Hogyan lehet jól menedzselni nyolcvan egyetemista szabadidejét? Hogyan működik kórházakban a gyerekekkel foglalkozás? Milyen egyéb kihívásokkal, feladatokkal jár mindez? Az Amigos a Gyerekekért Alapítványnál jártunk.

Egy baráti társaságból induló, akkor még tíz főből álló alapítványnál ma már nyolcvan egyetemista tevékenykedik összesen hat magyarországi kórházban. Mindezt teljesen önműködően csinálják. Amellett, hogy a kórházba járás mindenkinek alapvető feladata, vannak akik egyéb háttérfeladatokat is vállalnak. Persze mindent az Amigók igényeihez igazítanak, akik egytől egyig egyetemisták, a marketingestől a bölcsészen át még jogászhallgatók, sőt orvostanhallgatók is vannak a csapatban.

„Azt látom, hogy bejönnek például egy megbeszélésre, mindenki rohan ide-oda, meg még hatezer dolgot csinál az Amigoson kívül, de mégis annyira beleadnak mindent és mindig annyira megbízhatóan csinálják azt, ami itt a feladatuk. Sőt, még pluszban rá is vállalnak dolgokat. Mindig megdöbbent az, hogy mikre van kapacitásuk” – jegyezte meg Le Kim Evelin az Amigos a Gyerekért Alapítvány boldogságért felelős Amigója, hozzátéve: „amikor ki kellett járni egyszer egy kislányhoz egy-pár hónapra, egy hatfős csapat pillanatokon belül összeverődött. És ez nem volt kötelező jellegű, szóval nagyon tényleg odaadóak”.

Tanulás a kórházban

Alapvetően a fő profiljuk a nyelvoktatás – közel tíz nyelven tanítanak - , de külön megkeresés esetén bármilyen másik tantárgyban segítenek a gyerekeknek: „mint például informatika vagy biológia, kémia , de volt már olyan is, hogy töriztünk” – mondta Evelin. Szegő Júlia, aki a fenntathatóságért felelős Amigo, hozzátette: „ha valaki éppen biológiából le van maradva, akkor nyolcvan emberből csak akad egy, aki jó biológiából”.

„Persze a tisztábarakástól kezdve a tanuláson át a játékig bármi előfordulhat” – tette hozzá Evelin. Elmondta, hogy habár nagy figyelmet fordítanak a tanulásra, azért előfordul, hogy nem tanulnak. Mindez attól függ, hogy az adott gyerek milyen gyerek, mennyi időt tölt kórházban és hogy az ottlétnek éppen melyik szakaszában van. „Volt olyan, hogy egy kislánnyal a Tűzoltó utcában fél évig találkoztunk és inkább a játékon volt a hangsúly, aztán átkerült egy másik kórházba, ahova szintén járnak az Amigók és ekkor már anyukája mondta, hogy a kislánya nagyon jól érezte magát velünk és szuper volt a játék, de most akkor inkább a tanuláson legyen a hangsúly, mivel közeledett az iskola. Ekkor megkezdtünk strukturáltan a közös tanulást, hogy segítsünk neki felkészülni az iskolára” – mesélte Evelin.

Házi feladat?

Az Amigók készítettek már fel diákokat osztályozó vizsgára, nyelvvizsgára vagy akár érettségire is. Erre fel vannak készülve tananyagokkal. Vannak könyveik, amiket általában nyelviskoláktól adományként, felajánlásként kapnak. Ezenkívül van kézműves felszerelésük, például origami, üvegfesték, gyöngyfűzés, de számtalan társassal, készségfejlesztő játékkal is igyekeznek tanítani:  „hogyha mondjuk unozunk, akkor a színeket angolul mondjuk vagy más idegen nyelven” -mondta Evelin, majd Juli hozzátette: „a felkészültség a nyitottság és a kreativitás az, ami meg kell legyen egy látogatásnál. Ez mindig működik, szinte minden alkalommal feltöltődve és sikerélményekkel jövünk ki” – mesélte.

Akivel hosszan foglalkoznak és felkészítik valamilyen vizsgára, azoknak igény szerint szoktak adni „házi feladatot”, amit mindig megnéznek együtt. „Nagyon érdekes, mert ezek a gyerkőcök szerintem, legalábbis akikkel én tanultam, sosem kötelességként fogták fel azt, hogy nekik tanulniuk kell, hanem egy lehetőségként, hogy ők tanulhatnak. Teljesen más szerintem a hozzáállásuk” – mesélte Evelin.

„Egy értékelés azért valamilyen fokú feszültséggel is jár” – mondta Juli, majd hozzátette: „nem tanárok vagyunk, hanem inkább nagytestvérek. Az igazi tanárok, azok a pedagógusok, mi pedig igyekszünk segíteni, ahogyan tudunk”.

