Költséges munkavállalás, sok papírmunka, stresszes utazás - mindezek ellenére is megéri a magyar diákoknak egy teljes nyárra Amerikába repülni, hogy az ottani gyerektáborokban dolgozhassanak. Volt táboroztatók osztották meg velünk a saját tapasztalataikat.

Főként az egyetemisták körében népszerű lehetőség, hogy egy teljes nyáron át amerikai gyerektáborokban vállaljanak munkát. Erre Magyarországon több cégen keresztül is lehet jelentkezni: a Camp Leaders, a Camp Counselors és a Camp America minden évben rengeteg diáknak segít megtalálni a megfelelő helyet, amelynek keretében átlagosan 9 hetet töltenek szerte az államokban.

A feltüntetett nettó keresetek a hazai viszonylathoz képest igen jónak számítanak egy diák számára, főleg úgy, hogy ezt mind külföldön keresheti meg. Azonban azzal is számolni kell, hogy a jelentkezés komoly költséggel jár, amit nem mindenki engedhet meg magának. Fontos viszont kiemelni, hogy több táborban is van lehetőség a részletfizetésre, ami megkönnyítheti a jelentkezők dolgát.

Általában két munkakörre: a kisegítő személyzetre és a gyerekfelügyelőkre hirdetnek meg állásokat. A fizetést több minden befolyásolhatja, mint például a munka jellege, a jelentkező életkora, valamint, hogy mennyi időt tölt a táborban. Az általunk megnézett táborok hirdetései alapján összességében 1100-2000 dollár (390-710 ezer forint) közötti fizetésre lehet számítani. A jelentkezés során pedig átlagosan 200-300 ezer forintot kell befizetni, amibe beletartozik a vízum, és sok esetben a repülőjegy költsége is.

Az anyagiak mellett azonban stressz is jár az utazással. A táborok kezdete gyakran egybeesik az egyetemi vizsgaidőszakkal. Így vannak, akiknek csak igen kevés idejük marad minden tárgyat teljesíteni, mielőtt repülőre kellene szállniuk. Arról nem is beszélve, hogy a repülési idő átlagosan több mint 13 óra, amelyben gyakran átszállás is van.

Két olyan táboroztatóval beszélgettünk, akik már nem is egyszer töltötték az egész nyarukat Amerikában, és megosztották velünk ennek minden előnyét és hátrányát.

Rutinos táboroztató

Bár Lillával (24 éves) hazai idő szerint délután 3-kor ültünk le beszélgetni, nála még csak reggel 9 óra volt, mivel Massachusettből jelentkezett be. Ő ugyanis a hét elején repült vissza a táborba, ahol már az ötödik nyarát fogja tölteni.

Egyetemistaként rögtön az első alkalommal jelentkezett a tábori munkára. Az önéletrajz megírása után több helyen is interjúzott, és végül a YMCA Camp Burgess and Hayward-on kapott állást, a konyhai személyzetnél.

Első alkalommal Lillának a cég szervezte a repülőútat, így neki azzal nem kellett foglalkoznia. A vízum ügyintézése azonban elmondása szerint nem a legegyszerűbb folyamat. Egy hosszú kérdőívet kell kitölteni, ami elég bonyolult, és ha véletlenül belekerül egy hiba, akkor az egészet újra kell kezdeni. Az idei igénylése volt az első alkalom, amikor nem kellett többször is kitöltenie az űrlapot.

A táboroztatót a szülei támogatták az első útjában, anélkül ugyanis nem tudta volna kifizetni a költségeket. Azonban a következő éveket már mindig az előző fizetéséből félretett pénzéből finanszírozta. Kisebb problémát jelentett viszont az idő, mivel a vizsgaidőszak egybeesett a kiutazással. Emiatt csak az első vizsgaalkalmakon tudott részt venni, és a kevés felkészülési idő miatt, az első évben két tárgyat nem is sikerült teljesítenie.

Lillának az is stresszt okozott, hogy életében először akkor ült repülőn, ráadásul teljesen egyedül utazott.

„Mindenki azt mondta, hogy őrült vagyok”

- emlékezett vissza a családja reakciójára, mikor az első utazására készült. Szerencsére a repülőút alatt nem történt semmi probléma, kis keresgélés után a munkatársait is megtalálta a kinti reptéren. Azt azonban kiemelte, hogy kezdőként érdemes az indulás előtt felkeresni az iroda és a tábor Facebook-csoportjait és azon keresztül megismerkedni a többiekkel. A tapasztaltak szívesen segítenek és válaszolnak minden felmerülő kérdésre. Mivel a táborok általában egy időben szervezik meg a diákok kiutaztatását, ezért azok, akik egyedül mennek, a csoportban találhatnak maguk mellé olyan társat, aki ugyanazzal a járattal repül.

