„Minél hamarabb, már a kilencedik évfolyamban el kell kezdeni fejleszteni a kritikai forrásértelmezési készséget. Ez a legnagyobb kihívást jelentő tanári feladat” – mondja a történelemérettségiről és a gimnazisták felkészítéséről Szabó Roland, a Szent István Gimnázium magyar és történelem szakos tanára.
A 2019-es történelemérettségin már csak az új, kronológiát nem tartalmazó atlaszokat használhatják a diákok – a döntés miatt középiskolások petíciót indítottak, arra kérik az Oktatási Hivatalt, hogy továbbra is használhassák a „régi” történelematlaszokat. Érzékelhetően nehezebb lesz az idén érettségizők dolga az új szabály miatt?
A középszintű, írásbeli történelemérettségin nem kérdeznek rá évszámokra, a teszt részben a kronológia nem kerül elő. Az esszékben már fontosabb szerepe lehet a kronológiának, hiszen az adott témát el kell helyezni térben és időben – ez egy fontos értékelési szempont -, de általában ott sem konkrét évszámokat kérnek a feladatok, alapvetően században vagy korszakban kell elhelyezni az adott témát, ráadásul az esszéfeladatok szövege tartalmazza, melyik időszakról van szó. A szóbelin sem okozhat komoly problémát, ha már csak kronológia nélküli atlaszt használhatnak a diákok, hiszen a feladatokhoz tartozó forrásoknál mindig megjelölik, hogy honnan és mikorról származnak.
Az emelt szintű érettségi tesztrészében azonban vannak olyan feladatok, amelyeknél konkrét évszámokat kell beírni, de ezek az évszámok az általános műveltség részei – volt, hogy az Aranybullára vagy a mohácsi csatára kérdeztek rá, ezeket az évszámokat a középszinten érettségizők is tudják. Az esszéfeladatokhoz kapcsolódó forrásoknál – akárcsak a középszintű vizsgán – megjelölik, hogy honnan és mikorról származnak. A témát természetesen emelt szinten is el kell helyezni térben és időben, de a javítókulcs nem feltétlenül kér vissza pontos évszámokat, dátumokat, csak abban az esetben, ha egy konkrét csatáról, törvényszövegről, meghatározó eseményről van szó. Szerintem nem fogja befolyásolni az eredményeket a szigorítás, sem közép-, sem emelt szinten.
Elképzelhető, hogy inkább „lelki mankót” jelentett eddig az atlasz és a benne lévő kronológia? A diákok úgy érezhették: akkor is van mihez nyúlni, ha leblokkolnak.
Ez valószínűleg így van. A régi atlaszokban nemcsak egy kronologikus listát találtak a diákok, a különböző évszámoknál alapvető információk is voltak, a térképeknél szöveges információk, lábjegyzetek szerepeltek. Ha valaki semmit nem tudott egy témáról, ezek alapján is le tudott írni néhány információt. Azt fontos érteni, hogy a történelemoktatás célja nem adatok visszakérdezése. A középszintű érettségin nem a lexikai tudáson van a hangsúly, az érettségi forrásközpontú: a problémamegoldó készséget méri, valamint azt, hogy a vizsgázó össze tudja-e kapcsolni az események okait, következményeit. Az emelt szintű érettségin már fontosabb szerepet játszik a lexikai tudás: a tesztfeladatok részletes ismereteket kérnek, de lexikai tudás nélkül az esszéfeladatokat sem lehet jól megoldani.
Más készségek kellenek a közép- és az emelt szintű történelemérettségi megoldásához?
A középszintű történelemérettségin egy rövid és egy hosszú esszét kell írni, a megadott források alapján. Ezek a források nagyban hozzásegítik a diákokat a téma kifejtéséhez, nagyon sok információ van bennük – a forrás megértésével valamilyen eseményre, összefüggésre, problémára kell következtetni. Megállapítás és következtetés – ez a logikája a történelemesszéknek. Ennek a készségnek a fejlesztésére kell helyezni a hangsúlyt.
Az emelt szintű érettségin azonban három típusa van az esszéknek: van egy rövid, egy hosszú és egy problémaközpontú komplex esszé. Emelt szinten a feladatokhoz kapcsolódó források kevésbé informatívak, ott már nem elég, ha a vizsgázó értelmezi a forrást és következtet belőle, jelentős tényező az a háttértudás is, amely az esszé megírásához kell. Az utolsó, legtöbb pontot érő esszéfeladat a komplex elemzői készséget méri – és ez nagyon jó dolog szerintem. Egy adott problémát kell bemutatni valamilyen logika, tematika szerint – például a jobbágykérdés alakulását a 14. századtól egészen a jobbágyság felszabadításáig. Itt a forrásértelmezés és a lexikai tudás nem elég, rendelkezni kell egy harmadik kompetenciával is: egészében, kívülről rá kell látni az egész folyamatnak a módosulásaira, az események mögötti összefüggések kritikai szempontú elemzését kell megvalósítani. Vagyis arra a készségre van szükség, amelyet a gimnáziumi oktatásnak erősítenie kell: gondolkodni tanítunk.
A felkészítéskor milyen nehézségekkel találkozik?
