"Úgy születünk, hogy nyelvet tudunk tanulni. Az látszik, hogy valakinek nehezebben megy az idegen nyelvtanulás, másra szinte „ragad” a nyelv. De ma már sokkal többet tudunk arról, hogy például azoknak, akik különböző részképesség-zavarokkal rendelkeznek, milyen speciális nyelvoktatási, nyelvtanulási módszerekre van szükségük, hogy sikeresek legyenek.  Az ELTE Bölcsészettudományi Karán vannak például kifejezetten a diszlexiások idegennyelv-tanulásával kapcsolatos kutatások. Egy másik tényező a nyelvtanulási sorrend. Sokan azzal csábítják az általános iskolába a gyerekeket, hogy már elsőtől angolt tanulhatnak. Persze, nagyon fontos, hogy minél korábban el lehet kezdeni a nyelvtanulást, csak nem biztos, hogy éppen az angollal kellene" - mondta az ELTE oldalán közzétett interjúban.

Vámos Ágnes hozzátette: különböző nyelvi struktúrák léteznek. "A német például nagyon nehéz kezdésű nyelv. Mire az ember odajut, hogy mindennapi használatban könnyebben alkalmazza a nyelvet, addig nagyon sokat kell gyötrődni rajta. Az angolnál éppen fordítva van. Eltelik egy-két hét, úgy érzi a tanuló, hogy ő már beszél angolul, akár négyszáz szóval el lehet boldogulni  – ahogy ezt mondani szokták –, de ahogy halad előre a nyelvi tanulmányaival, egyre nehezebb lesz" - mondta.

Vámos Ágnes szerint ezzel eddig nem lenne baj, csak akkor, amikor bejön a második nyelv középiskolában. "A diák nehéz szakaszában tart az angollal, s belép például a nehéz kezdésű német, tehát rögtön két nehézség csapódik egyszerre a gyerekre, és ezzel sokan nem tudnak megküzdeni" - magyarázta.

Az ELTE PPK Neveléstudományi Intézetének professzora a két tanítási nyelvű iskolák sikereiről is beszélt, valamint arról, mennyire fontos, hogy kommunikatív nyelvpedagógiai módszerekkel tanítsanak a nyelvtanárok.