Szakemberként régóta mondogatjuk egymásnak a kollégákkal, hogy az érettségi felett jelen formájában eljárt az idő. Egyetlen dologra alkalmas csupán: hogy négy évig ennek a mumusával riogassák a tanulókat – írja egy pedagógus a szóbeli érettségiről.

Az érettségi vizsga célja ma az ismeretek integrálása. Középpontjában a tananyag áll, és nem maga a tanuló. A kompetenciaalapú értékelés csak papíron történik meg. A valóságban ennek megítélésére a szóbeli körülményei alkalmatlanok – írja a Life.hu-n megjelent írásában egy középiskolai tanár, aki szerint az érettségi színvonala jelentősen csökkent.

„Ma már ott tartunk, hogy az a tanuló, aki felkészül egy adott tételből, és képes annak tartalmát összefüggően visszaadni, dicsérettel vizsgázik. Legtöbbször ugyanis harapófogóval kell kihúzni néhány mondatot egy-egy tanulóból azért, hogy valahogy megadhassuk neki az elégségest. Ennek pedig semmi értelme” – véli, hozzátéve: nem a tanulók hibája, hogy így van, a kimeneteli követelmények felelősek a kialakult helyzetért, a tanuló nem az érzelmi és intellektuális érettségéről tesz tanúbizonyságot az érettségi vizsgán, pusztán arról, hogy mennyi időt és energiát volt képes és/vagy hajlandó egy-egy anyag elsajátítására fordítani.

„A tanulók nem automaták, akik akkor működnek jól, ha visszaadják azt, amit éveken keresztül a tanáraiktól hallottak. Nem érettebb az, aki erre képes, ahogyan nem kevésbé érett az, aki nem. Akkor, amikor egy szóbeli érettségin elhangozhat az, hogy a törökök bevették Bécset, az idegennyelvi felelet pedig leginkább Activityre emlékeztet, komolyan fontolóra kellene venni, szükség van-e az érettségire való felkészítés során a lexikális tudás sulykolására és számonkérésére az egyéni képességek kibontakoztatásának fókuszba állítása helyett” – írja.