Aki egyetemre jár vagy járt, pontosan ismeri ezeket a tanártípusokat. Hiszen ki ne találkozott volna a klasszikus non-stop előadóval vagy a lelkes tanársegéddel? Lássuk, a ti szakotokon is előfordulnak-e ezek az arcok.
Mit csinál az, aki befejezte a középiskolát de semmi kedve rögtön belevetni magát az egyetemi/főiskolai életbe? Kivesz egy év szabit és utazgat a világban. Aki nem érti miről van szó, az valószínűleg nem egy felső-középosztálybeli angol család sarja, de nem kell kétségbeesni, nálunk is kezd elterjedni valami hasonló.
Lassan, de biztosan fogynak a felsőoktatási intézményekben oktató és megfelelő végzettségű tanárok – nagyjából ez szűrhető le az elmúlt években tapasztalt tendenciákból. Vannak persze ennél borúlátóbb jóslatok is – a múlt szerdán a Magyar Nemzet című napilap egy Bod Péter Ákos és Árva László közgazdászok által jegyzett tanulmányra hivatkozva egyenesen felsőoktatási katasztrófa rémképét vetítette előre, egyebek között amiatt, mert a hallgatói létszám várható csökkenése az intézményeknél tömeges elbocsátásokhoz vezethet.
Ha egyetemista vagy, biztos megvannak a kedvenc helyeid a kampuszon: ahol jó leülni a szaktársakkal két óra között, meginni egy kávét vagy akár együtt tanulni. De van egy hely, ami mindenki életében közös pont: a könyvtár. Itt sosem érzi egyedül magát az ember, hiszen legyen szó egy nyugis délutánról vagy épp vizsgaidőszakról, mindig körülvesznek a jegyzetekbe és könyvekbe merülő hallgatótársak.
