Idén december elsején indul az adventi időszak, ami rengeteg varázslatot rejt magában a gyerekek számára is. De mit is jelent igazából ez az időszak az elcsendesedés mellett, honnan ered a története és ki készítette az első adventi kalendáriumot? Elmondjuk.

Honnan ered az advent?

Hivatalosan a szó az a latin adventus Domini kifejezésből ered, melynek jelentése az Úr eljövetelét jelenti. Ez két dolgot is jelölhet, egyrészről jelentheti Jézus december 25-ei megszületését is – bár a pontos dátumot nem tudunk biztosra -, és jelölheti általánosságban a messiás eljövetelét. Annyi viszont biztos, hogy ez a készülődés és várakozás időszaka.

Az ünnep eredete viszont bizonytalannak mondható. Egyes feltételezések szerint a létrejötte az V-VI. századra is tehető, de mások pedig már a 12 apostolig is visszavezették. Amit tudni lehet, hogy hivatalos egyházi ünneppé 1570-ben V. Pius pápa nyilvánította, és akkor még szigorú böjttel is járt ez az időszak. Egyedüli kivételt képezett ilyenkor advent harmadik vasárnapja, ahol kicsit lazítottak a szabályokon, és még a liturgiákon is éreztették a megváltó érkezését.

Nagyobb változások 1611-ben következtek be, ahol a nagyszombati zsinat keretein belül megtiltották advent első vasárnapjától egészen vízkeresztig (január 6.) a vigasságokat, lakodalmakat, esküvőket. Erről már korábban is írtunk, a novemberi népszokások keretein belül.

1774-től újabb enyhítéseket eszközöltek. Már nem kellett olyan szigorúan tartani a böjtöt – elég volt heti két nap – és XIV. Kelemen pápa bevezette az advent kezdetét jelző éjféli harangzúgást.

Mi tartozik az ünnepkörhöz?

Számos kellék maradt ránk az adventi időszakkal kapcsolatban, amit ma is rendszeresen használunk és szerves részét képezik az év végi várakozásnak. Ilyen az adventi koszorú és a kalendárium.

Az adventi koszorú ma is ismert ősét 1838-ban alkotta meg Johann Heinrich Wichern német, evangélikus lelkész. Az általa alapított első hamburgi gyermekotthonban tartott istentiszteletet és az egyik szobába készített egy hatalmas kör alakú csillárt. Minden mise alkalmával egy-egy gyertyát tűzött fel a csillárra. Ezt az ötletet később más háztartások is átvették, amikből hamarosan szebbnél szebb csillárok keletkeztek.

Nagyjából 20 év különbséggel 1860-ban Berlin-Tegelben kitalálták, hogy legyen kisebb, amit akár az asztalra lehet helyezni, és legyen fonott fenyőágakból. A koszorú mérete miatt az eredeti 24 gyertya helyett pedig csak négy darab maradt.

A koszorú nem sokkal később igen elterjedté vélt az észak-német tartományokban és Ausztriában is. Hozzánk a második világháborút követő időszakban gyűrűzött be, de igazán elterjedni csak a rendszerváltás után tudott.

Bár ma már rengetegféle díszítéssel lehet ékesíteni a koszorúkat, illetve a gyertyák színét is a kompozícióhoz lehet hangolni, eredetileg ezeknek viszont mély jelentősége volt.

Gyertyák és a díszítés

A katolikus egyházban az advent liturgikus színe a lila. Ez jelképezi a bűnbánatot, a megbocsájtást, a szent fegyelmet és az összeszedettséget. A színt még III. Ince pápa vezette be, mint az ilyenkor tartott misék miseruhájának hivatalos színe, később pedig a templomok díszítése is lilában játszott.

Egyedül a harmadik vasárnapon tartott misék színe lehetett más, rózsaszín. Ez az öröm vasárnapja.

Ez a színkombináció jelent meg aztán az adventi koszorúkon is. Három lila és egy rózsaszín gyertya. Minden gyertya más-más jelentőséggel bír. Az első a hit, a második a reményt szimbolizálja. A harmadik gyertya az öröm jelképe a negyedik pedig a szereteté.

Nem csak a gyertyák hordoznak jelentés a koszorúval kapcsolatban. Korábban említettük, hogy mostanság rengeteg színben pompázó koszorúkkal lehet találkozni, de régen kötelezően zöld és piros elemeket kellett alkalmazniuk. A zöld az élet jelképeként volt jelen. Akárcsak az örökzöldek ez is a folytonosságot jelölte. A piros pedig Jézus vérét szimbolizálta, ami szintén egy utalás az életre.

Adventi kalendáriummal visszaszámolni karácsonyig

Bár ma már ez is rengeteg formában létezik, készen is meg lehet venni, de vannak, akik kézzel készítik a gyerekeiknek, a kalendárium régen elsősorban a hívőknek szólt. Ezzel vezeték végig magukat az adventi időszakon.

A ma ismert, és a gyerekek által kedvelt, csokival töltött adventi naptár 1900 környékén terjedt el először Németországban. Egy német anyuka készítette először a kisfiának, Gerhardnak, aki már hetekkel a karácsonyt megelőzően is izgatottan várta az ajándékokat.

Az anyuka kitalálta, hogy egy papírlapot 24 részre oszt és mindegyik darabra tűz egy darab csokoládét. A kisfiú pedig minden nap egyet megehetett belőle. Gerhard Lang később felnőttként olyan vállalkozásba kezdett, hogy minden gyereknek juthasson egy hasonló kalendárium. Kitalálta, hogy kis ajtók mögé rejti majd a csokoládét vagy cukorkát, ezzel meglepetést okozva a gyerekeknek.

Később az ötletet összekötötték az iparművészettel is és gyönyörű mintás dobozokat készítettek, amik passzoltak az időszak hangulatához.