem ért, ott korábbi feladatokat oldanak meg, illetve a diákok a fogalmak egy részét – mint a részvény vagy nyugdíjrendszer – saját megfogalmazásuk szerint IQ-ból tudják.
„Ha meg nem tudják, megpróbálják begyakorolni, vagy úgy mennek el az érettségire, hogy nem is fogják tudni, szóval erre sem lehet alapozni”
– teszi hozzá. Ezért a 12., jelenkorral foglalkozó feladatot a vizsgázók számottevő része elbukja vagy megpróbálja betippelni. A pedagógus elmondása alapján történelemtanári csoportokban hetek óta vita megy az ellátórendszeres feladatról. Az egyik hozzászóló kollégájuk szerint azért nem korrekt, mert ennek a járuléknak egy időben adó volt a neve. Ráadásul választható kifejezések közül kellett választani és ott adták meg az adót is – amit a megoldókulcs nem fogad el –, ez könnyen összezavarhatta a diákokat. Ezért többen írtak az érettségi bizottságnak felülvizsgálatot kérve, de egyelőre nem kaptak ezzel kapcsolatos korrekciót – bár ez még később is megérkezhet.
Mindenki időzavarban van
„Egy csomó mindenre nincs idő, viszont, ha a tanár tudja, hogy az érettségin mi az, ami többnyire elő szokott fordulni, akkor célzottan muszáj, hogy arra készítsen fel”
– foglalja össze a dilemmát Repárszky. Elmondása szerint az ismeretségi köréből ő is kap olyan információkat, hogy a rendszerváltásig nem nagyon jutnak el sokan vagy „az utolsó órákon éppen hogy”, de tudja, hogy ezek előkerülhetnek az érettségin, tehát muszáj időt szakítani rá. „Én praktikusan azt szoktam csinálni, hogy amiről tudom, hogy elvárás és amiről vannak az elmúlt évekből gyakorlófeladatok, azokat végigcsináljuk” – osztja meg.
Hozzátéve, ő részletesen tanítja a rendszerváltást, de 12. osztályban, év végén. Arra pedig elmondása alapján nincs reprezentatív felmérés, hogy ezt a dilemmát máshol hogyan oldják meg. „Mindenki időzavarban van, nagyon kevesekről lehet azt hallani, hogy már rég túl van a tananyagon és csak ismétel” – summázza. Úgy látja, ha valaki komolyan véve tanítja végig a maga mélységében a témákat, forrásokat használ és gondolkodni tanít, az nagyon időigényes. „Az állampolgári ismeretek van a tananyag végén. A 12.-es anyag 1945 utánnal kezdődik. Ezekről a témákról bőven lenne idő beszélni, ha az előtte való években tudnánk tartani az ütemet, de nem tudjuk” – magyarázza Repárszky Ildikó.
Szerinte a megoldás az, hogy a potenciálisan előkerülő témákat célzottan ki kell emelni és „agyon kell gyakoroltatni” az érettségi feladatokat. Arra a kérdésre, hogy az ő környezetében a pedagógusok mit tudnak a feszített munkatempóban is átvenni a tananyag „végéről”, azt mondja, a rendszerváltás folyamatát mindenképpen, de az már változó, hogy mennyire részletesen. Emellett a mai politikai rendszer értelmezése is bele kell, hogy férjen, különös tekintettel az intézményekre, tisztségviselőkre és a választási rendszerre – teszi hozzá.
De hozzáteszi, még a saját ismerősei közt sem mindenki ilyen tudatos. „Van, ahol tényleg kapkodás megy, nincs szisztematikus érettségire való felkészítés vagy nem ilyen szinten, olyanról is hallottam, aki bizonyos témaköröket egyszerűen nem tanít” – idézi fel, szerinte az gond is, hogy erre nincs semmi rálátásunk. Mint mondja, még olyan tanárról is hallott, aki az Auschwitzcal kapcsolatos esszére sem készítette fel a diákjait, de persze ebből nem szabad általánosítani.
Sokan a kronológiára húzzák fel az egészet
Az Oktatási Hivatal adataiból leginkább annyit lehet megtudni, hogy tárgyanként egy-egy év átlaga (azaz benne a tavaszi és az őszi érettségi szezon, a szóbelik és az írásbelik egyben) milyen volt. Ez alapján középszinten a történelem érettségi eredmények némileg megsínylették a távoktatást.
Ám a grafikonon súlyosabbnak tűnhet a 2021-es visszaesés, mint amilyen valójában, az előző évhez képest mintegy öt százalékot romlott az átlag, az adatok inkább azt mutatják, hogy elég hasonló eredményekkel zárnak az egymás után vizsgázó évfolyamok. Bár a 2022-es visszapattanás annyiban látványos, hogy már 60 fölé ment, a közvetlenül előtte való években nem tudott az átlagos eredmény kimozdulni az ötven-egynéhány százalékos mezőnyből.
