Felsőoktatás - elitképzésből tömegoktatásba
Folytatódtak az elmúlt évek tendenciái az idei felsőoktatási felvételi statisztikák szerint. Tovább csökkent a felvételizők száma, és továbbra is őrzik vezető helyüket a társadalomtudományok a mérnöki és a természettudományos szakok előtt. Kevesen gondolnak arra, hogy nem csak a diákokat érintik az eredméynek, de a gazdaság számára is meghatározó, hogy hány szakon, milyen képességű diákok tanulnak.
Az első 10 legnépszerűbb szak közé csupán az informatika képzés kerül be a mérnök- és természettudományok közül. A diákok körében tehát továbbra is a közgazdasági, jogi és pszichológiai képzések a legnépszerűbbek, függetlenül attól, hogy mára ezekből az egykori hiányszakmákból egyértelműen túlkínálat mutatkozik a munkaerőpiacon. Mindezt annak ellenére, hogy eközben számos mérnöki ágazatban olyan szintű munkaerőhiány mutatkozik, ami már-már komolyan veszélyezteti a gazdasági fejlődést és az ország tőkevonzó képességét. Programozó informatikusból, gépészmérnökből, de kutatókból is például évek óta nyomasztóan alacsony a kínálat, így a cégek még a gyengébb képességűeket is kénytelenek alkalmazni; a jövedelmek pedig beosztott pozícióban is elérik más szakmák középvezetői bérszintjét. Ma egy frissen végzett informatikus nettó bére könnyedén megközelíti a negyedmillió forintot havonta, amennyiben vette a fáradságot, és szerzett valami gyakorlatot a tanulmányai mellett. Egy jó képességű gépészmérnök fizetése pedig csak itt kezdődik.
Munkaerő hiány
“Fejlődésben lévő informatikai cégként tulajdonképp folyamatosan keresünk munkatársakat, többek között azért is, mert igen nehezen találunk megfelelőt. A multinacionális cégek könnyedén szipkázzák el előlünk a jó szakembereket, és ezen még az sem segít, ha tartjuk a tétet a béreket illetően. Egy jó nevű külföldi cég ugyanis olyat ad, amire mi nem vagyunk képesek: karriert hangzatos pozíciónevekkel és a külföldi munkavégzés ígéretét.” - mesél a toborzás problémáiról Gombos Szabolcs az IT biztonsági szolgáltatásokra specializálódott Zuriel Kft. ügyvezető igazgatója.
És nincs egyedül. Amikor két éve közel egyidőben érkezett Magyarországra a Morgen Stanely és kezdett komolyabb bővítésbe a GE Helthcare budaőrsi irodája, több hazai vállalkozás is megvállni kényszerült a legjobb embereitől. De maguk a multik is erősen versenyeznek egymással. Erről sokat tudna mesélni például a Siemens szegedi irodája, akik pár nap alatt több tucat munkatársukat veszítették el egy szintén a városba települő szoftverfejlesztő cég sikeres toborzó akciója következtében.
A problémákat a gazdasági szereplők is látják tehát, amit jól mutat például a hazánkban épülő Mercedes gyár helyszínének kiválasztása is. A német autógyár összeszerelő üzemét nem csak autópálya, de egy hagyományosan erős gépészmérnöki hagyományokkal rendelkező főiskola mellé is építik. Vagyis, a döntéshozók igyekeznek bebiztosítani magukat a leendő munkaerő tekintetében. Az oktatásba fektetni közmondásosan hosszútávú befektetés, ám az épülő kecskeméti üzem rámutat: a három éves képzési periódus alig több, mint egy gyárat felépíteni és a gyártást csúcsra járatni.
A dolgok egyébként jól irányba haladnak itthon, de rengeteg múlik az időzítésen. A hazai felsőoktatásnak számos kihívással kell szembe néznie, és ezekből csak az egyik tényező, hogy újra vonzóvá kell tenni a mérnöki és a természettudományos szakmákat.
Gyakorlatlanság
Hasonló horderejű probléma például a gyakorlati oktatás hiánya. A hazai oktatási rendszer alapozó jellegű, ami elméleti síkon kíválóan képzett, széleslátókörű szakembereket bocsát ki magából. Az egyetlen probléma, hogy a muankerőpiacon túlnyomórészt mai értelemben vett technikusi munkaerőre van szükség, azaz a termelésben közvetlenül résztvevő, vagy azt támogató szakemberekre. A programozótól azt várják, hogy a munkába állását követő hetekben már termeljen, a vegyésztől pedig, hogy képes legyen szabályozni a gyártási folyamatokat. Erre azonban a hazai oktatási rendszer nem készíti fel a hallgatókat. A szakmájukhoz ugyan jó esetben értenek, de a többségük nem tudja elképzelni, hogyan is zajlik a munka az életben, és egyáltalán nem ismeri azokat a rendszereket, amiken dolgoznia kell majd.
