Platón filozófiája
Platón i. e. 427-ben született Athénban. Előkelő athéni család sarja volt. Apja részéről a legendás emlékű utolsó athéni király, Kodrosz leszármazottja. Anyai ágról a legnagyobb hajdani athéni államférfi és halhatatlan költő, Szolón déd- vagy ükunokája.
részlet:
Az igazság fogalmán és forrásán kívül az igazság tárgyával is foglalkozik, s ezt az objektív ideákban találja meg. Az ideák fogalmainak (szubjektív idea) megfelelő, tőlük független, objektív, örök, változatlan, transzcendens (khóriszta) valóságok (ideai, eidé, morphai, auta ta pragmata), sokkal reálisabbak, mint a gondolat, vagy a fogalom. Létük sem fizikai, sem pszichikai, hanem ideális. Az érzékelhető világ úgy viszonylik az ideákhoz, mint árnyék a fizikai testhez. Az idea azért kimeríthetetlen, mert az egyedüli, tökéletes, valódi, tulajdonképpeni valóság, amelynél mindig "alábbvaló marad" az érzékelhető világ, bár folytonosan törekszik arra, hogy elérje. Mivel az idea az igazi valóság, Platón az ideák világát tekinti a tudomány tárgyának: igazi ismeretet csak igazi létről szerezhetünk. Az ideákat ésszel (nousz), a matematikai igazságokat következtető gondolkodással (dianoia), az érzékelhető dolgokat hittel (pisztisz), a képeket találgatással (eikaszian) ismerjük meg. Minél feljebb emelkedünk az ideák piramisán, annál kevesebb, de erőteljesebb és gazdagabb ideával találkozunk. A csúcson, helyesebben az egész fölött van az ideák ideálja, amely mindent hordoz és fenntart, minden mástól független (anhüpotheton), önmagának teljesen elegendő (hikanon), tőle ered a fény, a világosság, az élet.
itt készült: NyF