„Az elmúlt évek középszintű érettségi átlagai 50 és 60 százalék közt mozognak. Belekalkulálva, hogy az idei sem volt túl nehéz, az, hogy valaki csak 50 százalékra teljesíti, az elég rossz” – mondja Repárszky Ildikó. Hozzátéve, rengeteg összetevője van az eredményeknek, a tanárok által leadott anyagoktól a képességeken át például az elmaradó órákig és a két évnyi lezárásig és távoktatásig. Ez utóbbiról Repárszky azt mondja, bizonyos témaköröket gyakorlatilag a nulláról kellett volna 12.-ben ismételni, mert sokaknak semmi sem maradt meg belőle. Hozzátéve: miután a teszt viszonylag könnyen megoldható, úgy véli, hogy leginkább az esszén veszíthet el a többség ilyen sok pontot.
„A történelem-tanításnak van egy olyan alapvető problémája, hogy nagyon sokan megpróbálnak csak az eseménytörténetre fókuszálni. Egyrészt azért, mert nincsenek nagyon más eszközeik, a másfajta módszerek alkalmazása időigényes, illetve azt gondolják, hogy ez vázat ad” – veti fel a TTE-alelnök. A rendszerváltás-esszével az ilyen módszertannal dolgozó pedagógusok diákjainak szerencséje volt, mert ott eseménytörténetet kértek, amihez az atlasz is segített – teszi hozzá.
Ugyanakkor az egész érettségire már nem jellemző, hogy ne kérné számon az összefüggéseket is.
„Az érettségi feladatoknál már nagyon átcsúsztunk a tesztelős, szövegértős kérdésekbe, ennek is van sok pozitív vonása, például, hogy a források forrásként is működnek, nem csak illusztrációként” – magyarázza. Szerinte ebben a témában adhattak volna olyan feladatot is, hogy a vizsgázó mondjuk magyarázza el a rendszerváltás folyamatát az előzményeivel együtt, ami már sokkal nehezebb lett volna.
Elmondása alapján akkor van mindenképpen szükség arra, hogy hangsúlyt fektessenek a folyamatokra, az események összefüggéseinek átadására is, ha egy csoportban például sokan emelt szinten vizsgáznak történelemből, ahol ezt még inkább elvárják. Ez azonban nagyon időigényes, főleg egy kevésbé motivált, illetve kevésbé tehetséges diákcsoporttal, és nem tud beleférni a heti három órába – teszi hozzá.
„Szent meggyőződésem, hogy erre az érettségire úgy lehet a diákokat jól felkészíteni, hogy nem a történelmet tanítjuk meg, mert az több okból is nagyjából esélytelen. Hanem elég szisztematikusan azokat a feladattípusokat, azokat a szűkebben vett témákat és fogalmakat begyakoroltatjuk, amiket elvárnak”
– summázza. Ezt az egész éves tananyagra érti, tapasztalatai szerint ugyanis a legtöbb iskolában a tananyagban való állandó lemaradás miatt nincs is idő az érettségi előtti külön ismétlésre.
Megérkezik az új NAT
Repárszky Ildikó úgy látja, az olyan témákra, mint az adó és a járulék közötti különbség, nem a történelemórán kellene időt szakítani. „Ha ezt komolyan vennénk és ezzel egyébként egyetértek, hogy ilyen típusú tudása legyen egy érettségizőnek, akkor ezt nem hevenyészve, töriórán az inkompetens tanár által kellene megtanítani” – summázza. Ez elvileg az új NAT-tal és az állampolgári ismeretek történelemből való kiemelésével és külön tantárgyként való kibővítésével megvalósul. (Igaz, jó eséllyel ezt az órát is a töritanároknak kell megtartania a legtöbb helyen.) Ezzel csak a mai politikai rendszer maradt benne a törianyagban, az egyéb témák kikerültek.
„Én ennek örülök, hogy a számunkra kínszenvedéses történetek, amelyekben nem is vagyok kompetens, azok kikerültek” – értékel a tanárnő. Kérdés azonban, hogy más, újonnan bekerülő plusz tananyagrészek mellett ez megoldja-e az időzavart. Közben ugyanis eddig csak emelt szinten elvárt témák is átkerültek középszintre. Ilyen például az Aranybulla, amelynek megértetéséhez hosszan el kell magyarázni annak társadalomtörténeti hátterét, ami értelemszerűen időigényes és emészthetetlenül távol áll egy 15 éves kamasztól – teszi hozzá.
(Kiemelt képünk az idei történelemérettségin készült, fotó: Túry Gergely)