„Soha nem hagyhatunk cserben egy gyereket”

Juli ebben a félévben járt egy olyan kórházba, ami szerinte olyan mintha óvoda, vagy inkább napközi lenne. „Nem egyszer volt, hogy leültem egy kisfiúval, kislánnyal és azt vettem észre, hogy egy ilyen nagy asztal tele lett és mindenki hajtogat, pecsétel, unozik, tanul, bármit csinál és tök jó mert így egymással is találkoznak és ismerkednek”. Az Amigók hetente két napot járnak minden kórházba – kivéve Szegeden, mert ott két különböző osztályon egy-egy napot töltenek egy héten- , egy Amigo pedig átlagosan 90 percet van bent, de előfordult már valaki 3-4 órát töltött a gyerekekkel. És persze van, ahol tovább dolgoznak a gyerekekkel hosszú távon, de van, ahol folyamatosan mással találkoznak, teljesen kórházfüggő mindez.

„Egy gyermekklinikán azért más, mert ott kórházi ágyak vannak, sokkal sterilebb, főleg a Szent Lászlóban, ahol sterik boxok vannak és óriási dolog, hogy bemehetünk, hiszen nagyon szigorú higiéniai körülmények és elvárások vannak. Ez a kórház teljesen más, egymással sem feltétlenül érintkezhetnek a gyerekek” – tette hozzá Evelin. Azért, hogy mindez működhessen, az Amigók szorosan együttműködnek a kórházi dolgozókkal. Azt mondják, a Tűzoltó utcai kórházpedagógusok tulajdonképpen az anyukáik, mert az ő támogatásukkal indult minden.

„A kórházi látogatásokkal nagyon szigorúak vagyunk. A megbízhatóság kiemelkedően fontos, hiszen példát mutatunk, soha nem hagyhatunk cserben egy gyereket. A végtelenségig rugalmasak vagyunk, de vannak alapelvei a kórházi látogatásnak. Illetve ha egy gyereknek ígérünk valamit, akkor azt minden körülmények között be kell tartani. Bármekkorák lehetünk, de tényleg az a legfontosabb, hogy a fő tevékenységünk rendben legyen. Kórházba járás nélkül nem tud működni az Amigos” – tette hozzá Evelin. A kórházaknak is megvannak a maga sajátosságai. Minden félévben részt szoktak venni egy egyórás tájékoztatón az ottani dolgozókkal, mert ahogyan elmondták, teljesen más elmenni egy onkológiára, mint egy pszichiátriára: "mások a körülmények, mások a nehézségek, máshogyan kell a szituációkat kezelni".

Az önszervezéstől a háttérfeladatokig

 „Nagyon fontos az az alap elvárás, hogy kéthetente minden Amigo ott legyen a kórházban” – mondta Evelin, hozzátéve: „ezen felül, hogyha valaki szeretne, részt vehet különböző háttérfeladatokban, amik az Amigos működését segítik”. Ezek a bizonyos háttérfeladatok projektcsapatonként vannak felosztva, mint például az adománygyűjtő csapat menedzseli az adományainkat külön céges, magán és pályázati szinten. A social media csapat magát az oldalunkat, valamint a Facebookot, Instagramot kezeli. De van például jogi csapat, branding csapat, eseményszervező csapat és tananyagfejlesztő csapat is.

Ezek félévente azonban cserélődnek: „minden félévben van évnyitó, ezeket az egyetemekhez igazítjuk, így jelentkezni is lehet. Az évnyitókon mindig elmondjuk, hogy melyik csapatban mi várható, mert például volt olyan, hogy a branding csapat rendszeresen járt egy tanácsadó céghez, emiatt is kicsit kötöttebb az, hogy hány főt várunk” – magyarázta Evelin.

„Mindenki kiválasztja, hogy az adott félévben ha szeretne, akkor melyik csoporthoz csatlakozna. De természetesen olyan is van, hogy egy projektben szükség van egy másik Amigo szaktudására, tapasztalataira. Ilyenkor persze ő is beemelhető, tehát a beosztások elég rugalmasak” – mondta Juli, hozzátéve: „attól még, mert egy Amigo jogot tanul, nem feltétlenül kell a jogi csapatban lennie, és egy marketingesnek sem feltétlenül kell a brandingben lennie. De ha mégis, mert azt mondja, hogy ez neki szakmai tanulás vagy lehetőség, akkor persze. Ez azért is nagyon jó, mert ha sokféle tudású ember összegyűlik, akkor az sokkal több meglátás és ötlet. Az adománygyűjtő csapatnál kifejezetten izgalmas, mikor egy művészettörténész bekerül a csapatba és teljesen más perspektívát hoz, sokkal kreatívabb lesz az egész”.

Evelin szerint az egyik legnagyobb erőssége az Amigosnak ez a diverzitás: „nagyon sokfélék és nagyon nyitottak vagyunk és ami a legfontosabb, hogy összekötnek minket a gyerekek”. És hogy mik a további tervek? A vízió az, hogy egy napon minden gyerek mellett legyen Amigo. „Szeretnénk mindenhol ott lenni, ahol szükség van ránk” – mondta Evelin.