Komoly problémákat tárt fel az a kutatás, amelyet az iskolai nyelvoktatásról készítettek 2017 végén. Egy biztos: nem az óraszámokkal van baj.

A diákok zöme motiválatlan, az iskolák tanárhiánnyal küzdenek, a nyelvszakos pedagógusok egy része szakmailag nem elég felkészült, a termekből sokszor hiányoznak az alapvető technikai eszközök, nincs pénz anyanyelvi lektorra, ráadásul a gimnazisták túlterheltek, így kevés idejük és energiájuk marad az otthoni tanulásra – hosszan sorolta az iskolai nyelvtanítás gyenge pontjait az a nyolcezer diák, ezeregyszáz tanár és több mint száznegyven iskolaigazgató, aki részt vett a kormány megbízásából tavaly végzett országos kutatásban. Az eddig is nyilvánvaló volt, hogy a nyelvoktatás több sebből vérzik – évről évre egyre kevesebben szereznek nyelvvizsgát, az elmúlt években több tízezer diploma ragadt bent az egyetemeken és főiskolákon –, a kutatók ezért arra keresték a választ, vajon a középiskolák egy része miért nem tudja eljuttatni a diákokat a középfokú nyelvvizsgáig.  

 „Nem mennyiségi problémák vannak, nem az óraszámokkal van baj” – szögezte le Berényi Milán, a Nyelviskolák Szakmai Egyesületének elnöke, aki a HVG-nek azt mondta, angolból 480 tanóra alatt el lehet jutni a nulláról a középfokig, az állami iskolákban tanulók ennél pedig jóval több nyelvórán vesznek részt. Az óraszámok valóban megfelelnek a V4-es országok átlagának: az általános iskolások minimum 504, a középiskolások további 432 nyelvórát ülnek végig, az intézmények egy része ráadásul a szabadon felhasználható órakeretből is elkülönít heti egy-két órát a nyelvoktatásra, vagyis a valós óraszám ennél is magasabb. Nem véletlen, hogy a kutatás készítői szerint önmagában az óraszámemelés nem lenne csodaszer, legfeljebb azt lehetne megvizsgálni, érdemes lenne-e már a 2. vagy a 3. évfolyamon megkezdeni a nyelvoktatást, az európai országok zömében ugyanis már a 6-8 évesek is tanulnak idegen nyelveket. 

A legfőbb problémát – vélik az iskolaigazgatók – sokkal inkább a diákok motiválatlansága okozza, de sokszor a szakmailag felkészült pedagógusok is hiányoznak a rendszerből. A tanárhiányról és a nagy fluktuációról árulkodik, hogy a kutatók által megkérdezett 11. évfolyamosok negyede arról számolt be, hogy az idegennyelv-tanulás megkezdése óta összesen négy-hat nyelvtanáruk volt, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy majdnem minden tanévben új pedagógus kezdett foglalkozni velük. Az iskolaigazgatók válaszaiból kiderül, hogy már az is nehéz feladat elé állítja őket, ha egy nyelvtanár gyermeket vállal, ezért két-három évre helyettest kell találni, és a meglévő pedagógusok szakmai továbbképzését is csak kevés intézmény tudja támogatni anyagilag, külföldi kurzusokra szinte sehol nincs pénz, a legtöbb iskolában pedig anyanyelvi lektor sem dolgozik. Pedig minderre szükség lenne, a diákok szerint a nyelvórákon ugyanis még mindig sokat beszélnek magyarul, kevés a páros és a csoportmunka, és alig-alig jut idő arra, hogy a tanulók is megszólaljanak a tanult idegen nyelven.

A tanárok úgy látják, a diákok túlterheltsége (egy gimnazistának akár 35-36 órája is lehet egy héten) sem könnyít a helyzetükön, ahogy az informatikai eszközök, például a kivetítők, a wifi, az okostábla hiánya sem. Berényi Milán szerint kulcskérdés a szintfelmérés is – a kutatás szerint a középiskolák tíz százalékában még mindig a névsor alapján alakítanak ki különböző nyelvi csoportokat –, de az sem javít a nyelvoktatás hatékonyságán, hogy az előrehozott nyelvi érettségit vagy nyelvvizsgát tett gimnazistákat a legtöbb intézményben felmentik a nyelvórák látogatása alól, így azonban tudásuk gyorsan megkopik.

A diákok motivációját az mindenesetre biztosan erősíteni fogja, hogy 2020-tól csak azok felvételizhetnek egyetemre vagy főiskolára, akik legalább egy emelt szintű érettségit és egy középfokú nyelvvizsgát szereznek. A felvételi szabályok szigorításáról annak ellenére döntött a kormány, hogy már az elmúlt években több szakmai szervezet arra figyelmeztetett, a középiskolák 30-40 százalékában nincsenek meg a feltételek ahhoz, hogy felkészítsék a diákokat a nyelvvizsgára, így éppen azok a végzősök szorulnak majd ki a felsőoktatásból az új feltétel miatt, akik nem engedhetik meg maguknak a magánórákat vagy a nyelviskolai kurzust. „A minisztérium vizsgálja, hogy ennek milyen hatásai lesznek” – így kommentálta a kritikákat október elején Hajnal Gabriella, a Klebelsberg Központ elnöke, arról azonban egyelőre nem szól a fáma, hogy az „utolsó percben” mégis lazítanának a felvételi feltételeken. Úgy tűnik, a kormány ehelyett a tanári továbbképzések számának növelésével, tantervi-módszertani fejlesztésekkel javítana az iskolai nyelvoktatás hatékonyságán, emellett támogatnák az anyanyelvi tanárok alkalmazását, a részvételt külföldi nyári egyetemeken és kurzusokon, valamint a külföldi osztálykirándulások szervezését, eddig legalábbis ilyen tervek kerültek nyilvánosságra.

Ötletekből mindenesetre nincs hiány, a Magyar Nemzeti Bank nyáron nyilvánosságra hozott javaslatcsomagjában például az áll, hogy az ország összes régiójában két- és többnyelvű képzéseket kellene indítani, érdemes lenne állami támogatást rendelni a tanórán kívüli, nyelvtudást fejlesztő programokhoz és szakkörökhöz, lehetővé kellene tenni, hogy a diákok akár a középiskolai felvételit is megírhassák angolul, de népszerűsítenék a feliratos filmeket és sorozatokat is. Utóbbi egyébként a Nemzeti Versenyképességi Tanács kormány által elfogadott javaslatcsomagjában is szerepel – nem kis pánikot okozva a szinkronszakmában –, de a nyelvszakos egyetemisták külföldi résztanulmányainak támogatását és a nyelvi kurzusra fordítható diákhitel bevezetését is jó lépésnek tartanák, sőt megvizsgálnák azt is, érdemes lenne-e a gimnáziumokban oktatott második idegen nyelv óraszámát átcsoportosítani az első nyelv tanítására, vagyis heti 3-4 óra helyett 6-8 órában tanulhatnának angolul vagy németül a diákok. Az innovációs minisztériumban már foglalkoznak az ötlettel, amely azonban szakmai körökben nem aratott nagy sikert: nyelvtanárok szerint az óraszámemelés önmagában biztosan nem oldja majd meg a nyelvoktatás problémáit.

A cikk a HVG Középiskola 2019 kiadványában jelent meg. A HVG ismét elkészítette a legjobb 100 gimnázium listáját. A rangsorok mellett számos interjút, cikket találtok a középiskolai oktatásról, az iskolai nyelvoktatásról, beiskolázási költségekről, az iskolaválasztásról, szakgimnáziumokról. A HVG középiskolai rangsorát rendeljétek meg itt.