És ez a probléma nem korlátozódik a mérnöki szakokra. A marketing és közgazdász hallgatók sem tanulják meg, hogy hogyan kell leveleket írni, ajánlatot kérni, telefonálni, meetingelni. A legtöbb diáknak fogalma sincs arról, hogyan mennek a dolgok egy vállalatnál. Ha jobban belegondolunk, az egyetemen olyan dolgokat tanítanak, amire csak gyakorlott szakemberként lesz az embernek szüksége. Egy pályakezdő viszont többnyire egyszerű feladatokat kap, amivel kapcsolatban a munkaadója gyors eredményeket vár. A marketinges frissdiplomás első néhány évében általában nem nemzetközi stratégiák kidolgozásával tölti az idejét, hanem a napi rutinba kellene bekapcsolódnia. Ugyanígy egy építészmérnöknek sem hidak tervezése lesz az első feladata.
Ide tartozik az áltanános informatikai műveltség is. Ma már szinte minden szakma gyakorlati oktatásához hozzá kellene tartoznia az alkalmazott informatikai ismereteknek. Botrányos, hogy közgazdászok, jogászok és orvosok érkeznek úgy a munkaerőpiacra, hogy nem képesek készség szinten használni például egy táblázatkezelőt.
Bolognai spagetti
Elitképzés, tömegoktatás
Ehhez a kérdéskörhöz szorosan kapcsolódik a következő kihívás, a bolognai folyamat, amely pontosan a fenti poblémát kívánja orvosolni Európa szerte. Az angol-szász mintára bevezetett BSC és MSC képzések lényege, hogy átjárható, lineáris rendszert képeznek, amely jól követi a diplomások karrierjét. A hároméves BSC képzések szűk elméleti alapokat és széleskörű gyakorlati képzéseket adnak, amelyek lehetővé teszik, hogy a frissdiplomások elvégezzék azt a munkát, amit általában a cégek pályakezdőkre bíznak. Az MSC képzés plusz két éves kurzus, amely főleg az elméleti tudás szélesítését, illetve szervezői-vezetői kompetenciák megalapozását célozza meg. Vagyis, a hallgatók három év alatt piacképes pályakezdő szakemberek lehetnek, akik akár az MSC képzés mellett is képesek már dolgozni, vagy néhány év gyakorlattal a hátuk mögött bármikor folytathatják MSC képzésben a tanulmányaikat.
Ezzel szemben a hagyományos hazai főiskola-egyetem rendszer tananyagában nincs lényeges különbség a két szint között, a főiskolások is mindent tanulnak, csak kevesebb ideig. Ebből egyrészt az következik, hogy a főiskolásoknál gyakorlatilag semmi idő nem jut egyetemen belüli gyakorlati képzésre, másrészt az is, hogy a két rendszer nem egészíti ki egymást, nem épül egymásra.
Az átállás azért nehéz, mert nálunk a kurzusok az elméleti alapozó tantárgyaktól haladnak a gyakorlatorientál tárgyak felé. Programozó informatikusként például első két évben matematikai alapokat tanítanak, és csak az egyetemi képzés második felében kerül a hallgató valódi porgramnyelv közelébe. Ezzel párhuzamosan vannak a szakmához szorosan nem köthető tantárgyak, mint például filozófia, szociológia, közgazdaságtan és a többi. Az egyetemek és a főiskolák között ebben a tekintetben nincs különbség. Erről a rendszerről kellene átállni arra, hogy első három évben csak szorosan a szakmához tartozó ismereteket adjanak a hallgatóknak, és az elmélet egy mélyebb részét, valamint a kitekintő tudományokat a második két évben tanítsák.
A legnagyobb akadály természetsen nem is a tanmenet átállítása, és az erőforrások beosztása az átmeneti időszakban. Az igazi probléma a fejekben van. Magyar szemmel nézve szinte már bűn olyan szakembert képezni, aki esetleg nem látja át pontosan, mit csinál. Az nem zavarja a professzorainkat, hogy a frissen végzett közgazdász nem képes körlevelet küldeni szövegszerkesztővel, hiszen az nem tartozik a tudományhoz. Az viszont botránykő a szemükben, ha úgy végezne egy közgazdász, hogy nincs tudomása a Római Birodalom bukásához vezető gazdasági jelenségekről. Hogy melyik ismeret hasznosabb pályakezdőként, az nem kérdés.
Nyílván azoknak is igazuk van, akik a magyar felsőoktatás értékeit féltik, és meg kívánják őrizni. Azt azonban elfelejtik, hogy az a rendszer gyakorlatilag egy elit képzés volt, az aktuális cél pedig egy tömeges felsőfokú oktatás. Csak reménykedni tudunk, hogy a hagyományosan erős magyar elméleti képzés nem esik áldozatául a bolognai folyamatnak, hanem éppen ellenkezőleg, az MSC képzésben új erőre talál, és kiteljesedik.
Kiss Attila
