Corradi – akit sokan csak „Erasmus Mamának” hívtak – egész életét annak szentelte, hogy a tanulás és a nemzetközi tapasztalatszerzés mindenki számára elérhető legyen. Az ötlet egy személyes élményből született: 1959-ben a Columbia Egyetemen szerzett mesterfokozatot, de az olasz egyetemek nem ismerték el a külföldi végzettségét. Ez a tapasztalat indította el abban, hogy kidolgozzon egy olyan rendszert, amely biztosítja az európai egyetemek közötti együttműködést és a diplomák kölcsönös elismerését.

Az Erasmus öröksége

Az Erasmus-program 1987-ben indult az Európai Közösség támogatásával, majd 2014-ben Erasmus+ néven kibővítették, hogy nemcsak egyetemistáknak, hanem gyakornokoknak, tanároknak és önkénteseknek is lehetőséget adjon külföldi tapasztalatszerzésre.

A program azóta több mint 16 millió európainak tette lehetővé, hogy más országban tanuljon, dolgozzon vagy vegyen részt képzéseken. Az Európai Bizottság a következő időszakra tovább bővítené a költségvetését – 2028 és 2034 között 40,8 milliárd eurós keretet javasolt a program számára.

Egy élet az európai oktatás szolgálatában

Sofia Corradi professzor a római Roma Tre Egyetemen tanított, és életművét számos elismeréssel jutalmazták, köztük a Charles V.-díjjal és az Olasz Köztársaság Érdemrendjének parancsnoki fokozatával.

2015-ben jelent meg Erasmus and Erasmus Plus. The International Mobility of University Students című könyve, amelyben személyes és szakmai nézőpontból dolgozta fel az európai hallgatói mobilitás fejlődését.