A rutinos táborozót a kinti munkájáról is kérdeztük, amiről elmesélte, először eléggé megterhelő volt. A csapatnak idő kellett ahhoz, hogy összeszokjon. Amíg nem tanultak bele kellően a munkájukba, addig gyakran 12 órákat dolgoztak. Azonban ahogy egyre jobban belejöttek, és jól haladtak a feladataikkal, több szünetük lett. Amit fontos tudatosan beosztani, mert lehet elsőre jó ötletnek tűnik munka után az egész estét a többiekkel tölteni, másnap viszont 7-től megint dolgozni kell, de Lilla szerint ezt is meg kell tapasztalni.

A sok és fárasztó munka azonban megtérül. A visszajáró táboroztatóknak lehetőségük van az előrelépésre. Lilla idén már vezetői pozícióban tért vissza a konyhára, és jelenleg ő felügyeli a betanítást, emellett pedig felajánlották neki a főszakács helyét is, de ezt végül visszautasította.

Az elmúlt évek alatt számos kapcsolatot is szerzett. Az első alkalom óta vannak olyan barátai Mexikóból és Kolumbiából, akikkel máig tartja a kapcsolatot. Az ismeretségnek köszönhetően pedig már járt Franciaországban, Spanyolországban, Portugáliában és Olaszországban is, idén pedig a tábor után Mexikóba utazik.

Munka vagy álom?

Evelinnek (25 éves) régi vágya volt, hogy egyszer kiutazhasson Amerikába. A testvérétől nagyon sok jót hallott róla, aki előtte már dolgozott egy ottani táborban, így amikor az egyetemre került, megragadta a lehetőséget és ő is jelentkezett. A kiutazás azonban nem sikerült volna neki sem szülői támogatás nélkül, mivel a tanulmányai mellett nem volt állandó keresete.

Számára a papírmunka és a különböző engedélyek megszerzése „hosszadalmas és macerás folyamat volt.” A vízum és az útlevél igénylése, valamint az interjúk és az alkalmassági felmérés több hónapot vett igénybe. Mindez azonban nem vette el a kedvét, és két nyarat is töltött a Camp Louise táborban, Marylandben.

„Egyedül nem mentem volna ki legelőször, az nagy vállalkozás lett volna.”

- mondta nekünk Evelin. Emiatt az egyik egyetemista társával utazott, aki szintén a táborba ment dolgozni. Először takarító, másodjára pedig digitális marketing specialista pozícióban kapott állást. Az utóbbi lehetőséggel ő maga kereste meg a munkáltatót, hogy alkalmaznák-e ebben a munkakörben, mivel az egyetemen kommunikáció- és médiatudomány képzésben tanult.

Ez már nehezebb és fárasztóbb feladat volt, mivel a gyerekekkel is foglalkoznia kellett. A táborozóknak médiát és történetmesélést oktatott, és egy rövidfilmet is forgatott velük, amelynek bemutatót szerveztek. A tábor nyitottsága miatt így szakmai tapasztalatot is szerzett a nyári munkája alatt.

Mivel a dolgozóknak biztosítanak szállást és rendszeres étkezést, így a nyár során Evelin is félre tudott tenni annyit a fizetéséből, hogy a munka után még utazhasson.

Sokan emiatt is vállalnak tábori munkát Amerikában. Általában ugyanis 1-2 hete marad az egyetemistáknak arra, hogy a tábor után utazzanak, mielőtt lejárna a vízumuk. Aki diákként a nyáron Amerikában dolgozik, annak az egyetem kezdetére vissza kell térnie a saját országába.

Evelinnek először egy szabad hete volt, amit New Yorkban és Philadelphiában töltött. Másodjára pedig Baltimore, Chicago és New Orleans is felkerült a meglátogatott helyek listájára.

Mindkét lány szerint nagyon sok tapasztalatot szereztek az útjaik során. Lilla elmondása szerint sokkal nyitottabb lett a világra, és már nem olyan visszahúzódó, mint régen volt. Evelin számára pedig nagyon fontos volt, hogy új embereket és különböző kultúrákat ismerhetett meg, és olyan helyekre utazhatott, ahova már régóta vágyott.