Az első és legfontosabb kérdés az, hogy milyen a diákok szövegértési és szövegalkotási készsége. Az értő olvasás fontossága nem is kérdés, de a történelemérettségin – mivel meghatározott terjedelmű esszét kell írni ahhoz, hogy teljes egészében értékelhető legyen – a szövegalkotási kompetencia is előtérbe kerül. Ha ez megvan, akkor a történelemtanár feladata az, hogy rávilágítson: a történelemoktatásnak forrásközpontúnak kell lennie, de a források feldolgozása nem egyszerű szövegértés. A legnagyobb kihívást jelentő tanári feladat, hogy már kilencediktől el kell kezdeni fejleszteni a kritikai forrásértelmezési készséget. Nálam a dolgozatok is ilyenek, a témazárókban mindig van „érettségi típusú” esszé, így a 12. év végére kiválóan ki lehet bontakoztatni ezt a kompetenciát is.
És hogyan lehet erre „ráerősíteni” az érettségi előtti hónapokban?
Az egyetlen és legfontosabb módszer a gyakorlás, ezeket a készségeket nem lehet erősíteni egyik napról a másikra. Nagyon fontos a tanár jelenléte, hiszen az esszéfeladatok javítása nagyon sokat segíthet a diákoknak. A dolgozatok javításakor nemcsak pipálgatni kell, meg pontokat adni, hanem rá kell mutatni a problémákra. A folyamatos visszacsatolás és fejlesztés eredménye lesz egy-egy jó történelmi esszé az érettségin.
Az emelt szintű érettségire fel lehet készülni a „sima” a történelemórákon?
Az emelt szintű érettségi mindenképpen emelt szintű képzést követel, ilyen a gimnáziumokban a humán tagozat vagy a történelem fakultáció emelt óraszámokban, amelyeken az emelt szintű érettségire lehet koncentrálni. Nagyon bőséges a tananyag, viszont kevés az óraszám alacsony a gimnáziumokban is, ezért aki emelt szinten érettségizne, annak tanácsos fakultációt választania, vagy ha már általános iskolásként tudja, merre szeretne továbbtanulni, akkor humán tagozatra jelentkeznie.
"Az nem irodalomtanítás, hogy a tanár bemegy, elmondja a tananyagot, aztán visszakérdezi"
Valamiféle kulturális sokk kell ahhoz, hogy a középiskolások elhiggyék, az irodalom egy élő dolog - véli Szabó Roland, az érdi Vörösmarty Mihály Gimnázium magyar-történelem szakos tanára, aki éppen ezért két-három napos verseket is bevisz irodalomóráira, lefújva ezzel a port az irodalomról.
A történelemérettségin mindig szerepel egy-két olyan feladat, amely az aktuális jelenségekre, problémákra, tendenciákra kérdez rá. Hogyan közelítheti meg az aktuális kérdéseket egy történelemtanár?
Valóban vannak ilyen kérdések, témák – mind a közép-, mind az emelt szintű érettségin. Bár az aktuális jelenségekről a 12. évfolyamos tankönyv végén van csak szó, én kilencediktől egészen az érettségiig foglalkozom ilyen témákkal, hiszen a történelemben az ókortól kezdődően számos olyan példát találunk, amely egy-egy mai eseménnyel, tendenciával, problémával rokonítható, így ezeket mindig megemlítem. Pontosan azért, mert a jelenünk ezekből a történelmi eseményekből érthető meg igazán. Az ilyen típusú témák egyébként társadalomismeret- és földrajzórákon is előkerülhetnek, tehát alapvetően interdiszciplináris témákról beszélhetünk. A történelemérettségin ezeknél a feladatoknál nem is a történelmi ismereteket kérik számon, hanem a problémák, tendenciák értő elemzését.
Mennyire szeretik ezeket a témákat az érettségizők?
Az emelt szintű érettségin szerzett javítói tapasztalataim alapján kifejezetten gyakran választják ezeket a feladatokat. Van ugyanis egy kiskapu: ha egy diák nem érzi magáénak ezt a témát, akkor kihagyhatja, hiszen nem az összes esszétémát kell kidolgozni.
| Névjegy: Szabó Roland |
|
„Az emelt szintű képzésben érzem jól magam, ha a történelemről van szó” – mondja Szabó Roland, a fővárosi Szent István Gimnázium magyar és történelem szakos tanára. A felvidéki Dunaszerdahelyen nőtt fel, a magyar tannyelvű általános iskola elvégzése után a Vámbéry Ármin Gimnáziumban tanult tovább, humán beállítottsága ellenére reál irányban, „nem volt sem humán, sem általános tanrendű tagozat, így a korábbi kémiaversenyek hatására végül kémia-matematika tagozaton kötöttem ki”. Huszonöt évesen, az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar és történelem szakjainak elvégzése után került az érdi Vörösmarty Mihály Gimnáziumba, 2018 szeptembere óta tanít a budapesti Szent István Gimnáziumban. Nyolc éve vesz részt az emelt szintű érettségin vizsgáztatóként, „az írásbelik javításánál és a szóbeliken is jelen vagyok, az őszi és a tavaszi érettségi időszakban is, így erről jóval több tapasztalatom van, mint a középszintű érettségiről, hiszen három-négyévente szokott lenni érettségiző osztályom középszinten”. A tanítás mellett az ELTE BTK Modern Magyar Irodalomtörténeti Tanszékének PhD-doktorjelöltje és megbízott oktatója, előadóként rendszeresen részt vesz hazai és külföldi irodalomtudományi és szakmódszertani konferenciákon, emellett kutatási eredményeit rendszeresen publikálja. |
