Az adventi szokásokat mindenki jól ismeri. A legtöbb családban ma is hagyomány többek között a gyertyagyújtás és a kalendárium bontogatása. De vajon mennyire ismerjük ezeknek a szokásoknak az eredetét?

Az advent története a 4-5. század környékére nyúlik vissza, amikor a keresztény egyház formalizálta a liturgikus naptárat. Ez az időszak jelentette a karácsonyt megelőző böjtöt, ami Szent Márton ünnepével kezdődött, november 11-én.

A történelmi források arra utalnak, hogy maga az advent ünnepe Galliából származik, amit a hatodik században Róma is átvett. A böjt hosszát végül VII. Gergely pápa határozta meg 4 hétben, ami a Messiás születése előtti várakozást idézi, a felkészülést a karácsonyra és Krisztus második eljövetelére.

Adventi koszorú

Az adventi koszorúról legkorábban 1860-ból származnak feljegyzések. A berlini árvaházban Johann Heinrich Wichern evangélikus lelkipásztor az ünnep előtt gyertyákkal díszített, kör alakú, abroncsos csilláron jelezte a még karácsonyig hátralévő időt.

A mi általunk is ismert koszorút Németország északi részén kezdték el készíteni, ami a katolikusok körében is népszerű lett Ausztriában. Magyarországon a második világháborút követően vált szokássá a templomokban, közterületeken és az otthonokban az adventi koszorút a csillárra függeszteni vagy az asztalra helyezni.

Az advent liturgikus színei a lila és kék, amik a bűnbánatot, az előkészülést és a királyi méltóságot jelképezik. A katolikus vallásban a gyertyák színe emiatt lila, kivéve a harmadik vasárnapot (Gaudete vasárnap), amikor rózsaszínű gyertyát gyújtanak, ami az örvendezést jelképezi. Mind a négy gyertya az advent négy hetének egyikét képviseli. Van azonban egy a központi fehér gyertya is, ami Krisztust szimbolizálja. Ennek szokása karácsony estéjén vagy karácsony napján világítania.

Adventi naptár

Az adventi naptár legendája az 1900-as évek elejéről ismert. A történet szerint egy türelmetlen fiú, Gerhard Lang, hetekig nyaggatta azzal az édesanyját, hogy megtudja még mennyit kell aludnia Karácsonyig, aki ezért egy naptárat készített neki. Egy kartonlapot 24 részre osztott és mindegyik „ablakra” egy darab édességet tűzött, amiből a gyerek minden este megehetett egyet.

Gerhard felnőtt koráiban is emlékezett erre a szokásukra és üzleti vállalkozásba kezdett. Az édesanyja által kitalált adventi naptár egy továbbfejlesztett változatát elkezdte tömegesen gyártani a hozzá hasonló türelmetlen gyerekek számára. A modernizált naptár már a jól ismert ablakos megoldással működött, így az aznapi édesség mindig egy új meglepetés volt a gyerekeknek.

Az első adventi naptárnak azonnal hatalmas sikere lett. Az 1940-es évekre Gerhard meghódította vele Amerikát, majd az 1950-es évektől megjelentek az első csokoládéval töltött kalendáriumok is. Gerhard Lang 1974-ben elhunyt, de naptárai a mai napig megédesítik a gyerekek estéit.